Sohonyai Attila – Ha nőt szeretsz

 Sohonyai Attila – Ha nőt szeretsz

Ha nőt szeretsz, az legyen nő,
ne tétova leányka, kit a jelenidő
divat-ideálja dönt délibábba,
s nemtudomsága taszítja
kecsesből sutába.
 

Ha nőt szeretsz, tudd tisztelni!
A nő lenge, finom selyem,
ezért akárki nem viselheti:
ha nőt szeretsz, légy rá méltó férfi!

Ha nőt szeretsz, küzdj meg
érte. Elutasítása elveid pirosából
az elszántságot ki ne verje.
S ha elsőre alul is
maradsz, fel ne add;
ha nőt szeretsz, legyen érte
benned akarat!

Ha nőt szeretsz, mutasd neki,
-de csak neki!- néha nála is
törékenyebb vagy. Ha ő
olyan nőből van, tudja;
aki nőt igazán szeret,
csak érte s védelmére
lesz tömör vas.

Ha nőt szeretsz, őszinte légy,
ne csalfa. Volt épp elég már,
ki lelke zongoráját elhangolta.
S ha nőt szeretsz, tisztán legyen
neked ő az egy, ahogyan te
vagy neki:

ha nőt tudsz szeretni,
akkor vagy igazán férfi!

Csak együtt. Ketten.

Történhet bármi a világban. Lehet kitűnő munkánk, jól fizető állásunk, bejárhatjuk a világot. Elérhetjük a csillagokat, de mégis, életünket a MÁSIKHOZ fűződő viszonyunk határozza meg. Körülötte forog a világ, a gondolataink, bármit teszünk. Nő és férfi viszonya határozza meg a világot, ez mozgatja, ez viszi tovább. A Másik mindig benne van a kávéban, a finom ebédben vagy éppen az odaégett vacsorában, egy könyvben, a déli harangszóban, egy illatban, a szépre sikerült gondolatban... mindenben. Ha nehéz a munka, ha sikeres vagy, ha rossz napod van, ha ragyog rád a napfény, mind-mind miatta van. A másik miatt. A Nő miatt. A Férfi miatt. Bármit teszel, ott van mindenben. És ennek így kell lennie. Mert Nő Férfi nélkül, Férfi Nő nélkül nem teljes. Csak együtt. Ketten.

(Csitáry - Hock Tamás)

Megtapasztalni az Egységet...

„A Nő, aki ősi, lényegi női minőségét éli, hívogat. 
A férfit hívja, be a puha fészekbe. Haza.
A Szerelem megnyugtató, meleg, tápláló, életteli ölelésébe.
Hívogatni csak finoman, gyöngéden, ártatlan bájjal, nagylelkűen, kitárt karral, teljes bizalommal és odaadással lehet. 
A sérülések ellen felhúzott védelem feladásával.
A hívogatás elfogadása bátorságot igényel. Férfierőt.
Hogy az ismeretlenen átkelve elfogadja az Ajándékot. 
Hogy korlátait túllépje. 

Hogy a biztonságot jelentő határt elhagyja.
Hogy akarjon és merjen osztozni idejében és terében a Nővel,
 és megtapasztalni az Egységet.
És akkor, megérkezik.
A szerető Nő karjaiba, az Otthon melegébe.
Oda, ahová mindig vágyott és ahol most végre megpihenhet.
Hazatért.”
 

(Seren Bertrand)