2012. november 12., hétfő

Múzsaként szárnyalni...


Az értékes férfival véget nem érő szárnyalás az élet. A szellemileg fel nem ébredt partner mellett monoton a lét, ezernyi, látszólag izgalmas pótcselekvés ellenére is a depresszió érzése lengi körül folyamatosan a nő lelkét.


Az a nő, aki méltóságteljes hölggyé kíván válni, múzsaként szárnyalni segíti a férfit. Föl, föl, Isten közelébe!

A nő a szerelem érzése által válik a férfi múzsájává. A szerelmet nem ismerő asszony nem inspirálja a férfit. A puszta létezésével; a láthatatlanban magasabb rezgésszámával; szinte megbénítja, tehetetlenné teszi párját. A férfi mellette folyamatos kisebbrendűségi érzéssel küzd.A társában szerelemre nem talált nő nihilbe sodorja a kapcsolatot kezdettől testi vonzásra építő férfit.
 

A nő feladata, hogy múzsai bájával a kialakult rutinjánál magasabb rendű minőségre, szellemi eredetiségre inspirálja a férfit. A középszerűen gondolkodó nő erre képtelen. A nőnek hinnie kell a férfi erejében ahhoz, hogy múzsájává szegődjön. Minél kifinomultabb lelkületű egy hölgy lénye, annál teljesebb örömforrás a férfi számára.

(Illés Csilla-Gonda István: A szépség szimfóniája)

Az örök asszonyi szerelem titka:



Az örök asszonyi szerelem titka: igényes férfit választani. Nem elégedni meg kevesebbel, mint a Teremtő tervét szolgáló Hőssel. S míg lovagja rá nem talál, szeretetteljesen szemlélődjék a nő és várjon. A nő valódi szárnyaló szerelmet csak a nála szellemileg erősebb, önmaga erejére talált férfitól remélhet.

 

(Illés Csilla- Gonda István: A szépség szimfóniája)

Boldogtalanság...


Tudatilag mindenki olyan korú, amennyi napot, hónapot, évet a lelke igénye szerint élt. Ha a külső, hivatalos életkor és a belső megélés időtartama különbözik, az üresen tovatűnt napok, hónapok, évek képezik boldogtalanságunk mértékét.

Az öregedéstől csak az a nő fél, öregebbnek és nem érettebbnek csak az érzi magát, aki lelkileg nincs benne az életben. Beéri a póttal, mert elhiteti magával, hogy a valódit nem kaphatja meg. Minden megalkuvásra épülő kapcsolat; öregít. A plasztikai sebészet és a szépségszalonok alkalmazottai akkor válnak egy nő életének központi szereplőivé, ha a nő félelmében az egyedülléttől nem várja ki az eszményi férfit. Ha belemegy a testiségre lecsupaszított kapcsolatba, mert az ölelés, babusgatás hiányzik, és nem az Ő érintése, az Ő simogatása.



(Illés Csilla-Gonda István: A szépség szimfóniája)

Minden hölgy lelke fölszabadul...



Minden hölgy lelke fölszabadul, akit átmelegít a férfi Napja, szelleme egy életen keresztül.

 
(Illés Csilla-Gonda István: A szépség szimfóniája)

Lelki fejlődés...



Mindegy, hogy mi mindent vállalt a nő napközben, az ő ideje akkor jön el, amikor az élet küzdelmeiből a férfi hazatér. A nőnek a nappal csak előjáték a napnyugtához.
A nő a Hold.
A Hold az este, az éjszaka.
A Hold a konyha, az étkező és a hálószoba.
A férfi a Nap.
A Nap a nappal.
A Nap a nappali szoba.
Lehet bármily aktív a nő napközben, ha este nem teljesíti női feladatait; békés légkör, finom
vacsora, meghallgatás, kívánatosság -, akkor azon a napon gyakorlatilag nem tett semmit magasabb szempontból önmaga lelki fejlődéséért.

 
(Illés Csilla-Gonda István: A szépség szimfóniája)

A lelki nagyság...



A lelki nagyság jele a sugárzó tekintet és az optimista nyitottság az emberi mélységekre. A lelki ember puszta lényével jobbá avatja környezetét.A szemei és nem egyéb földi hívságai azok, amik vonzzák a tekintetet. Egy hercegnő értékű nőnek sohasem a keblét vagy a tomporát veszi észre az ember. Ahhoz, hogy egy nő öltözködésével ne legyen kihívó, hogy ruhatára fő darabjai ne a szűk miniszoknyák és a merész dekoltázst mutató topok legyenek, először el kell érkeznie abba a fejlettségi állapotba, hogy ráébredjen: szemeiben csillognak kincsei.
 


(Illés Csilla-Gonda István: A szépség szimfóniája)

2012. november 9., péntek

Silveren-A nő



Silveren-A nő
 
A nő


„Egy férfi és egy nő igazi találkozása eleve reménytelen, mert mások az egymás iránt támasztott elvárásaik.”

Igaz lehet ez a mondat? A nőnek tényleg minden fájdalmat el kell viselnie, mindent fel kell áldoznia a szeretett férfiért? Egy nőnek tényleg el kell nyomnia magában az őrjöngő féltékenységet és félelmet, ha meg akarja nyerni a férfi szívét? Egy nőnek tényleg várni, várni és várni kell, míg a férfi meg meri mutatni és oda meri adni magát? És közben szeretnie kell a férfit szíve minden szeretetével, körbevennie féltő, aggódó melegséggel, bevonnia finom puhaságával s közben rettegni és várni?!
Várni, hogy a férfi bepillantást engedjen a lelkébe? Várni, hogy mellette döntsön? Bízni annyira a férfiban, hogy tudja: nem engedne más, könnyebb és egyszerűbb préda csábításának?


A nő szeret.
Szerelmével adni akar, magát: a testét és a lelkét, a gondolatait és az érzéseit. Megosztani a férfivel az álmait, a vágyait és ezzel sebezhetővé tenni magát. Adni mindent, amit csak adni tud. Mert ez a nő igazi szerelme.


És a férfi?
A férfinak döntenie kell, szembe kell néznie először magával ahhoz, hogy tudja: akar-e a nő mellett maradni? Akar-e valakihez igazán tartozni? Meg kell tanulnia gyengének lenni.
A nő erőssé válik, mialatt felnő, mert csak így marad életben. A férfi erős, neki éppen hogy gyengévé kell válnia ahhoz, hogy bízni tudjon.


Kimutatni azt ami bennünk van: gyengeség? Bízni valakiben annyira, hogy sebezhetőek legyünk előtte: gyengeség?
Szerintem ellenkezőleg: bátorság.


A férfi bátor. Bátor a mindennapokban, bátor, ha bizonyítani kell, bátor, ha meg kell védenie a nőt. Viszont végtelenül gyáva, ha saját magáról van szó. Gyáva, ha gyengének kellene lennie ahhoz, hogy teljesen egyé váljon valakivel.
A nő bátor. Sokkal bátrabb a férfinél. Mert a nő MER gyenge lenni. Még akkor is, ha tudja: így talán egyszer jobban fog szenvedni, mintha nem mutatta volna ki. És mégis, tudja, érzi, hogy csak így lesz majd boldog.


A nő fél.
Áltatja magát és a szerelemmel takarózik. A nő gyáva. Mert nem meri azt mondani, hogy „elég”. Mert hiszi, hogyha szíve összes féltő szerelmével szeret egy férfit, akkor az előbb-utóbb mellette dönt majd.
De a férfi nem mer dönteni. A férfi a könnyebb út felé húz.
A férfi akar. Szeretetet, odafigyelést, bizalmat, odaadást és feltétlen szerelmet akar. De adni nem. Azt nem mer. Mert sokkal könnyebb a boldogság nélkül élni, mint megküzdeni azért.


