"A férfiaknak, akik a szerelmet összetévesztik a szeretkezéssel, vagyis akik a szerelemben nem látnak, nem keresnek, nem vágynak mást, csak a testi összekapcsolódás röpke örömét, lehetőségét és szükségét ; fogalmuk sincs erről az érzésről. Erről a mélyről, nagyról, lelket röptetőről. Erről inkább a nőknek az a része tud beszélni, akiknek a szerelem legtestibb részében is úgy leuralkodik a lélek, hogyha semmi testi örömük nincs is, az odaadásban földöntúlian boldogok és testi-lelki extázisban lebegnek valahol a csillagok alatt. A férfiak nagy többségének minden, vagy majdnem minden szerelem egyforma, mert mindegyiknek egy a célja. S amíg ez a cél tüzeli őket, elsikkad, megsemmisül előttük a szerelem értelme, lényege. Az a sztratoszférikus valami, amely a szerelmes embert istenné magasztosítja, a szeretkezőt meg lezülleszti az állatok színvonalára ... Ezek a szívet összetévesztik az érzékekkel... Pedig a kettő nem csak lényegében, de elgondolásában is más. A szívnél, mindig a másik személy az első ... az érzékeknél mindig a másik a századik, vagyis nem számít. Mindegy, hogy ki. Ez az egyik magyarázata annak, hogy a férfiak legtöbbjének az érzése olyan, mint a patak. Mindig annak a tájnak a képét vetíti vissza, amelyik mellett elfolyik. Tengerszem - amelyik egyetlen hegycsúcsnak, a napnak vagy a csillagos ég egy darabjának a képét tükrözi - nagyon kevés. "
(Bozzay Margit)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése