Szív az agyban, avagy agy a szívben...
Miért jó elfojtani, azt az érzést, ami jó lehet? Miért jó eloltani a tüzet ott belül? Miért jó megölni a szerelmet a szívben? A férfiak szemmel láthatóan, szívvel érezhetően sajnos legtöbb esetben ezt teszik. Nem minden, de legtöbb esetben, ez fontos! Mi nők ezt soha nem fogjuk megérteni, mert ha mi szeretünk, akkor szeretünk olthatatlanul, nem tudjuk elrejteni, és ami a legszebb, nem is akarjuk! A szerelemnél, szeretve vagyunk állapotnál nincs felemelőbb érzés a világon, ezt azért nő és férfi is tudja, érzi, mégis különféle módon állunk a dologhoz.
Képzeljétek el, ha a férfiak hozzáállása megváltozna az érzelmekhez, a szerelemhez, és nem tennék az agyukat a szívük helyére, vagy a szívüket az agyukba, amikor elárasztják őket a lázas érzelmek, hanem kiadnák magukból azokat a nők felé, akiről tudják, hogy ugyanazt érzik, mennyi boldog pár lenne a Földön! És azok bizony igaz szerelmek lennének... Nem lenne annyi szomorú és megkeseredett nő, és nem lenne annyi kőszívű férfi, aki csak kifele kemény, belül tombol, és sebezhető akkor is, ha megpróbálja eltitkolni. Mert mi nők, akik szeretünk, bizony megérezzük, ha szeretnek minket, nem tudják ők annyira elásni, hogy ne tudnánk előcsalogatni a szerelmüket. Előbb vagy utóbb azért mindig sikerül, és kitör az a belül fortyogó vulkán.
Csak remélni tudom, hogy most, hogy a világ pozitív irányba változik, és a szeretet, a szív hangja egyre inkább előtérbe kerül, és hamarosan irányítja majd az életet, a földi létet, ez is változni fog. És akkor figyeljétek csak meg, mennyi boldog pár lesz majd ezen a bolygón, mennyi boldog lélek, mennyi boldog pillanat, teljesen más lesz az egész világ. :)
(Takács Kriszta)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése