A szerelem mély...

“A szerelemnek nem célja határokat kijelölni, falakat emelni, fátyol mögé rejtőzni és papírokkal demonstrálni. A szerelemnek nincs lejárati dátuma, korlátlan és nem ítélkezik. A szerelem mély, mindent átható melegség, ahol a lelkek boldogságban úsznak, a szívek mérhetetlen örömmel telnek meg. Szent dolog, amelynek nincs szüksége maszkokra.

A szerelem az érzések legvadabb tengerein is biztos kikötője a szívnek, az emberi lélek legmélyebb vágyódása. Szinte lehetetlen meghatározni; olyan ez, mint olyasvalakinek ódákat zengeni a szamócáról, aki még nem ízlelte azt. Hogyan is tudnád elmagyarázni neki, hogy a szamóca csodálatosan finom? Ezt neki kell megtapasztalnia. Nem, a szerelem nem skatulyázható be és nem is szükséges definiálni. Ezt érezni kell!

Te pedig, Lányom, csak olyasvalakivel kapcsolódj, aki nemcsak a testedet szereti, hanem a lelkedet is. Te nem játékszer vagy, akit ha megunnak, el lehet dobni. Valakivel szerelemben egyesülni a legszentebb minőség a Földön. Ezt a csodát nem vesztegetheted olyasvalakire, aki nem képes szeretni.

Szíved dobbanása, lélegzeted egyesül azzal, aki valódi szerelemmel szeret Téged. Csodálatos és isteni folyamat ez. Ezt az ősi lángot soha nem szabad eloltani olyan emberrel, aki e minőség létrehozására képtelen. És Te is megérdemled azt a valakit, aki úszik lelked óceánjában és érzi minden rezdülésedet.”

Ara Campbell nyomán.

A jó házasság...

A jó házasság nélkülözhetetlen egy nő boldogságához.

(Maureen Lindley) 
 

A szerelem joga szent dolog...

A szerelem joga szent dolog... a nőnek sohasem szabad megtiltani, hogy megtalálja a maga boldogságát.

(Camil Petrescu)

A férfieszménynek...

A férfieszménynek az a minden szempontból - szellemileg, testileg - fölényben lévő "hím" felel meg, aki igenis tiszteletben tartja a nő megannyi szeszélyét, és boldog, ha a gyengébb nem kedvében járhat.

(Konrad Lorenz)

A nő...

A nő a természetnek egyetlen lénye, aki érzésünket érzéssel viszonozza, és akit boldoggá tesz az a boldogság, amellyel bennünket megajándékoz.


(Denis Diderot)

Van az érzés...

Van az érzés... Ami másnak nem adható. Csak neki. Aki felébresztette. Ott ülsz az asztalnál, a kávéd lassan kihűl, de te észre sem veszed. Ő figyelmeztet, hogy hideg lesz. De nem számít, nem érdekel. Most nem. Most csak az érdekel, aki veled szemben ül. Amit mond, ahogy mosolyog, ahogy a fejét billenti. Minden apró mozdulatát figyeled, minden szavát lesed, és egyre inkább érzed: közöd van hozzá. Hozzá van közöd. Ezekben a pillanatokban fedezed fel őt, és bár még alig tudsz róla valamit, mégis, a legfontosabbat már tudod: ő az, akivel szívesen vagy együtt.


(Csitáry-Hock Tamás)

Szív az agyban, avagy agy a szívben...

Szív az agyban, avagy agy a szívben...

Nagy dilemma, örök harc...

Miért jó elfojtani, azt az érzést, ami jó lehet? Miért jó eloltani a tüzet ott belül? Miért jó megölni a szerelmet a szívben? A férfiak szemmel láthatóan, szívvel érezhetően sajnos legtöbb esetben ezt teszik. Nem minden, de legtöbb esetben, ez fontos! Mi nők ezt soha nem fogjuk megérteni, mert ha mi szeretünk, akkor szeretünk olthatatlanul, nem tudjuk elrejteni, és ami a legszebb, nem is akarjuk! A szerelemnél, szeretve vagyunk állapotnál nincs felemelőbb érzés a világon, ezt azért nő és férfi is tudja, érzi, mégis különféle módon állunk a dologhoz.

Képzeljétek el, ha a férfiak hozzáállása megváltozna az érzelmekhez, a szerelemhez, és nem tennék az agyukat a szívük helyére, vagy a szívüket az agyukba, amikor elárasztják őket a lázas érzelmek, hanem kiadnák magukból azokat a nők felé, akiről tudják, hogy ugyanazt érzik, mennyi boldog pár lenne a Földön! És azok bizony igaz szerelmek lennének... Nem lenne annyi szomorú és megkeseredett nő, és nem lenne annyi kőszívű férfi, aki csak kifele kemény, belül tombol, és sebezhető akkor is, ha megpróbálja eltitkolni. Mert mi nők, akik szeretünk, bizony megérezzük, ha szeretnek minket, nem tudják ők annyira elásni, hogy ne tudnánk előcsalogatni a szerelmüket. Előbb vagy utóbb azért mindig sikerül, és kitör az a belül fortyogó vulkán.

Csak remélni tudom, hogy most, hogy a világ pozitív irányba változik, és a szeretet, a szív hangja egyre inkább előtérbe kerül, és hamarosan irányítja majd az életet, a földi létet, ez is változni fog. És akkor figyeljétek csak meg, mennyi boldog pár lesz majd ezen a bolygón, mennyi boldog lélek, mennyi boldog pillanat, teljesen más lesz az egész világ. :)


(Takács Kriszta)

A női test...

A női test, egyszerre lágy harmat és hullázó óceán. Érzékeny virág, és harmóniákat magába rejtő hangszer. A női lélek olyan, mint a csillagos égbolt, millió csillag ragyogja be, de ha felhők takarják nem láthatod őket. A nőt kevés férfi ismerheti igazán, de akinek megadatik, csak az lehet igazán boldog.
Mikor megnyílik a nő egy férfinek, a férfi olyat tapasztal, mint még soha. Minden nőnek saját csillagos égboltja rejlik lelkében, saját csillagképekkel, melyet nem megfejteni, hanem elfogadni lehet. Leheveredni a nő lábai elé, hagyni, hogy feltárja lelke harmóniáit, és élvezni e végtelen dallamos ajándékot. A teste ekkor virágzik ki az elfogadástól, és lágy szellőben ringatózva táncol. Teste igazán csak lelkével együtt ajándék, kincs, melyet nehéz megkapni, de könnyű elveszíteni. Küzdeni nem lehet érte, csak megérdemelni. Ezért vigyázzon rá minden férfi, kit egyszer elöntött egy ilyen óceán, mely átjárja minden részét, behatol legrejtettebb zugaiba, de kimosni onnan semmi nem tudja.

 
(Szeréni S. Péter)

A szépség nem formafüggő...

 

Nincs vonzóbb egy férfi számára annál, mint amikor egy nő boldog a bőrében! A szépség nem formafüggő. Egy nő csodálatos, ha megéli saját magát. . 

(J. Christian)

A lélek nyugalma

Hogyan legyünk boldogok?

 

Rengeteg a megtépázott lelki életet és felborult egyensúlyunkat segítő módszer, mégis, a gyakorlat azt mutatja, hogy egyre több a pszichés probléma, és az emberek többsége elcsigázott, a párkapcsolatok zöme romokban, növekszik a válások, s a magányos, elkeseredett, frusztrált emberek száma...

Boldogok vagyunk, ha a dolgaink rendben mennek, és egészségesek vagyunk, vagy megtaláltuk a „nagy Ő”-t, és van elegendő pénzünk. De vannak, akik azt mondják, hogy szex közben juthatnak hozzá életük legboldogabb pillanataihoz.

Vajon mi történik akkor, ha dolgaink nem úgy mennek, ahogy elképzeltük? Hova lesz a boldogság, ha a pénz elfogyott, vagy mi van szex nélkül? Biztos, hogy a boldogság egyenlő azzal, amit a szex, a pénz, a siker nyújtani tud számunkra?
Ha dühösek, indulatosak vagy sértettek vagyunk, ha nem tudunk örülni még az egészségünknek sem, és ha a frusztrációval azonosítjuk magunkat, akkor még a legkedvesebb barátunkat is bosszantó ellenfélnek látjuk. Hiába van meg mindenünk, ha lelkünket sérelmekkel, bánattal, elkeseredéssel tápláljuk. Viszont ismerünk olyan eseteket, amikor tragédiából kikerült emberek – átértékelve életüket – sokkal elégedettebben élnek, mint a tragédia előtt.
Sajnos semmiféle garancia nincs arra, hogy a siker, a pénz és a szex meg tudják adni számunkra azt a boldogságot, amire vágyunk.

Mégis mit tehetünk boldogságunkért?

- legyünk tudatosak a bennünk zajló negativitásra, hogy ellen tudjunk állni neki,
- különböztessük meg az ártót, a hasznostól,
- fejlesszük magunkban az együttérzést és a jóindulatot először a saját magunk irányába, hogy másokkal is megtehessük,
- törekedjünk a belső fegyelem kialakítására,
- fogadjuk el az élet részeként a nehézségeket és a szenvedést,
- meg kell értsük, hogy a boldogság nem csupán a gyönyör, vagy egy jó érzés, hanem a szomorúság és az öröm is egyben.

Problémák mindig vannak és lesznek. Ha falakat emelünk magunk elé, ha körbebástyázzuk magunkat a félelmek és sérelmek hamis erejével, elzárjuk magunkat életünk valós örömeitől és egymástól is.

Azonban ha bátrak vagyunk és kapcsolatba lépünk a szívünkkel, együtt érzőbbek lehetünk önmagunkkal, miközben ráébredhetünk arra, hogy valójában hasonlítunk egymásra. Nyitottabbak, érzékenyebbek (nem érzelgősek!) leszünk a magunk és mások, az élet problémáival szemben. Ez pedig már nem a kötődés másokhoz és a külső dolgokhoz, hanem a szabadság, mely a kölcsönösségben, a tartós boldogságban gyökerezik.

„Nagyszerű dolog a lélek nyugalma és az, hogy örülni tudunk magunknak.”     (Goethe)

(Knolmár Marica)

A nő értéke...

Egy nő nem lehet boldog, amíg nem érzi magát nőnek.

A nőnek épp az az értéke, hogy a gondolkodása női. 

A szíve meg angyali.

Képzeld el, hogy Te vagy ez a nő!"

"Elképzelek egy Nőt, aki szerelemben él Önmagával.
Elképzelek egy nőt, aki hiszi, hogy helyes, és jó dolog, hogy nőnek született.
Egy nőt, aki hálás a megtapasztalásaiért, és elmondja a történetét.
Aki elutasítja azt, hogy mások vétkét a saját testében, vagy életében hordozza.
Elképzelek egy nőt, aki elismeri, hogy a múlt hatással van a jelenre.
Egy nőt, aki átlépett a múltján. Aki a jelenben gyógyult meg.
Elképzelek egy nőt, aki szerelemmel viseltetik a saját teste iránt.
Egy nőt, aki hiszi, hogy a saját teste éppen úgy a megfelelő, ahogy van. Aki tökéletes forrásként ünnepli testének ritmusait, ciklusait.
Elképzelek egy nőt, aki úgy öleli magához szexualitását, mint saját magát.
Egy nőt, aki örömét leli önmagában. Aki erotikus természetét szégyen és bűntudat nélkül éli meg.
Elképzelek egy nőt, aki az Istennő testét, a saját teste változásaiban tiszteli.
Egy nőt, aki megünnepli évei gyarapodását és bölcsességét.
Aki elutasítja, hogy értékes életerejét testének és élete változásainak az elrejtésére használja fel.
Elképzelek egy nőt, aki belépett az emberi érzelmek teljes birodalmába. Egy nőt, aki érzéseit tisztán és közvetlenül fejezi ki. Aki megengedi nekik, hogy olyan lágyan vezessék őt, ahogyan a lélekzet.
Elképzelek egy nőt, aki kimondja az igazságot. Egy nőt, aki bízik a megtapasztalásaiban és kifejezi azokat. Aki elutasítja, hogy mások gondolatihoz, felfogásához, vagy reakcióihoz alkalmazkodjon.
Elképzelek egy nőt, aki követi kreatív impulzusait.
Egy nőt, aki eredetit alkot. Aki elutasítja, hogy belső világában valaki más színeivel fessen. Elképzelek egy nőt, aki önmagát saját istenei által jelöli. Egy nőt, aki az istenit önmagában, saját képmásában képzeli el.
Aki személyes spiritualitásán keresztül tájékozódik a mindennapokban. Elképzelek egy nőt, aki elutasítja, hogy megadja magát isteneknek, guruknak, magasabb erőknek.
Egy nőt, aki mélyen alámerült saját belső világába. Aki magának követeli, hogy impulzusaival, ösztöneivel harmóniában éljen.
Elképzelek egy nőt, akit érdekel a saját élete. Egy nőt, aki úgy öleli magához saját életét, mint tanítóját, gyógyítóját és kihívását. Aki hálás a szépség és a kegyelem hétköznapi pillanataiért.
Elképzelek egy nőt, aki saját életének az írója. Egy nőt, aki bízik a saját megérzéseiben, amelyek megmutatják, hogy mi a jó az ő számára. Aki elutasítja, hogy életformáját megváltoztassa azért, hogy az mások elvárásaival találkozzon.
Elképzelek egy nőt, aki részese a saját életének. Egy nőt, aki kreativitásának minden egyes kihívását megtapasztalja. Aki saját maga érdekében tisztán és erővel cselekszik.
Elképzelek egy nőt, aki ravaszul bánik a magánnyal. Egy nőt, aki önmaga rendelkezésére áll. Aki úgy választja ki barátait és szerelmeit, hogy azok képesek legyenek elfogadni, ha egyedül akar lenni.
Elképzelek egy nőt, aki nem alacsonyítja le a saját életét azért, hogy mások jobban érezzék magukat. Egy nőt, aki minden kapcsolatában évei, tapasztalata, és bölcsessége egészét adja.
Aki arra számít, hogy jelenlétével kihívást és áldást hoz mások életébe. Elképzelek egy nőt, aki vállalja az egyenlőséget a párkapcsolataiban.
Egy nőt, aki nem hiszi tovább, hogy alacsonyabb rendű egy férfinál és szüksége van arra, hogy megmentsék. Aki elfoglalja az őt megillető helyet az emberek közösségében.
Elképzelek egy nőt, aki elutasítja, hogy értékes életerejét a krízisek, és konfliktusok támogatására használja.
Egy nőt, akinek kapcsolatai mély elégedettségben és nyugalomban telnek, anélkül, hogy kihasználnák őt. Aki törvényszerű ügyességgel választja meg barátait és szerelmeit, akikkel az élet kihívásain áthajózik. Elképzelek egy nőt, aki a nőt tiszteli saját életében.
Egy nőt, aki az asszonyok körében ül.
Aki emlékezteti magát, az igazságra amikor az feledésbe merül.
Elképzelek egy nőt, aki feladta az intellektuális biztonság és a jóváhagyás iránti vágyait.
Egy nőt, akinek minden cselekvése, kiejtett szava erőteljes közléssé válik. Aki fenntartja magának a jogot, hogy igazabbá tegye a világot.
Elképzelek egy nőt, aki a tudásban és önmaga szeretetében kiteljesedett.
Egy nőt, aki hűséget fogadott saját életének és képességeinek.
Aki minden mást figyelmen kívül hagyva hű marad önmagához.
Képzeld el, hogy Te vagy ez a nő!"

(Patricia Lynn Reilly)

Szerelem

A nőket a szerelem nemcsak érdekessé teszi, hanem meg is szépíti. 
A nő akkor szép igazán, ha boldog, és akkor boldog, ha érzi, hogy szeretik.


(Rippl-Rónai József)

A teljesség felé...

Nõ és férfi

A teljesség megbomlásának fõ-formája, hogy nõ és hím lesz belõle. A nõség vagy hímség felé még csak közeledõ kisgyermek éppúgy teljes, mint az egyéni különlét fölé emelkedõ lény, aki a nõséget és hímséget egyesíti, a változatlanba oldja.

Ahogy a nõ-test és férfi-test kiegészítésre szorul, épp így csonka a nõ-lélek és férfi-lélek. A nõ nem ismeri a világosságot, a férfi nem ismeri a meleget. A nõbõl hiányzik az igazi teremtõ erõ, a férfiból az igazi élet-erõ. A nõ ha az emberiség maradandó kincse felé törekszik, csak azt fogja fel belõle igazán, ami benne mozgalmas, eleven pezsgésû esemény-szerû: a teremtés templomát úgy tekinti, mint egy uzsonnázó-hely, pletyka sarok. A férfi, ha az emberi tenyészés édes játékaiban és meleg meghittségbe helyezkedik, elhomályosul, elgépiesedik: az élet templomát úgy tekinti, mint alkalmat a kényelemre. A nõ oldottan lebeg az élet mozgó, forró áramában és csak arra figyel, ami szerves összefüggés tenyészet, enyészet: a férfi zártan határoltan evez a mindenségben és érdeklõdése tárgyait szigetekként szemléli.

Ha a férfi olykor átlát egy nõ lelkébe, vagy a saját férfi lénye alatt rejtetten létezõ nõt figyeli: látja, hogy vöröses félhomályban az egymásba mosódó, alaktalan dolgok csíraként forró lüktetésben élnek: ha a nõ elõtt feltárul egy férfi-lélek, vagy önmagában rejtett férfi lénye: látja, hogy kékes szürke fényben dideregnek a dolgok, egymástól elkülönülve, szobor-szerûen.

A nõ, ha dolgozik, munkájába örömeit, bánatait, egész világát belesugározza; a férfi, ha dolgozik, munkájában minden mást elfüggönyöz elõle. A nõ, ha kártyázik, feloldódik a játszó csoportban és nyerni a játszóktól akar: a férfi, ha kártyázik, ráhurkolódik a játék váltakozására és nyerni a játékban akar. A nõ, ha felbont egy narancsot s abból pár gerezdet jó-szívvel feléd nyújt, szinte önmagát bontotta fel, saját érzésvilágából nyújtja feléd azt, ami belõle téged illet: a férfi, ha jó szívvel étellel kínál, örül, hogy neked is adhat abból, ami az övé. A nõ a szeretett férfi életét egybe akarja olvasztani a saját életével; a férfi a szeretett nõt saját lényéhez akarja fûzni mennél szorosabban. A nõ a szerelemben életének mámorára-teljesülését keresi; a férfi a szerelemben a mámorzárt, folyton fokozódó egészét keresi.

Nõ és férfi igénye nem fedi egymást: épp ezért a nõ kiegészítõje nem a kiváló teremtõ férfi, hanem az arszlán aki folyton sürög és a nõt magával-sodorja, újra meg újra elkápráztatja, míg ez a kettõs röpködés végül családi biztonsággá higgad; s a férfi kiegészítõje nem a kiváló, éltetõ nõ, hanem a bûbájos, aki a férfi érzékeit feltudja pezsdíteni, s ezen át egész lényét lelkesedésbe ragadni, s ráadásul át tudja venni az illetõ férfi meggyõzõdéseit, kedvteléseit, terveit. Mint hogy a nõ ritkán találja meg egy-személyben az arszlánt és a családfõt, s a férfi a bûbájost és alkalmazkodót, innen a sok csalódás.

A férfi lénye kemény mag, a nõ lénye csupa vonatkozás. A családi, vagyoni és egyéb körülmény a férfinál: életének formálója: a nõnél: maga az élet. Egy férfit akkor ismerhetünk meg igazán, ha körülményeitõl mentesen, magába-véve vizsgáljuk, egy nõt akkor, ha az emberekhez és körülményekhez való vonatkozásait sorra-vesszük.

Ha egy nõ regényében az ,,ideális férfi” szerepel: nagy nõhódító, tökéletes családfõ, bátor és határozott cselekvõ, bármihez kiváló tehetsége van, de nem tudjuk, a sok kiválóság hol fér el benne, mert lénye nem több, mint egy felöltöztetett férfi-arcú fabáb a ruhaüzlet kirakatában. S a férfi regényében szereplõ ,,ideális nõ” csupa rózsaszín finomság és arany okosság, de egyetlen igazi vonatkozása, hogy tûzön-vizet át szerelmes a férfi-hõsbe, akivel önkéntelenül azonosítja magát az író is, az olvasó is: oly talajtalanul libeg a világban, mint a karácsonyi képeslapok édeskés angyalkái.

Melyik ér többet: a nõ, vagy a férfi? Mindegy. Bármelyik elérheti a legvégsõt: a teljességet. De mindegyik más módon: a férfi saját zárt lényét fejleszti egyre nyitottabbá, teljesebbé; a nõ, mint egy puha melegség száll a végsõ puha, meleg fészekbe.

(Weöres Sándor)