2013. január 27., vasárnap

A várakozásról


Ha nem érkezik valaki a megbeszélt időben a találkozóra - legyen az nő vagy férfi,
barát vagy idegen -, tizenöt percet várhatsz. Aztán menj el. S ha nem tudja magát
jogos ürüggyel menteni, ne keresd többé az ilyen ember társaságát. Haragot vagy
sértődést ne őrizz szívedben, mert ez méltatlan az emberhez. De ne nyújts többé alkalmat
a másiknak, hogy megvárakoztasson. Mert az emberek nyegleségből és gyávaságból
is sértegetik egymást. A várakoztatás is ilyen nyegle sértés.
Minden, minden dolgodban maradj másodpercre pontos. Nem lehetsz olyan fáradt,
szomorú, kedvetlen, hogy az udvarias pontosság törvénye ellen vétkezzél. A
pontosság nemcsak a királyok udvariassága, hanem minden felelős, rangját ismerő
ember kötelessége. Elsőrendű ember az, aki érdek nélkül pontos. A lomha, a nyegle,
a frivol ember mindig késik. Az ilyen ember végül is lekésik az élet nagy találkozójáról:
önmagának megismeréséről.

(Márai Sándor)

Férfiak és nők...

 

Mondd csak, miért nem tanítják a férfiak és nők egymáshoz való viszonyát az iskolákban? Egészen komolyan kérdezem ezt, nem tréfálok. Végre is, legalább olyan fontos ez, mint hazánk hegy- és vízrajza vagy a helyes társalgás alapszabályai. Legalább annyira ezen múlik az emberek lelki nyugalma, mint a becsületen vagy a helyesíráson. Nem gondolok én semmiféle frivol tantárgyra... Arra gondolok, hogy értelmes emberek, költők, orvosok, idejében beszél-jenek az emberekhez az örömről, a férfiak és nők együttélésének emberi lehetőségeiről... Tehát nem a ,,nemi életről", hanem az örömről, a türelemről, a szerénységről, a kielégülésről.
 
(Márai Sándor)
 

A szépség nem formafüggő...

 

Nincs vonzóbb egy férfi számára annál, mint amikor egy nő boldog a bőrében! A szépség nem formafüggő. Egy nő csodálatos, ha megéli saját magát. . 

(J. Christian)

Márai Sándor: Okos nő!

Márai Sándor: Okos nő!
 
 
Okos nő! -- mondják, s néha a nők is bólogatnak, s elismerik egy másik nőről, hogy okos, nagyon okos. S megjegyzik még, finoman mosolyogva: ,,Hja, a női okosság."

Sok idő és türelem kell hozzá, míg ezt a női okosságot egy férfi igazán megérti, s végül talán méltányolja is. Néha már azt hiszem, hogy értem. Tehát: ez a nő okos, mert állandóan ugyanarra gondol; s ezért nem ,,rossz", nem is ,,jó", egyszerűen nő. Amíg mi a hidakra, a szérumokra, a versekre vagy az örökkévalóságra gondolunk, a nő velünk gondolkozik, részt vesz munkánkban és életünkben, teljes megértéssel, s ugyanakkor könnyű sóhajjal, mint aki tudja, hogy a hidakra, versekre és szérumokra nagy szükség van, de végül is nem erről van szó. Miről is van szó, élet és halál, születés, termékenység és mesterség közben? Természetesen a férfiak és nők dolgáról van szó. Ezért a nő -- a legokosabb nő is -- kissé úgy hallgatja a férfit, a legokosabb férfit is, mint egy érdekes és zseniális embert, aki, sajnos, kissé tökéletlen és hülye, mert mindent tud, csak azt nem tudja pontosan, minden következménnyel, miről van szó?... Ezért mondjuk, mély hangú elismeréssel: ,,Okos nő," S aztán, zavartan, elhallgatunk, mint aki valamilyen bonyolult illetlenséget mondott.
 
(Márai Sándor: Ég és föld)