Napba öltözött asszony
Van
út, amit egy nőnek egyedül kell megtennie. Régebbi korokban ez nem volt
így. Egy nő életének csak addig volt értelme, míg férje volt, szerelme
volt, gyerekei voltak. A női létnek más célja nem volt. Nem is tartották
embernek. EMBER még ma is csak Férfit jelent a köznyelvben, nem nőt.
Kisbetűvel. Én azért írtam meg a “Halhatatlan szerelemben” Klári
lélektörténetét, mert egy fölébredt, mai NŐ volt – így, nagybetűvel! Ő
is azt kérdezte, több életen át, éhesen és szomjasan vágyakozva, hogy
„Megtalálom-e a páromat?” és amikor tudatosult benne, hogy neki jelenleg
nem ez a sorsfeladata, hanem Önmaga felé kell nyitnia, nem az történt,
hogy elszáradt, hanem éppen ellenkezőleg: boldog lett és megszépült!.
Nem a magány volt életének lényege, hanem a női lényének öntudatra
ébredése. Ezért írom le szellemi útkeresését, találkozásait mesterekkel,
tanokkal, és főleg Önmagával.
Egy
beavatás útját írtam meg. Egy mai nő csakis azután lesz igazán alkalmas
szerelemre, párkapcsolatra, de még az anyaságra is, ha a szeretete egy
bölcs Királynőé, s nem egy másoktól függő, tudatlan és kiszolgáltatott
szolgálólányé. Ez a bibliai „Napba öltözött asszony” értelme. Eljött az a
forradalmi kor, amikor akarva-akaratlan nem a Holdba, hanem a fényadó
Napba kell öltöznötök. Mint feleségnek, mint társnak, és mint anyának
is.
(Müller Péter)