Hallanom kell: szeretsz még?

Félsz és megijedsz, ha kinyilvánítom feléd az érzéseimet… Pedig azok mind csak apró kedveskedések, mintha azt mondanám: jó étvágyat, egészségedre.

De te folyton megijedsz!

Akkor is, ha azt mondom, szeretlek – pedig nem várom, hogy elvegyél feleségül.
Akkor is, ha azt mondom, hiányzol – pedig nem várom, hogy útnak indulj és elgyere.
Ha azt mondom, félek, hogy elveszítelek: nem várom, hogy írásba add, hogy eldobsz értem mindent.

Ezek csak az én érzéseim, amelyekre nem vagy köteles reagálni.

De talán az fáj a legjobban, mikor csöndben vagy.

Ha azt mondom, szeretlek, mondhatod viszont, hogy én is.

Hisz barátok is vagyunk. Ha azt mondom, hiányzol, mondhatod, hogy jó lenne téged is látni.

De mivel te ilyen ijedős vagy, én pedig már eljátszottam többször is az esélyemet, hogy valaha ez normálisan működjön köztünk, amikor hiányzol nekem, azt mondom, vágyom rád.

Vagy azt mondom, hogy

úgy szeretnék melléd kucorodni, rám tennéd a kezed és csak

feküdnénk, nyugiban.

Amikor féktelen vágyat érzek, mert úgy szeretlek, az érzéseimről akkor sem beszélek.

Csak azt mondom, kívánlak! Azt hazudom, a tested kell csupán, a vágy hajt, semmi más…

Amikor félek, hogy elveszítelek, akkor is csak hallgatok. Nem beszélek, nem ostromollak.

Csak mikor már nem bírom féken tartani a szerelmem, mikor mindent feltennék egy lapra,

akkor kérdezem meg: szeretsz még?

Mert hallanom kell!

Így csaljuk ki mi, nők azt a visszajelzést, amelyre mérhetetlenül vágyunk… Melyre olyan hatalmas szükségünk van.

(Somogyi Eszter)

Aki mindebben a társa...

,,Hogy mire vágyik a férfi?

A nőre, aki nőként éli a mindennapjait. Aki nem játssza túl magát, csak épp annyira, hogy
hízelgő, hogy csalogató legyen. A férfi a nőre vágyik, akiben minden napon egy apró titkot lel,
akire mindig képes rácsodálkozni pontosan azért, mert önmaga. A nőre vágyik, akinek ott van a tűz a szemében, aki határozott, akinek van véleménye, aki kimondja úgy a dolgokat, ahogy gondolja. Akiben ott a kislány is, aki értékeli a csókot, és tudja, hogy igazán mit is jelent. Aki nem bonyolódik bele felesleges fecsegésbe, aki kompromisszumot tud kötni. A férfinek a nő kell, akinek az ölelésében bizonyosság van, az otthon melege. Aki, ha csendben is van, nyugalmat áraszt. A férfinek az ízig-vérig nő kell, aki nem aggódik, hogy reggel hogy néz ki, aki nem sminkeli túl magát, aki nem akar túlságosan tökéletesnek mutatkozni, hisz a férfi úgy is tökéletesnek fogja látni legyen bármilyen nyúzott, vagy fáradt is.

És a nőnek milyen férfi kell?

Aki mindebben a társa, aki a lelkét felemeli, mégis a földön tartja. Aki a nehéz napokon nem löki el magától. Aki óvatosan közeledik, aki kedveskedik. A nőnek olyan férfi kell, aki határozott, aki irányítani tud, aki nem fél belebonyolódni komoly beszélgetésekbe. Olyan, aki a keményebb időszakokban is támasz. Aki nem kételkedik, ha szükség van a csendre. A nőnek egy olyan férfi kell, aki visszahúzza őt mindig, ha zuhanna.
Mind a két fél az egyszerű őszinteséget, az egymáshoz fordulás akarja..."

~ Papp Ádám

Annyira más...

Annyira más a nők és a férfiak szeretete, szerelme, értékítélete! Míg a férfi szerelme mindig a szórakozásról és a pénzről szól, s ezáltal önző, addig a nőé mindig az önfeláldozásról, mert szinte mindig szenved. Persze ezzel sincs baj. Lehet szenvedni, csak az a kérdés, hogy tényleg megéri-e. Én sosem éreztem azt, hogy képes vagyok a saját életemet feláldozni egy olyan kapcsolatért, amiben rosszul érzem magam, vagy nem működik, vagy nem kapom meg azt, amire vágyom.


(Szalai Vivien)

A szeretet ereje...

A legtöbben egy kapcsolatban a társunktól várjuk, hogy hűséges, odaadó és figyelmes legyen, de elfeledjük, hogy ezek alapját nekünk kell biztosítanunk. A hűség alapja, hogy megadjuk egymásnak, amire a másik vágyik. Figyelmünk középpontjába emeljük szeretetünkkel, mintegy érzékeny műszerrel tapogatjuk le vágyait, és kiszolgáljuk azt. A szeretet ereje abban rejlik, ha az igazi és valóban a másikat szolgáló, hogy a legtöbb esetben viszonzást nyer. Mert aki nem önző és nem vak a szeretetre a jóra, az képtelen elviselni, hogy csak kap és kap. Feltör benne a vágy, hogy viszonozza és még többel hálálja meg. Aki nem ezt teszi, az elmenekül a szeretet elöl, lerázza magáról azt, aki kedves hozzá, megbántja, hogy elvegye a kedvét az ily gyengédségtől. Az ilyen emberrel nem érdemes hosszan érintkezni, mert megnyomorít bennünket. Észre sem veszi, hogy ő maga űz el bennünket, lök bele egy másik ember karjába. 


 

(Szeréni S. Péter)

Hidd el...

Sajnos társadalmunk nem alkalmas arra, hogy férfitársaimat bárki megtanítsa megbecsülni azt a csodát, amikor egy nő odaadja magát. Ezért nem is értékelik, hogy megkaphatnak egy nőt, akit nem érdemelnek meg. Sajnos sokan nem képesek felfogni, hogy a nő nem egy gyors (numerára) vágyik, amit ők nyújtani képesek. De ki is taníthatná meg őket erre. Valószínűleg az apának kelen sokat beszélgetni a fiával ilyen témákról, a gyerek érettségi szintjének megfelelő szinten. Persze ehhez egy értelmes apára lenne szükség, és hogy kisgyerekkortól egy őszinte kapcsolatot ápoljon a gyerekkel. És a nőknek is többre kellene értékelnie magukat egy gyors (numeránál). Hidd el, aki nem képes azt nyújtani amire vágysz, az nem érdemel meg.

(Szeréni S. Péter)

Komáromi János: Úgy kell a Nő

 


Komáromi János:
Úgy kell a Nő


mint rétnek a virágok
bársony szirmoknak a színek
mint éjszakának az álmok
nyelveknek az ízek


...úgy kell a Nő...


mint felhőknek lágy fodrai
súlytalanságnak a lebegés
mint hóban a Kedves nyomai
hajnalnak a derengés


...úgy kell a Nő...


mint viharnak a tombolás
nyárnak hűs zivatar cseppjei
mint télnek a fagyos szelek
bánatnak szem sós könnyei


...úgy kell a Nő...


mint szájnak szelíd mosolyok
gyermek nevetése szülői szívnek
mint érintésnek a borzongás
simogatás megfáradt kéznek


...úgy kell a Nő...


félből egésszé Vele együtt lehetünk
teljes Vele lehet csak az életünk
neki köszönjük hogy élhetünk
és azt ha boldog az életünk


...úgy kell a Nő...

A nők, annak árulják el titkaikat...

A nők, annak árulják el titkaikat, akit igazán ismernek és szeretnek.
Aki már többször bizonyította, hogy megbízható. A testét odaadhatja a nő, egy megbízhatatlan férfinak, de lelkét sohasem fogja. Pedig a szeretkezés is akkor az igazán felemelő, ha nem csak a két test vesz részt benne, hanem két lélek is. Ekkor a nő ösztönösen elárulja, mire is vágyik, és a férfi ezt megérti. Két összehangolt ember között ez teljesen természetessé válik.
Ezt sohasem fogják megérteni azok a férfiak, akiknek az számít, hogy hány nőt sikerült lefektetniük. Semmiben nem érvényes az az elv, hogy a "kevesebb több" mint a szexuális kapcsolatokban. Mert ugyan tapasztalatra szükség van, mégis, igazán összehangolódni azzal lehet, akitől az ember nem akar tovább szaladni, akinek időt szán a megismerésére.
Semmi sem tesz annyira boldoggá, és kielégülté két embert, mint mikor testileg lelkileg megbízhatnak egymásban. Ehhez viszont tényleg meg kell találni az igazi társunkat.


(Szeréni S. Péter)

A női lélek...

Nem hiszem, hogy létezik frigid nő! Csak esetleg olyan, aki nem találkozott még azzal a férfival, aki felkeltheti benne az ősi vágyat. Az ősi vágyat, mely minden nőnek a lelke egy kis zugában parázslik és vár. Várja a férfit, mely felszítja ezt a parazsat. Megnyitja ezt a zugot, és levegőt enged neki, ezzel megszünteti az elfojtást. Levegőt enged a parázsra az érdeklődő odafigyeléssel, a női lélek tiszteletben tartásával. És táplálja ezt a tűzet a gyengédségével, táplálja az érzékiségével. De soha sem a tapintatlan rámenősséggel, és idő előtti, türelmetlen tolakodással. Ez a férfi tud várni. Tudja, a nagy dolgokat az idő érleli. A mindennapok gondoskodásával éri el, hogy a tűz egyre jobban lángol, és maga is csodálkozik, hogy mire képes egy érintés, mely lágyan siklik a nő testén, mégis sziklagátakat semmisít meg, a női vágyak sziklagátjait. E női tűz, már csak ezért az egyetlen férfiért fog lobogni mindig, mert más ezt a tűzet már csak eloltani tudná, őrökre.



(Szeréni S. Péter)

A lélek nyugalma

Hogyan legyünk boldogok?

 

Rengeteg a megtépázott lelki életet és felborult egyensúlyunkat segítő módszer, mégis, a gyakorlat azt mutatja, hogy egyre több a pszichés probléma, és az emberek többsége elcsigázott, a párkapcsolatok zöme romokban, növekszik a válások, s a magányos, elkeseredett, frusztrált emberek száma...

Boldogok vagyunk, ha a dolgaink rendben mennek, és egészségesek vagyunk, vagy megtaláltuk a „nagy Ő”-t, és van elegendő pénzünk. De vannak, akik azt mondják, hogy szex közben juthatnak hozzá életük legboldogabb pillanataihoz.

Vajon mi történik akkor, ha dolgaink nem úgy mennek, ahogy elképzeltük? Hova lesz a boldogság, ha a pénz elfogyott, vagy mi van szex nélkül? Biztos, hogy a boldogság egyenlő azzal, amit a szex, a pénz, a siker nyújtani tud számunkra?
Ha dühösek, indulatosak vagy sértettek vagyunk, ha nem tudunk örülni még az egészségünknek sem, és ha a frusztrációval azonosítjuk magunkat, akkor még a legkedvesebb barátunkat is bosszantó ellenfélnek látjuk. Hiába van meg mindenünk, ha lelkünket sérelmekkel, bánattal, elkeseredéssel tápláljuk. Viszont ismerünk olyan eseteket, amikor tragédiából kikerült emberek – átértékelve életüket – sokkal elégedettebben élnek, mint a tragédia előtt.
Sajnos semmiféle garancia nincs arra, hogy a siker, a pénz és a szex meg tudják adni számunkra azt a boldogságot, amire vágyunk.

Mégis mit tehetünk boldogságunkért?

- legyünk tudatosak a bennünk zajló negativitásra, hogy ellen tudjunk állni neki,
- különböztessük meg az ártót, a hasznostól,
- fejlesszük magunkban az együttérzést és a jóindulatot először a saját magunk irányába, hogy másokkal is megtehessük,
- törekedjünk a belső fegyelem kialakítására,
- fogadjuk el az élet részeként a nehézségeket és a szenvedést,
- meg kell értsük, hogy a boldogság nem csupán a gyönyör, vagy egy jó érzés, hanem a szomorúság és az öröm is egyben.

Problémák mindig vannak és lesznek. Ha falakat emelünk magunk elé, ha körbebástyázzuk magunkat a félelmek és sérelmek hamis erejével, elzárjuk magunkat életünk valós örömeitől és egymástól is.

Azonban ha bátrak vagyunk és kapcsolatba lépünk a szívünkkel, együtt érzőbbek lehetünk önmagunkkal, miközben ráébredhetünk arra, hogy valójában hasonlítunk egymásra. Nyitottabbak, érzékenyebbek (nem érzelgősek!) leszünk a magunk és mások, az élet problémáival szemben. Ez pedig már nem a kötődés másokhoz és a külső dolgokhoz, hanem a szabadság, mely a kölcsönösségben, a tartós boldogságban gyökerezik.

„Nagyszerű dolog a lélek nyugalma és az, hogy örülni tudunk magunknak.”     (Goethe)

(Knolmár Marica)

A nő vágya...

A nő nem a szuper hímre vágyik, nem a hercegre a fehér lovon. Persze az egója meg-megszurkálja, egy-egy éles megjegyzéssel megpiszkálja a férfit, de nem Mr. tökéletesre van szüksége, hanem egy olyan hús-vér férfira, aki szeretettel, figyelemmel és megbecsüléssel öleli körül.

(A. J. Christian)

"A nőt fokozatosan kell megismerni...

"A nőt fokozatosan kell megismerni, szép lassan, mint ahogy a jó bort sem öntjük le a torkunkon azonnal, hanem kóstolgatjuk, ízleljük a nyelvünkön, ahogy szétterül, s mikor már minden sajátosságát kiismertük, akkor térünk rá újabb fokozatra: kortyolunk még egyet, új ízeket keresünk. (...) Az út a másik megismeréséhez önmagában már élvezet. Soha nem értettem meg azokat a fiatalokat, férfiakat, akik azonnal ágyba hurcolják a nőt. És megkezdődnek az elgondolkodtató, megfontolt beszélgetések, kézszorítások, egymás szemébe nézések, melyek felkészítenek minket arra, amit amúgy is mindketten akarunk. De mennyivel szebb és emberibb így!"

(Horváth Géza)

Vágy

S csakugyan személynek szól ez az érzés, mellyel egy férfi egy nő felé fordul? Nem a vágynak szól, örökké és csak a vágynak, mely néha, átmeneti időszakokra, testet ölt? S a mesterséges izgalom, melyben élünk, nem lehetett célja a természetnek, mikor megalkotta a férfit és asszonyt adott melléje, mert látta, hogy nem jó nekik egyedül.

(Márai Sándor)