Egy nő szépségét szemeiben ismered fel, mert az a szíve kapuja, ahol a szeretet lakozik...
2015. január 24., szombat
2015. január 20., kedd
Hétköznapi történet
Hétköznapi történet
Férfi:
Nézte őt, ahogy épp a
mosogató fölé hajolt...
Elszabadult tincsei,
összefogott haja alól,
pajkos táncba fogva
keretezték az arcát,
de így is látszott rajta
fáradtsága, a szomorúság.
A keze túl vörös volt,
kissé dagadt és eres.
- Sokat dolgozik mostanában,
és itt vannak a gyerekek. -
Átkozódik magában. - Miért?
Miért ilyen keveset keres?
Pedig ő is sokat megy,
életük mégis szégyenletes.
Többet szeretne adni,
nyugodt, szép életet,
boldoggá tenni, bearanyozni,
mert ő arra érdemes.
Itthon lenne a helye,
a házimunka sem kevés.
Alig vannak már együtt,
ritkul a meghitt párbeszéd.
Letenni néha a gondot,
kicsit kalandozni.
Sóhajt: értelme sincs
a jelenben erről ábrándozni.
Nincs idő, fáradtak, s kevés
az ölelésre az alkalom.
Hagyom pihenni őt,
látom fáradt nagyon... -
Nő:
- Lám, meg sem szólal, már
nem szeret tudom, érzem.
Fagyos a levegő, pedig,
vágyom rá, hogy átöleljen.
Eltávolodik tőlem, már
nem lát biztos szépnek.
Se idő se pénz magamra,
hiányoznak a beszélgetések.
Biztos van más, aki
vigasztalja őt - gondolja.
- Rég fogta már a kezét -,
könnyét elmorzsolja...
- Neki csak a gyerekek
jutnak meg a házimunka.
De jó lenne visszamenni
csak kicsit a múltba... -
Szótlanul telnek a percek,
és eszükbe sem jut...
hogy hangosan kimondják,
érzésük, gondolatuk...
(Alkony Zagyi Gáborné)
2015. január 15., csütörtök
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)