A férfi vak. Enged a csábításnak, még akkor is, ha érzi: nem teljes így a boldogsága. De fél föladni a részleges boldogságot, fél otthagyni a „biztonságot”, mert pánikol, hogyha a harca kudarcba fullad, Ő egyedül marad. És ez az, amitől a legjobban retteg.
Ezért aztán a könnyebb utat választja.


Mit csinál ilyenkor a nő? Vagy kihasználja a helyzetet és Ő maga válik a „könnyebb úttá”, felkínálja magát és hagyja azt tegyen vele a férfi, amit csak akar, hisz legalább addig mellette van. És közben emészti magát, féltékeny mindenre, ami él és legszívesebben magához kötözné Őt.
Vagy... ha a legjobbra vágyik, akkor döntés elé állítja a férfit, aki ettől megijed. És inkább választ egy másik, felszínes társat.


Mi van, ha a nő nem akar a könnyebb út lenni? Ha neki nem kell könyöradomány? Ha neki teljesen kell a férfi, nemcsak annyi, amennyit az harc nélkül ad neki?!


Küzd.
De ha elsőre elbukik megijed, kétségbe esik és taktikázni kezd. Tudja a férfi gyenge pontjait és ki is használja őket. Szépséggel, érzékiséggel, a könnyebb út lehetőségével áltatja és az gyanútlanul besétál a csapdájába. A férfi egy ideig jól érzi magát ebben a látszólagos kötetlenségben, amiben egyre jobban behálózzák őt a tudta nélkül.
Egy idő után fulladozni kezd a fonalaktól és ki akar törni.
Erős és lesz ereje hozzá, a nő pedig ott marad nélküle.


Mit kellett volna tennie? Elégedjen meg annyival, amennyit a férfi mutat neki és várjon, hogy hátha idővel szépen kibontakozik majd? Rettegjen minden pillanatban, hogy a férfi mikor hagyja ott, mikor unja meg óvó szeretetét és vágyik valami veszélyesre?


Minden nő színésznő. És minden nő szerepeket játszik. Egy nő akkor kap meg teljesen egy férfit, ha minden szerepét egyszerre játssza előtte. És ezáltal magát adja, hiszen a nő egyenlő a szerepei összességével.
Az álarcai az igazi arcának csak apró részletei. Ha összeillesztjük a darabkákat, felismerjük kivel is állunk szembe.


A nőnek egyszerre kell szeretnie a férfit szíve minden szeretetével, éreztetnie melegségét a férfival minden pillanatban, hinni benne és a szerelmükben, egyszerre kell finom módszerekkel a férfi gyenge pontján támadni és legyőzni, egyszerre kell megadni neki a veszélyt és a biztonságot, egyszerre kell behódolni és felülemelkedni, egyszerre kell mindent odaadnia és mégis, megtartania magának mindent, hogy ne törjön össze, ha a férfi ennek ellenére mégsem adná neki, azt amire vágyik.


Ez olyan bonyolult és összetett dolog, amit a férfi nem érthet meg. És talán nem is kell megértenie.
Mi nők, a csalódásainkon át is tanulunk, megerősödünk és többek leszünk.


Mi van ha a férfi nem érdemes a nő szerelmére? Mi van, ha nem elég érett hozzá? A nő akkor is adjon oda mindent, remélve, hogy mellette majd megváltozik és felnő a férfi? Vagy adjon föl mindent, menjen messzire és próbálja meg elfelejteni?! Higgyen a végsőkig, vagy adjon föl mindent?


A nő erős és a nőnek van hite. A nő hisz és ad, egészen a végsőkig. Eltűri az ostorcsapásokat, mert tudja: nem fog belehalni.


Nőnek lenni művészet. A legnehezebb, legösszetettebb, leggyönyörűbb művészet.


