Mit jelent valójában a szépség?

Mit jelent valójában a szépség?

Milyen az, amikor valaki igazán szép? Ha a testünkkel azonosulunk, elhisszük, hogy nem vagyunk többek, csak egy test, lekorlátozzuk magunkat a fizikai külsőségekre, akkor elhisszük mindazt a külső tökéletességet hajszoló illúziót, amit a szépségipar, a reklámok közvetítenek. A környezetünk azonban sosem a külsőségekre reagál - mert hiszen nem csupán testünk van, hanem lelkünk, elménk és szellemünk is -, hanem a bennünk lévő érzelmekre.

Pompázhatunk elegáns és stílusos, szebbnél szebb ruhadarabokban, feltehetünk hozzá mindenféle kiegészítőt, ékszert, azonban mindez mit sem ér, ha a bensőnkben nincsen harmónia. Ha a lelkünkben nem teljességet, bőséget élünk meg, nem fogadjuk el és nem szeretjük magunkat, a környezetünk ennek megfelelően ezeket az érzéseket tükrözi majd vissza számunkra.
Azonban ha magabiztosak vagyunk, ismerjük magunkat, tisztában vagyunk a valódi értékeinkkel, felvehetünk bármit, a belső szépség, a kisugárzás oly erővel bír, hogy a külsőség eltörpül mellette.

Találd meg magadban a szépséget, légy tudatában az értékednek és akkor jöhet bármilyen külső inger, hatás, befolyásolni akarás, már nem ettől teszed majd függővé az értékességedet, a szépségedet. Olyan belső erőre teszel szert, ami nem függ senkitől és semmitől.

A két évvel ezelőtt írásom arról szól, hogy miben, kiben láttam meg valójában az igazi szépséget, a valós kincset. Ma is aktuális...

Szépség, én láttalak

Este tíz óra lehetett. Fülledt, tikkasztó nyári meleg volt. Emlékszem, lépteimet tücskök zenéje kísérte, s bódító muzsika ciripelt fülembe, míg az apró macsakakövekből kirakott úton egyensúlyoztam magassarkú cipellőmben hazafelé. Sötét volt, csak a telihold és a göncölszekér titokzatos fénye vezetett utamon.

Épp a táskámban kotorásztam, mikor zajra lettem figyelmes. Felkaptam fejemet, észlelve, hogy a messzi távolban van valami. Abban a kapualjban van valami - konstatáltam izgatottan. Vajon mi lehet? Hajtott a kíváncsiság, immár nem csak az egész napos munka utáni fáradság siettetett, valami megmagyarázhatatlan magnetikus hívogatás sürgette lépteimet. Meredten bámulva haladtam előre. Egyik lépés a másik után. Hallottam, ahogy kopogásom visszhangzik a zajos utcában, hallottam a saját lélegzetem egyre erősödő zúgását, s bár a gondolatim szinte dübörögtek, mégis ott voltam, jelen a történésekben.

Vajon mit fogok látni, az a semmiből homályosan domborodó alak egy ember? Ki lehet az? Ki vagy mi kuporodhat ott, abban a kapualjban? Már csak pár lépés választ el és feltárul a titok, mindjárt odaérek. Ekkor már nem gondolkodtam, üressé váltam, csak jött egy érzés és cselekedtem, tudtam, mit kell tennem. Anélkül, hogy levettem volna tekintetemet arról a különösen vonzó, ám mégis kicsit ijesztő valamiről, fél kezemmel belenyúltam a táskába, ismét kotorásztam, a kezembe fogtam némi aprót és folytattam a gyaloglást, megállás nélkül.

A tiszta látvány hirtelen tárul fel teljes valójában. Csak másodpercek teltek el, olyan gyorsan történt minden, én mégis lassított felvételként emlékszem a történtekre, arra a pár másodperc alatt lezajló csodára.

Közeledek. Odaérek. Meglátom őt. Egy férfi. Hajléktalan. Óvatosan ráemelem a tekintetemet, egy pillanatra összefonódik a tekintetünk, lendül a kezem, pénzt dobok a kezében lévő pohárba, majd továbbhaladok. Ennyi. 7 másodperc csupán. Kiszámoltam. Odalépek, ránézek, pénzt dobok, továbbmegyek. Látszólag ennyi történt csupán. De nem, ez nem ennyi. Máig él bennem az a tekintet, az a szempár: a hajléktalan férfi tekintete, amely annyira belevésődött az emlékezetembe. Szépséget láttam, igazi szépséget. Nem tudom, milyen színű volt a férfi szeme, nem tudom, hány éves lehetett, milyen ruhát viselt, milyen volt a haja. Nem emlékszem, nem látom magam előtt, semmilyen részletet nem tudok elmesélni, de az érzést máig érzem, átjárja egész lényemet. Amikor belenéztem abba a bizonyos szempárba, szépséget láttam. Vajon valaha láttam ennél szebbet? Nem tudom, ő mit élt át akkor, nekem a mindenséget adta az a pillanat. A pillanat, amikor a szépség valódisága mutatkozik meg, amikor egy röpke pillanatra megszűnik a külvilág, s eggyé válsz a világmindenséggel. Mennyei szférák rezgése ölelt körbe. Belezuhantam a mélységbe, beszippantott a pupilla mögött feltáruló sokdimenziós világ. A pupilla, a szembogár, a szivárványhártya nyílása. Abban a pillanatban szivárvány színeiben pompázó örvénylés font magába. Ehhez, a zsigereimben tapasztalt szépség megéléséhez harminchat év kellett és ő, az idegen hajléktalan ember, az a megigéző, mindentudást magában foglaló tekintet.

A férfi arcán meglepődöttség tükröződött, nem számított rá, hogy az éjszaka közepén egy csinos, fiatal, kiskosztümös nő, a divatos retiküljével ráemeli tekintetét. Megrendült, megdöbbent és egyben hálás is volt, hálát véltem felfedezni a szemében. Láttam, ahogy az érzés végigfut arca minden rezdülésén, a lényén, tanúja voltam a varázslatnak. Az a bizonyos mágus, a Hála, élettel teli, sugárzó ragyogást teremtett az immár isteni színben tündöklő férfi szférája köré. A bűvölet most is tart, a hálát én is érzem.

Köszönöm, hogy láthattam azt a szépséget. Bárki is vagy, bármelyik kapualjban, bármi is a sorsod, szép vagy. Belülről szép. Én tudom. Láttalak.

Szeretettel: dr. Bati Zsuzsanna, LiliOm

Egy nő, aki tudja, hogy kicsoda...

Egy nő, aki tudja, hogy kicsoda, és mit akar, a leggyönyörűbb az összes lény között.

(Maya Banks) 
 

Szeresd a nőt, ki benned él

 

Szeresd a nőt, ki benned él

A szépség benned lakozik.

 

Nem az újságban, vagy a tévében.

Nem a szépségversenyeken kell keresni, nem a modellvilágban, de még csak nem is Hollywoodban.

A szépség a lelkedben van.
A szemedben, a hangodban, a mozdulataidban. Az életutadban van benne az, amitől szép vagy.
Szemed tükrében nyílik meg a szíved egy másik ember számára. Szavaid hallatán ismerszik meg az, milyen a lelkivilágod. Mozdulataidból látszik, mennyire bánsz jól magaddal. Tetteid mutatják, ki is vagy valójában.
Nem számít, hogy milyen márkájú ruhát, kozmetikumokat használsz.
 
Többet árul el rólad az, ahogyan viselkedsz – önmagaddal és másokkal.

Hidd el, szép akkor vagy igazán, ha elfogadod önmagad, mindennel együtt.
Szeresd azt a nőt, aki benned lakozik.

Hozd ki magadból a legjobbat, de törekedj a természetességre. Egy maszk nem szép, a művi eltakarja a valódi szépséget. Legyél inkább egyedi, ne a divat mondja meg, ki vagy.

A szépség ott van benned és bennem, mindannyiunkban.

Nem a tökéletest hívjuk szépnek – hiszen tökéletes nem létezik.
 
Nincs értelme ideákat kergetni, csak szeresd önmagad mindennel együtt, hogy más is tudjon téged szeretni!

 

Jegyezd meg jól, mindenki szép, azért, mert egyedi.
Úgy, ahogyan te látod a világot, nem látja úgy senki. Úgy, ahogyan te éled az életed, nem él úgy senki rajtad kívül. Szépséged nem függ a korodtól, testtömegedtől, hajhosszadtól, vagy mellméretedtől.

A szépség lelkedben van, s jellemedben ölt testet.

Zoé

 A Női lélek...

A női lélek
érzékeny,
sebezhetően
törékeny,
örök vágya
a szeretet,
mely értékes
kincsed lehet.
Csodálatra
méltó ékszer,
halk dallamot
játszó hangszer,
érintésre
életre kel,
érzékien
szenvedéllyel,
önzetlen mód
szerelemmel,
csak hozzád,
Neked énekel.

(Orosz Andrea) 

A magmódján szép...

Néhány jellemző, amitől egy nő még fiatalnak számít

- Törődik a külsejével, és fontosnak tarja, hogy csinos maradjon.
- Nem a divatot követi, és nem az aktuális szépségideál szerint akar szép lenni. A magmódján szép. 
- Hiszi, hogy létezik számára az ideális férfi.
- Inspirálja, hogy kedveskedhet társának.
- Társát zsarolás nélkül rá tudja venni sok mindenre, amit szeretne.
- Nőiségét előnyösen tudja használni a dolgai elintézésében.
- Szeret csinosan, de nem kihívóan öltözni.
- El tudja képzelni a tökéletes szeretkezést egy sportos férfival.

Egy nő ezekre kb. 80 éves koráig képes. Sokszor 80 felett is.



(Szeréni S. Péter)

A külső szépség...

A külső szépség hamar megnyeri a rokonszenvet, de állandóvá csak a lélek szépsége teszi.

(Gyulai Pál)

Ha az ember valami belső derűt, méltóságot meg tud őrizni, akkor szép.

(Szirtes Ági)

A kívül-belül szép nő ...

"..Húsz évesen még bármelyik nő lehet szép, de sokszor ebben a korban meglátszik már, hogy ki az aki belülről szép, és ki az aki csak a felszínen. Harminc évesen már egyre inkább meglátszik az arcvonásokon a belső szépség, az érzelmi intelligencia. A szív rajzolja a ráncokat az arcra. Negyven éves korra már a vak is megláthatja azt, ha egy ilyen különleges nővel áll szemben. Ekkora már nagy különbség tud kialakulni az érzelmileg telített, lelke mélyén is szép nő és az üres között. A kívül-belül szép nő negyven éves korára a legszebb. Igazi különleges szépség, kifinomult érzékekkel, sok megélt, megértett tapasztalattal. Ötvenévesen sem múlik szépsége és hatvan évesen kitűnik a tömegből, hetven évesen sincs mit megbánnia, nem vele volt kegyes az élet, ő volt kegyes az élethez."


(Szeréni S. Péter)

A sokszínű női szépség

A sokszínű női szépség

A szépségért meg kell szenvedni, vagy az, aki szép, az reggel is szép? Mi az igazság? Órákig állsz a tükör előtt és soha nem vagy elégedett a látvánnyal? Koplalsz, ha kell és a kényelmetlen cipősarok sem riaszt el, ha hódítani szeretnél? Bizony, nem vagy ezzel egyedül. Majd’ minden nőtársunk szenved a megfelelési kényszertől. Nemcsak szépek, mindenkinél szebbek akarunk lenni és ezért sokan bármit meg is tennénk. Milyen áron, és kinek akarunk tetszeni igazából? Magunknak, a férfiaknak, vagy korunk túlzó elvárásainak próbálunk csupán megfelelni? Pár éve, anorexiában meghalt egy brazil modell, Ana Carolina Reston. Családja szerint Carolina szinte csak almát és paradicsomot evett, és evés után mindig egyből elrohant a fürdőszobába… Gyönyörűen, fiatalon belehalni a téves értékrendek okozta megfelelési kényszerbe. Nincs ez így jól. Én azt mondom: Állj, ne tovább! Hölgyeim, alaposan körbejártam a témát, hogy igazából mi is kell a férfinak. A válaszok nagyon megdöbbentőek…
Tudjuk, mi kell a férfinak?

Sokféle szépségideál létezett már. Volt már divat a hófehér bőr, a teltkarcsúság, mint a nőiesség szimbóluma, de ma, a már-már beteges vékonyság a „trendi”, főleg ha a kifutók világából indulunk ki. Valamint, napjainkban újra kezd divat lenni a természetesség is. Sokszor halljuk, látjuk mi a „jó” nekünk. Sulykolják a reklámok, az újság fotói, hogy az a jó, ami természetes. A természetes szépség, a természetes ételek, a természetes gyógymódok és természetesen minden, ami természetes. Mégsem biztos, hogy reggelente a tükörképünkre tekintve is ezt a nézetet valljuk. Hogy biztosan tudjuk mi a jó nekünk, megkérdeztem hát a témában igencsak érintett másik felet, hogy a férfiak mit gondolnak, mitől leszünk mi nők az ő számukra vonzóak, szépek. Úgy gondoltam, női szépség témában a férfiak 99 % -ának, na jó, inkább 100 % -ának Pamela Anderson piros bikinis képe jut majd először eszébe. Csalódnom kellett, ugyanis több férfi -aki bármilyen szépséget megkaphatna-, vélekedik úgy, hogy a szépség a részletekben rejlik. Éppen ezért sok férfinak nincs is szépségideálja. Nem egy bizonyos típust keresnek, nem csak a barnát, szőkét, feketét, vagy vöröset, vagy nem csak a vékonyat, vagy teltkarcsút, mert a szépséget nem lehet beskatulyázni. Szeretheti valaki a rock zenét és Mozartot is ugyanúgy, mert mindkettőben meg van a „szépség”, ha más jellegű is. A szépség sokszínű. Szerintük szép a nő, ha szép a mosolya, ha beszédesek a szemei, ha szép a keze, vagy vonzó, ha jó a társasága. Egyébként, a megkérdezett férfiak többsége egy nőn, a szemét nézi meg elsőként. Hiszik, hogy nem attól lesz számukra vonzó a nő, ha a 90/60/90-es ideálnak cm-ről cm-re, kg-ról kg-ra megfelelnek. Sőt, elmondásuk szerint még az apróbb testi hibák is lehetnek vonzóak (pl.: egy ferde fog). Vallják, hogy az igazi szépség nem az, amit a címlapok borítóján látunk. Az igazi szépség valóban belülről fakad. Az őszinteség, a tisztaság, a becsületesség azok a tulajdonságok, amitől számukra igazán értékes lesz egy nő. Persze, most sokan, ahogy azt én is tettem, kis félmosollyal az arcukon kérdezik: Ez, most ugye csak vicc? – Nem. Ez, nem vicc, hanem több, intelligens férfi, őszinte véleménye a női szépségről, arról, amit ez számukra igazából jelent.

És az örök kérdés: Hogyan lehetünk még szebbek?

Legnagyobb meglepetésemre, tanultam valamit a férfiaktól, és most már őszintén mondhatom, hogy nem, elsősorban nem az új uborkás arcpakolástól, vagy a méregdrága kiegészítőktől lehetünk igazán szépek, hanem attól, ha megtaláljuk magunkban a természetes szépséget, még ha nehéz is, még ha az csak egy kis részlete is lényünknek. Sören Kierkegaard szavaival élve: „Minden nőnek megvan a maga sajátos szép része: a vidám nevetés, huncut pillantás, vágyakozó szem...” Csak meg kell magunkban találni. El kell hinnünk, hogy van bennünk szépség, és ha elhisszük, akkor azt mások is látni fogják ,és vonzó kisugárzásunk mindenkit levesz majd a lábáról.

Úgy vélem, a hiba főként bennünk, nőkben van. Talán magunknak sem ismerjük be, de nem igaz, hogy elsősorban a párunk, férjünk, vagy a kiszemelt, hőn áhított férfi miatt mondunk le a finom vacsoráról, hogy alakunk megóvjuk. Igazából magunknak nem tudunk megfelelni a média által is közvetített torz elvárások miatt. Az igazán fontos az lenne, hogy húzzuk meg a határokat, állítsunk fel magunknak reális, elérhető mércét, amin belül még magunk tudunk maradni. Azt a határt soha ne lépjük túl, semmiféle külső elvárás, sem egyetlen egy férfi kedvéért sem. Azt hiszem, ez az az út, amiről ha nem tévedünk le, megtalálhatjuk igazi szépségünk, értékeink.


Írta: Szabó Márta
Fotó: Mogyorósi Diána

Ha szépülni szeretnél...

Ha szépülni szeretnél, a lelkeddel és a szíveddel kell kezdened, mert addig egyetlen kozmetikum sem fog hatni!



(Coco Chanel)