Nem
az a férfi, aki minél több nővel lefekszik, hanem, aki egyet ki tud
elégíteni igazán. Nem az a férfi, akit minden nő el tud csábítani, hanem
akinek egyetlen nő a mindene. Nem az a férfi, aki minden nőt megkap,
hanem aki egyetlen nőnek oda tudja magát
egészen adni. Nem az a férfi, akinek tökéletes a teste, hanem akinek
harmóniában van a teste a lelkével. Nem az a férfi, aki mindenért
megküzd, amit akar, hanem aki tudja, mi az, amiért érdemes időt és
energiát áldozni, és mi az, amire nem. Nem az a férfi, aki akarattal
mindent elér, hanem aki megérti mi lehet az övé, és mi az, ami soha nem
lehet az övé igazán. Nem az a férfi, akire minden más férfi felnéz és
tisztel, hanem akire az a nő tud felnézni és tudja tisztelni, akit
párjául választott. Nem az a férfi, aki bármi áron meg tart egy nőt,
hanem aki képes megadni párjának azt a szabadságot, amire az vágyik.
(Szeréni S. Péter)
A nők, annak árulják el titkaikat, akit igazán ismernek és szeretnek.
Aki már többször bizonyította, hogy megbízható. A testét odaadhatja a
nő, egy megbízhatatlan férfinak, de lelkét sohasem fogja. Pedig a
szeretkezés is akkor az igazán felemelő,
ha nem csak a két test vesz részt benne, hanem két lélek is. Ekkor a nő
ösztönösen elárulja, mire is vágyik, és a férfi ezt megérti. Két
összehangolt ember között ez teljesen természetessé válik.
Ezt sohasem fogják megérteni azok a férfiak, akiknek az számít, hogy
hány nőt sikerült lefektetniük. Semmiben nem érvényes az az elv, hogy a
"kevesebb több" mint a szexuális kapcsolatokban. Mert ugyan
tapasztalatra szükség van, mégis, igazán összehangolódni azzal lehet,
akitől az ember nem akar tovább szaladni, akinek időt szán a
megismerésére.
Semmi sem tesz annyira boldoggá, és kielégülté két embert, mint mikor
testileg lelkileg megbízhatnak egymásban. Ehhez viszont tényleg meg kell
találni az igazi társunkat.
(Szeréni S. Péter)
"A
férfiaknak, akik a szerelmet összetévesztik a szeretkezéssel, vagyis
akik a szerelemben nem látnak, nem keresnek, nem vágynak mást, csak a
testi összekapcsolódás röpke örömét, lehetőségét és szükségét ; fogalmuk
sincs erről az érzésről. Erről a
mélyről, nagyról, lelket röptetőről. Erről inkább a nőknek az a része
tud beszélni, akiknek a szerelem legtestibb részében is úgy leuralkodik a
lélek, hogyha semmi testi örömük nincs is, az odaadásban földöntúlian
boldogok és testi-lelki extázisban lebegnek valahol a csillagok alatt. A
férfiak nagy többségének minden, vagy majdnem minden szerelem egyforma,
mert mindegyiknek egy a célja. S amíg ez a cél tüzeli őket, elsikkad,
megsemmisül előttük a szerelem értelme, lényege. Az a sztratoszférikus
valami, amely a szerelmes embert istenné magasztosítja, a szeretkezőt
meg lezülleszti az állatok színvonalára ... Ezek a szívet összetévesztik
az érzékekkel... Pedig a kettő nem csak lényegében, de elgondolásában
is más. A szívnél, mindig a másik személy az első ... az érzékeknél
mindig a másik a századik, vagyis nem számít. Mindegy, hogy ki. Ez az
egyik magyarázata annak, hogy a férfiak legtöbbjének az érzése olyan,
mint a patak. Mindig annak a tájnak a képét vetíti vissza, amelyik
mellett elfolyik. Tengerszem - amelyik egyetlen hegycsúcsnak, a napnak
vagy a csillagos ég egy darabjának a képét tükrözi - nagyon kevés. "
(Bozzay Margit)
Adni
jó, csak ezt kevés férfi tudja igazán. A férfi inkább elvenni szeret,
kizsákmányolni. A nő szívesen ad, amíg érzi, hogy valami csekély
viszonzást kap cserébe. Mert a nő lelke olyan, mint a bankbetét.
Beteszel egy kis érzelmet és megsokszorozódik.
A kis törődés óriási gondoskodássá nő benne. De szükség van arra a kis
befektetésre. Amelyik férfi ennyit nem tesz meg saját boldogsága
érdekében még annyit sem érdemel, hogy a nő szomorkodjon érte, végette.
A férfi óriási szeretetforráshoz tudna jutni a nő által, de neki meg a
lelke van csukva ez iránt. Ő nem szeretetnek éli meg a nő gondoskodását,
hanem csak tudomásul veszi, mint ami jár neki és kész. Lepereg róla.
Ahelyett hogy kamatozna, veszteséggel zárul és még hiányérzete is van.
Ha ezt a szeretet képességet megtanulná a férfi, akkor lehetne a nő
igazi társa, akkor tudnának a szeretetenergiák áramlani közöttük, és
élhetnének emberhez méltó életet.
(Szeréni S. Péter)
A
női test, egyszerre lágy harmat és hullázó óceán. Érzékeny virág, és
harmóniákat magába rejtő hangszer. A női lélek olyan, mint a csillagos
égbolt, millió csillag ragyogja be, de ha felhők takarják nem láthatod
őket. A nőt kevés férfi ismerheti igazán, de akinek megadatik, csak az lehet igazán boldog.
Mikor megnyílik a nő egy férfinek, a férfi olyat tapasztal, mint még
soha. Minden nőnek saját csillagos égboltja rejlik lelkében, saját
csillagképekkel, melyet nem megfejteni, hanem elfogadni lehet.
Leheveredni a nő lábai elé, hagyni, hogy feltárja lelke harmóniáit, és
élvezni e végtelen dallamos ajándékot. A teste ekkor virágzik ki az
elfogadástól, és lágy szellőben ringatózva táncol. Teste igazán csak
lelkével együtt ajándék, kincs, melyet nehéz megkapni, de könnyű
elveszíteni. Küzdeni nem lehet érte, csak megérdemelni. Ezért vigyázzon
rá minden férfi, kit egyszer elöntött egy ilyen óceán, mely átjárja
minden részét, behatol legrejtettebb zugaiba, de kimosni onnan semmi nem
tudja.
(Szeréni S. Péter)
Nem
hiszem, hogy létezik frigid nő! Csak esetleg olyan, aki nem találkozott
még azzal a férfival, aki felkeltheti benne az ősi vágyat. Az ősi
vágyat, mely minden nőnek a lelke egy kis zugában parázslik és vár.
Várja a férfit, mely felszítja ezt a
parazsat. Megnyitja ezt a zugot, és levegőt enged neki, ezzel
megszünteti az elfojtást. Levegőt enged a parázsra az érdeklődő
odafigyeléssel, a női lélek tiszteletben tartásával. És táplálja ezt a
tűzet a gyengédségével, táplálja az érzékiségével. De soha sem a
tapintatlan rámenősséggel, és idő előtti, türelmetlen tolakodással. Ez a
férfi tud várni. Tudja, a nagy dolgokat az idő érleli. A mindennapok
gondoskodásával éri el, hogy a tűz egyre jobban lángol, és maga is
csodálkozik, hogy mire képes egy érintés, mely lágyan siklik a nő
testén, mégis sziklagátakat semmisít meg, a női vágyak sziklagátjait. E
női tűz, már csak ezért az egyetlen férfiért fog lobogni mindig, mert
más ezt a tűzet már csak eloltani tudná, őrökre.
(Szeréni S. Péter)
A nőket megérteni? Ez rossz kérdés, rossz hozzá
állás! Nem úgy kell kezdeni, hogy a nőket. Nem a nőket kell megérteni,
hisz mindegyik más és más. Különböző szülők nevelték őket, különböző
élmények érték őket és különböző módon élték azt át. Tehát mindig csak
azt az egyet kell megérteni aki közel áll az szívedhez. És nem a korábbi
tapasztalatok alapján kell őt megérteni, mint egy sablon szerint, mert
úgy nem megy. Sablon szerint semmit a világon nem lehet megérteni, még a
matematikai példát is nehezen. Nem hogy a jó és szép lelkét, minden
művészet múzsáját, a Nőt. Szeretni kell őt, és akkor elárulja minden
titkát, ha érzi, hogy megbízhat benned. Szeresd, de csak azt az egyet, a
többit csodáld.
(Szeréni S. Péter)
-Kevés
férfi tudja, hogy egy újjal végig simítani a nő arcán több, mint
megmarkolni a fenekét.
-Hogy mélyen a szemébe nézve jobban megismerhető,
mint a dekoltázsába bámulva.
-Hogy beszélgetve vele többet megtudhat
róla, mint utána leselkedve.
-Hogy érdeklődéssel meghallgatni és
megérteni felemelőbb, mint kocsival, pozícióval, pénzzel felvágni
előtte.
-Hogy egy jó szóval beljebb kerülhet a szívébe, mint ezer hazug
ígérettel. -Hogy az igazi nő szemében többet jelent az a férfi, akit
szeretnek a gyerekei, mint aki mindent megvesz nekik.
-Hogy jobban
megbecsüli azt, ha a férfi a házimunkában segít, mint azt, ha étterembe
viszi.
-Hogy végig cirógatni és csókolni testét élvezetesebb, mint
egyből a bugyijába nyúlni.
-És hogy a hűség ott kezdődik, hogy nem
forgolódik más nők után.
(Szeréni S. Péter)
Egy
nő, 30 és 45 éves kora között a legalkalmasabb arra, hogy új életet
kezdjen. Ekkor a legszebb, ekkor a legfogékonyabb a lelki intuíciókra,
ekkor hagyatkozhat leginkább a megérzéseire. Eddigi melléfogásaiból sok
mindent megtanulhatott. Igen, eddig nem késő. 30 és 45 év között még
mindent megélhet. Sokkal inkább mint huszonévesen. A nagy szerelemet, a
nagy szenvedélyeket, a kedvenc filmjeit kedvese karjában, a kedvenc
szini előadást párja oldalán. Ebben a korban a nő, igazi ajándék egy
férfinek. Ekkor még lefelejtheti a csalódásait, elfelejtheti rossz
választásait, és immár érettebb szemmel, fejjel és szívvel választhatja
ki azt a személyt, aki mellett immár végleg kiköthet, akitől már nem
kell tovább hajóznia, akinél végleg lehorgonyozhat. Akivel megépíthetik
az örök hidat a két szív között, ami csak az övék.
(Szeréni S. Péter)
"A férfiaknak nem kell az a nő, aki 'harcol' értük. Sok levelet
kapok nőktől: "Harcoltam érte, mindent megtettem, mégis elhagyott!"
Ilyenkor megdöbbenek. Ennyire nem tudtok nőül? Ennyire naivak vagytok?
Ennyire nem ismeritek a női harcmodort és a férfiakat?
Mi gyengék vagyunk, és az Erőt keressük bennetek. A Tartást, a
Méltóságot, a nehezen megkaphatóságot. Néha szinte az elérhetetlenséget.
Azt, hogy ne kelljen felelősséget vállalnunk értetek, sem érzelmileg,
sem lelkileg - sehogy. Mert mi menekülünk a felelősségtől, s ha valaki a
nyakunkba zuhan, annak finoman (vagy durván) lefejtjük a karjait
magunkról, kibújunk az öleléséből - és kereket oldunk.
Ellentétben a közfelfogással és az évezredes hazugsággal, mi a "gyengébb
nemben" nem a gyengeséget keressük, hanem az erőt. Szeretünk uralkodni a
nőkön. Jólesik, ha valaki szolgál minket és odaadó - de ha túlságosan
is az, menekülünk tőle.
Mi ahhoz vonzódunk, akit nem tudunk
legyőzni, aki erősebb, mint mi. Akitől függünk. Akinek ki vagyunk
szolgáltatva érzelmileg. Lehet, hogy ez nem normális, hanem egy
gyermekkori "anyuka-függőség", de mégis ez a valóság.
Felnőtt
férfi nem menekül, nem árul el, nem hagy faképnél, hanem felelősséget
vállal érted. Ráülhetsz a tenyerére, és megtart téged. Nem esel le róla.
S főleg, nem hagy el. Érzelmi biztonságban csakis egy felnőtt (igaz)
férfi oldalán lehetsz, de hol van ma ilyen? No, látod.
Légy erős, öntörvényű és szabad. Légy önMAGad, s ne függj senkitől, mert te vagy az erősebb. Ha pedig nem: légy az!"
(Müller Péter)
"..Húsz
évesen még bármelyik nő lehet szép, de sokszor ebben a korban
meglátszik már, hogy ki az aki belülről szép, és ki az aki csak a
felszínen. Harminc évesen már egyre inkább meglátszik az arcvonásokon a
belső szépség, az érzelmi intelligencia. A szív rajzolja a ráncokat az
arcra. Negyven éves korra már a vak is megláthatja azt, ha egy ilyen
különleges nővel áll szemben. Ekkora már nagy különbség tud kialakulni
az érzelmileg telített, lelke mélyén is szép nő és az üres között. A
kívül-belül szép nő negyven éves korára a legszebb. Igazi különleges
szépség, kifinomult érzékekkel, sok megélt, megértett tapasztalattal.
Ötvenévesen sem múlik szépsége és hatvan évesen kitűnik a tömegből,
hetven évesen sincs mit megbánnia, nem vele volt kegyes az élet, ő volt
kegyes az élethez."
(Szeréni S. Péter)
A sokszínű női szépség
A
szépségért meg kell szenvedni, vagy az, aki szép, az reggel is szép? Mi
az igazság? Órákig állsz a tükör előtt és soha nem vagy elégedett a
látvánnyal? Koplalsz, ha kell és a kényelmetlen cipősarok sem riaszt el,
ha hódítani szeretnél? Bizony, nem vagy ezzel egyedül. Majd’ minden
nőtársunk szenved a megfelelési kényszertől. Nemcsak szépek, mindenkinél
szebbek akarunk lenni és ezért sokan bármit meg is tennénk. Milyen
áron, és kinek akarunk tetszeni igazából? Magunknak, a férfiaknak, vagy
korunk túlzó elvárásainak próbálunk csupán megfelelni? Pár
éve, anorexiában meghalt egy brazil modell, Ana Carolina Reston.
Családja szerint Carolina szinte csak almát és paradicsomot evett, és
evés után mindig egyből elrohant a fürdőszobába… Gyönyörűen, fiatalon
belehalni a téves értékrendek okozta megfelelési kényszerbe. Nincs ez
így jól. Én azt mondom: Állj, ne tovább! Hölgyeim, alaposan körbejártam a
témát, hogy igazából mi is kell a férfinak. A válaszok nagyon
megdöbbentőek…
Tudjuk, mi kell a férfinak?
Sokféle szépségideál létezett már. Volt már divat a hófehér bőr, a
teltkarcsúság, mint a nőiesség szimbóluma, de ma, a már-már beteges
vékonyság a „trendi”, főleg ha a kifutók világából indulunk ki.
Valamint, napjainkban újra kezd divat lenni a természetesség is. Sokszor
halljuk, látjuk mi a „jó” nekünk. Sulykolják a reklámok, az újság
fotói, hogy az a jó, ami természetes. A természetes szépség, a
természetes ételek, a természetes gyógymódok és természetesen minden,
ami természetes. Mégsem biztos, hogy reggelente a tükörképünkre tekintve
is ezt a nézetet valljuk. Hogy biztosan tudjuk mi a jó nekünk,
megkérdeztem hát a témában igencsak érintett másik felet, hogy a férfiak
mit gondolnak, mitől leszünk mi nők az ő számukra vonzóak, szépek. Úgy
gondoltam, női szépség témában a férfiak 99 % -ának, na jó, inkább 100 %
-ának Pamela Anderson piros bikinis képe jut majd először eszébe.
Csalódnom kellett, ugyanis több férfi -aki bármilyen szépséget
megkaphatna-, vélekedik úgy, hogy a szépség a részletekben rejlik. Éppen
ezért sok férfinak nincs is szépségideálja. Nem egy bizonyos típust
keresnek, nem csak a barnát, szőkét, feketét, vagy vöröset, vagy nem
csak a vékonyat, vagy teltkarcsút, mert a szépséget nem lehet
beskatulyázni. Szeretheti valaki a rock zenét és Mozartot is ugyanúgy,
mert mindkettőben meg van a „szépség”, ha más jellegű is. A szépség
sokszínű. Szerintük szép a nő, ha szép a mosolya, ha beszédesek a
szemei, ha szép a keze, vagy vonzó, ha jó a társasága. Egyébként, a
megkérdezett férfiak többsége egy nőn, a szemét nézi meg elsőként.
Hiszik, hogy nem attól lesz számukra vonzó a nő, ha a 90/60/90-es
ideálnak cm-ről cm-re, kg-ról kg-ra megfelelnek. Sőt, elmondásuk szerint
még az apróbb testi hibák is lehetnek vonzóak (pl.: egy ferde fog).
Vallják, hogy az igazi szépség nem az, amit a címlapok borítóján látunk.
Az igazi szépség valóban belülről fakad. Az őszinteség, a tisztaság, a
becsületesség azok a tulajdonságok, amitől számukra igazán értékes lesz
egy nő. Persze, most sokan, ahogy azt én is tettem, kis félmosollyal az
arcukon kérdezik: Ez, most ugye csak vicc? – Nem. Ez, nem vicc, hanem
több, intelligens férfi, őszinte véleménye a női szépségről, arról, amit
ez számukra igazából jelent.
És az örök kérdés: Hogyan lehetünk még szebbek?
Legnagyobb
meglepetésemre, tanultam valamit a férfiaktól, és most már őszintén
mondhatom, hogy nem, elsősorban nem az új uborkás arcpakolástól, vagy a
méregdrága kiegészítőktől lehetünk igazán szépek, hanem attól, ha
megtaláljuk magunkban a természetes szépséget, még ha nehéz is, még ha
az csak egy kis részlete is lényünknek. Sören Kierkegaard szavaival
élve: „Minden nőnek megvan a maga sajátos szép része: a vidám nevetés,
huncut pillantás, vágyakozó szem...” Csak meg kell magunkban találni. El
kell hinnünk, hogy van bennünk szépség, és ha elhisszük, akkor azt
mások is látni fogják ,és vonzó kisugárzásunk mindenkit levesz majd a
lábáról.
Úgy vélem, a hiba főként bennünk, nőkben van. Talán magunknak sem
ismerjük be, de nem igaz, hogy elsősorban a párunk, férjünk, vagy a
kiszemelt, hőn áhított férfi miatt mondunk le a finom vacsoráról, hogy
alakunk megóvjuk. Igazából magunknak nem tudunk megfelelni a média által
is közvetített torz elvárások miatt. Az igazán fontos az lenne, hogy
húzzuk meg a határokat, állítsunk fel magunknak reális, elérhető mércét,
amin belül még magunk tudunk maradni. Azt a határt soha ne lépjük túl,
semmiféle külső elvárás, sem egyetlen egy férfi kedvéért sem. Azt
hiszem, ez az az út, amiről ha nem tévedünk le, megtalálhatjuk igazi
szépségünk, értékeink.
Írta: Szabó Márta
Fotó: Mogyorósi Diána