A nő erős és hisz. Néha összeomlik, könnyekkel és szenvedéssel nyalogatja, ápolja a sebeit, elátkozza a hitét és a természetét. De a művészetet nem lehet otthagyni. A nő maga a művészet.
És a nő gyorsan regenerálódik. Visszanyeri a hitét, a szépségét, az erejét és újra küzd.
A nőnek vannak eszközei: a teste, a kisugárzása, a taktikái, a hite, az ereje, a büszkesége, és az, hogy tudja a férfi gyengeségeit. Tudja és mégis szereti. Ezzel együtt, vagy talán pont ezért. Elhiteti a férfival, hogy ő az, aki irányít, miközben szép lassan a nő az, aki a férfit mozgatja.


Honnan tudni, hogy egy nő tényleg szeret-e egy férfit? A nő büszke. Ha megalázzák feléled benne a büszkeség és nem tűr tovább.
De ha egy nő igazán szeret, akkor a férfi, akinek mindezt adja, akárhányszor alázza is meg újra és újra, a nő nem hagyja ott és ennek ellenére továbbra is csak ad.


A nő fél attól, hogy nem találja meg a boldogságát ha rosszul dönt, ha annak ellenére is a férfi mellett marad, hogy az eltaszította magától. De fél elmenni is, mert függ a férfitól és mert retteg, hogy talán az a férfi lett volna az egyetlen, aki képes neki megadni mindazt, amire vágyik.


De a nőnek nem kell félnie. Mert meg fogja érezni, ha eljön az idő: hogy mennie kell. Tiltakozni fog, áltatja magát, sírva átkozza majd az eget és összetörve könyörög, hogy „ne még”, de érezni fogja: mennie kell. Tovább kell keresnie.
A nő fél, de a nő tudja, hogy akármi is lesz, akárhányszor verik még félholtra, Ő mindig föl fog tudni állni és visszanyerni eredeti erejét.
És egy idő után, amikor már elsírta a könnyeit, akkor már ő maga fog vágyni arra, hogy tovább menjen.


Vagy talán éppen azt fogja érezni, hogy maradnia kell. Hogy várnia, szenvednie, tűrnie kell még egy kicsit. És akkor, ha ezt érzi, fájdalmak, rettegés és sötétség után megkapja majd a férfit. Teljes valójában.

A nőnek nem kell félni, mert ösztönből tudja mit kell tennie és hogyan kell döntenie.
Mert a nő az nő...

NŐ ÉS SZERELEM


NŐ ÉS SZERELEM

A nő isteni lény, pusztán tiszta szeretet. Tudatosság, alap, amely megtestesít anyát, testvért, lányt, szeretőt, vigaszt, támaszt, Istent – mindet egyszerre női alakban. De csak akkor, amikor tudatos.
Az ilyen tudatosság a MOST, amiben nem szerepel idő. A tudatosság nélkül a nő ragaszkodik a különböző női szerepeihez, és azokká válik különböző időpontokban - így anya, lány, szerető, stb. Mindezen tulajdonságokat egyszerre hordozni túl van az egyidejű ismereteken. Ahhoz, hogy azt a tiszta tudást bírd, vagy az légy, nem tudhatsz semmit. Egyszerűen csak az vagy, ami vagy, cselekedet és csend belül, pillanatról pillanatra; de azzal a tudatossággal, hogy hűnek kell lenned a szeretethez, vagy ahhoz a leírhatatlan "ahhoz", ami te vagy.

A nő ma többé vagy kevésbé féltudatos. Ahelyett, hogy a szeretetnek az az értékes tudása vagy tudatossága lenne, amit az élet feltárt neki, érzelmileg felosztja magát abba az összevisszaságba, hogy néha anya (a gyermekeié is és a férfié is), néha szerelmes, néha húg, néha lány, vigasz, támasz.
És néha - nagyon ritkán - saját tapasztalatából látja a hiábavaló próbálkozást, hogy megpróbálja megváltoztatni a férfit vagy megtanítani neki a szeretet valóságát. Azt hinni, hogy meg tudja változtatni, a legfőbb hibája.
… A férfit nem taníthatja nő. … A férfianak szeretnie kell a nőt. Nem bármelyik nőt. Bármelyik nő bele fog szeretni az édes beszédéért, az igéreteiért, a nyilvánvaló jó szándékú nyíltságáért, az aranyos elveszett-kisfiú kinézetéért, szexuális vitézségéért; és legfőképpen halálosan biztos lesz abban, hogy az ő szerelme megváltoztathatja a férfit. Vagy enged a bizonytalanság érzésének, szeretet igényének vagy képzelt szexuális szükségleteinek. Vagy csak használja, félrevezeti, piszkálja és így vagy úgy elhagyja a férfit.
Az egyetlen nő, akit férfi igazán tud szeretni, a tudatos nő, a nő aki a szerelemben nem alkuszik.
… De hol van ő? Merre van?
Addig nincs ott, amíg a férfi nem akar igazán szeretni és változni. Akkor megjelenik. Különben a férfi hiábavalóan keres.
...
HOGYAN
Ahhoz, hogy a férfi egy ilyen nőt szeressen, fel kell hagynia a negativitásával, önmaga megkérdőjelezésével, függetlenségével, kikötéseivel, képzelt tekintélyével és a szerelemtől való félelmével. A nő nem fogja buzdítani és nem fog érzelmeket követelni tőle. Számára nem ez a szerelem.
A férfi azért szereti, mert nem tud mást tenni. Elegendően alázatos ahhoz, hogy lássa a tudatosság erejét a nőben, amely nem alkudozik az igaz szerelemről. És mégis, a nő sosem feltételezi, hogy ő kicsit is különleges. Csak a férfinak különleges.
A férfi nem akar mást, csak vele lenni, vele élni, mindig mellette lenni és gondoskodni róla.

Íly módon hozza vissza az ilyen nő a férfit a szerelemhez – anélkül, hogy bármit tenne azon kívül, hogy igaz.
Ehhez szükséges egy nő, aki az igazi szerelem.
Lennél te?

(Írta: Barry Long)

2012. november 4., vasárnap

A férfinak meg kell tanulnia szeretni...



A férfinak meg kell tanulnia szeretni. A férfinak meg kell tanulnia, hogyan érheti el, hogy a szíve legyen az úr, miközben az elméje csak engedelmes szolga marad. A férfinak sok dolgot meg kell tanulnia. A nő ezeket a tulajdonságokat mind hozza magával, csak épp a társadalom ezeket mind a gyengeség jeleinek tekinti.
 


(Osho)

2012. október 28., vasárnap

Hiúság...



Akkor válik a szép nő értékessé, ha belső szépséget is felépít, s hiúságát lerombolja.
 

(Polgár Ernő)

A bók...




Egy nőnek nem lehet olyan szépet mondani a külsejéről, amit már ne tudna régen. (...) Azért mégis jólesik neki, ha hallja.
 

(Pierre La Mure)

2012. október 4., csütörtök

Szeretetnyelv...
















"Sokszor van úgy, hogy egy pár mindkét tagja tiszta szívvel állítja, hogy szereti a másikat, a házastárs azonban nem érzi ezt a szeretetet, hozzá az nem érkezik meg. Gary Chapman amerikai családterapeuta rájött, hogy azért nem, mert a szeretet különböző utakon tud az egyik embertől a másikhoz eljutni, és bizonyos szeretetnyelvek ránk jellemzőbbek, mások pedig kevésbé.
Az első szeretetnyelv:
a beszéd, az elismerő szavak.
 
A második szeretetnyelv: a minőségi idő. Ez azt jelenti, hogy az ember azt éli meg, a társa minden figyelmével, teljes valójával felé fordul, most egyedül ő a fontos neki.
 
A harmadik szeretetnyelv: a szívességek. Például a társam befizeti helyettem a csekkeket, vagyis lehet rá számítani mindennapi ügyekben is, azokon túl is. Kérhetek tőle, és tud igent mondani.
 
A negyedik szeretetnyelv: ajándékok. Ajándékozni persze nemcsak tárgyakat lehet, hanem gesztusokat is. Ha valaki például az ajándékozás nyelvén ért a legjobban, és nem kap a házassági évfordulóra virágot a férjétől, akkor úgy érezheti, őt nem is szeretik igazán. Egy másik nő azonban a virágnak esetleg nem is örül, és magában azt gondolja: mit jön nekem ezekkel a gazokkal, inkább mennénk el egyszer együtt kirándulni!

Az ötödik szeretetnyelv
: pedig a testi érintés, a gyöngédség. Egyszer egy feleség azt mondta nekem: 'Annyira szeretem a férjemet, olyan gyöngéd, jó ember, amikor például mosogatok, és elmegy mellettem, minden alkalommal megsimogatja a hátamat.' Neki tehát a testi érintés, a gyöngédség a szeretetnyelve. Most képzeljünk el ugyanebben a szituációban egy olyan nőt, akinek a szívesség a szeretetnyelve! Ő lehet, hogy azt mondja a hátsimogatásra: 'Ne macerálj már engem, inkább állnál ide, és mosogatnál el egyszer te!'
Érdemes tehát kiderítenünk és megtanulnunk egymás szeretetnyelvét." 
 

2012. szeptember 29., szombat

A lélek...






















A fiatal női arc... csodálatos, micsoda színváltozások játszanak rajta! Az égboltozaton is örökké változnak a felhők, és soha nincs két egyforma hajnal és két egyforma napenyészet. De a női arc az égboltozatnál is változatosabb. A lélek áttetszik rajta. Az arcuk könyv, amelynek borítékán átsugárzanak a mondatok. És a mondatokat csak az érti meg, akinek szólnak.  

(Gárdonyi Géza)

A mai nők...






















A mai nőknek ez az egyik legfőbb bajuk: már nem tudják elhinni magukról, hogy elég jók ahhoz, hogy kelljenek különböző taktikák és speciális csomagolás nélkül.
 

(Almási Kitti)

Az élet zenéjét...






















Az élet zenéjét a nők adják, akik őszintén, minden feltétel nélkül fogadják magukba a dolgokat, hogy érzéseiken át szebbé alakítsák át azokat.

2012. augusztus 25., szombat

Ne legyél olyan nő...























Ne legyél olyan nő, akinek szüksége van egy férfira. Olyan nő legyél, akire szüksége van egy férfinak! "

Önbizalom!


































Egy igazi nőnek nincs szüksége ideális testsúlyra és modellalkatra ahhoz, hogy vonzó legyen. ami igazán számít: a mosoly, a báj, a mágikus pillantás, a kisugárzás, a személyiség és mindenekelőtt az önbizalom!

2012. augusztus 13., hétfő

A Női létről


















A Női létről

Nőnek születtem, nő vagyok, mindig, az élet minden pillanatában. Ennél csodálatosabb dolgot el sem tudok képzelni! Nőnek lenni különleges állapot, mert ha akarjuk, ha nem, ez az energia folyton ott cikázik bennünk, ott lüktet minden szavunkban, minden érintésünkben, minden mosolyunkban és minden csókunkban. Nem kell ehhez még csak szerelmesnek sem lenni, vagy párkapcsolatban élni, ugyanis a nőiesség sugárzik mindenkire, akivel csak találkozik.


Ragyog nőre, férfira, gyerekre, idősre, jelen van a családban, a barátok között, a munkahelyen, az utcán, a fitness teremben, játszótéren egyaránt. Egy pillantásával, egy finom gesztusával reményt adhat és széppé varázsolhatja a napot.


A nő belső szépsége semmitől sem függ, semmi sem korlátozhatja azt. Nem számít, hogy luxusban vagy szegénységben tölti-e a mindennapjait, szépsége, finomsága ajándékot jelent a körülötte élők számára. Nem a frizurája, vagy a testsúlya befolyásolja az energia áramlását, a nőiesség minden külsőség és feltétel nélkül árad.


Sokan úgy gondolják, hogy a mai világ nem kedvez a nőiességnek, nem nyújt ideális feltételeket a női lét számára, én nem értek egyet ezzel a felvetéssel. Sosem volt ennyire fontos, ennyire meghatározó a nő jelenléte, vibrálása a világban mint most. Minden nő valódi Istennő, mert a legnehezebb időkben is tud gyógyítani, a legfélelmetesebb helyzetben is tud hitet adni, a legelveszettebb pillanatban reményt sugározni, s mikor már mindenki feladta, neki van ereje tovább csinálni.


A nő sosem szűnik meg nőnek lenni. Semmilyen körülmények között nem veszít erejéből, csak pihenteti azt, lendületet gyűjt, tervet sző magában. A szíve sose szűnik meg szeretni, akármi is történjék vele, képes bármikor újraéledni a leghalványabb fénysugárból is, újdonsült fényével beragyogni mindent, s életet adni, mint a nap. Belső tüzéből elél egy család, s táplálásához elég egy-egy kedves szó.


S bár sokszor állít nehézséget az élet a nő elé, mégsem cserélném el soha a női létem. Mert nőnek lenni jó, még borús időkben, kedvezőtlen körülmények között is.


S jó belegondolni abba is, hogy köztünk, "hétköznapok hősnők" között akadnak jó számmal olyanok, akik az egész világra hatással vannak. Milyen szegény lenne az emberiség a szépség kreatív nagykövete Coco Chanel nélkül, vagy a számos csodás eredményt elért női sportoló nélkül, de gondolhatunk Jane Goodall-ra vagy Annie Leibovitz munkásságára is, vagy akár Tamara de Lempicka csodás festményeire és a tudományos élet női tagjaira, a minden ízében feminin Anais Nin írónőre, vagy a 21. század istennőjére, Madonnára aki milliók számára példaképül szolgál.


Valójában ebben nincs is semmi csoda, hiszen a nő mindig mindenből a legjobbat hozza ki, a gyengeségéből éppúgy, mint az erősségéből. Ünnepeljük hát a nőt a mai napon és az év összes napján, mert létezése ajándék!



Írta: Agatha Seymour

2012. július 31., kedd

" Egy igazi Nő nem féltékeny...






















" Egy igazi Nő nem féltékeny hanem féltő. Humoros és szórakoztató. Nem kételkedik, hanem magabiztos. Tud szeretni, érinteni, és tudja értékelni az érintést. Egy igazi Nő vár, nem elvár. A szemével és a mosolyával, az egyéniségével hódít. Egy igazi Nő nem kicsinyes és nem verseng senkivel. Egy igazi Nő tudja, hogy mikor elég, mert van benne tartás! ..."

(Paulo Coelho: Tizenegy perc - részlet -)
 

Akinek szép a lelke...






































Azt mondják, a jó dolgokhoz idő kell, de az igazán nagyszerű dolgok egy szempillantás alatt történnek. A szépség megfoghatatlan, megmagyarázhatatlan fogalom. Kinek a karcsú, kinek a telt, az alacsony vagy a magas. A szépség személyre szabott. Külső és belső egyvelege. A belső sokkal fontosabb, mint a külső. Egy-két gyerek után a csípő talán nem lesz olyan feszes, mint volt, a mellek is megereszkednek. Néhány évtized után olyan ráncos lesz az arca, mint egy fonnyadt alma. Ez az élet rendje.
Akinek szép a lelke, akiből a derű, az öröm, a kedvesség sugárzik, annál mindez nem számít. Mert társ egy életen át. Annál szebb pedig nincs.



Az élet, kedvesem...






























Az élet, kedvesem,teljesség. Az élet, hogy egy férfi és egy nő találkoznak, mert összeillenek, mert olyan közük van egymáshoz, mint az esőnek a tengerhez, egyik mindig visszahull a másikba, alkotják egymást, egyik feltétele a másiknak. Ebből a teljességből lesz valami, ami összhang, s ez az élet.
 
(Márai Sándor)

Ha egy nő szeret...



Ha egy nő szeret egy férfit, akkor az a nő él és vidám, és mindenkivel tud nevetni, csacsogni és kedves lenni, mert a lelkében boldog... A férfiak nem érthetik azt meg, hogy a nő csak abban az esetben érzi magát függetlennek és mindenkivel szemben fesztelennek, ha tudja, hogy szeretve van. Akkor lehet. Akkor úgy érzi, hogy olyan szabad, mint a madár. De a madár is visszajön estére a fészkébe.

 


(Móricz Zsigmond)

Varázslatos dolog nőnek lenni.






















Varázslatos dolog nőnek lenni. Olyan kaland, amihez bátorság szükséges, olyan viadal, amit soha nem lehet megunni. Ha nőnek születsz, sok nagy feladat vár rád. Először is harcolnod kell azért, hogy megtudják: ha Isten létezne, ősz öregasszony vagy szép lány is lehetne. Azután harcolnod kell, hogy megértesd az emberekkel: a bűn nem azon a napon született, amikor Éva leszakította azt az almát. Azon a napon egy csodálatos erény született, amit úgy neveznek: engedetlenség. Végül azért kell harcolnod, hogy bebizonyítsd: formás, kerek testedben értelem lakozik, és meghallgatásért kiált.

(Oriana Fallaci)

2012. június 13., szerda

"A Nő olyan mint a hangszer:



"A Nő olyan mint a hangszer:Tanulj meg rajta játszani, és a legszebb hangokkal ajándékoz meg"





A modern nőnek...



















A modern nőnek erősnek kell lennie, felelősséget kell vállalnia, magasra kell tennie a mércét önmaga és a férfiak számára. Férfi és nő együtt jobb világot teremthet.
 
(Karin Alvtegen)

Álmodozás















 





Mindenki arról álmodozik, hogy egy napon belép egy férfi, aki meglátja bennük az igazi nőt, az érzéki asszonyt, a hűséges társat, a megértő barátnőt.

(Paulo Coelho)

2012. június 2., szombat

Férfi és Nő...






















A Férfi a legtökéletesebb teremtmény.
A Nő a legmagasztosabb eszmény.
A Férfi helye a trón, a nőé az oltár.
A trón magasba emel, az oltár megszentel.
A Férfi az ész, a Nő a szív.
Az ész tápláléka a fény, a szívé a szeretet.
A fény termelékennyé tesz, a szeretet életet ad.
A Férfi ereje elméjében rejtőzik, a Nőt könnyei teszik legyőzhetetlenné.
Az elme bebizonyít, a könnyek meglágyítják a lelket.
A Férfi bármely hőstettre képes, a Nő bármely áldozatra.
A hőstett nemessé teszi a lelket, az áldott isteni tisztasággal ruházza fel azt.
A Férfié a hatalom, a nőé az érzelem.
A hatalom forrása az Erő, az érzelemé az Igazság.
A Férfi vágya a legvégső győzelem, a Nőé a legmagasabb erény.
A győzelem hatalmat ad, az erény istenivé tesz.
A Férfi törvénykönyv, a Nő szentírás.
A törvény irányt szab, a szentírás elvezet a tökéletességhez.
A Férfi gondolkodik, a Nő érez.
A gondolkodás feltétele a tökéletes elme, a megérzésé a szentség fénykoszorúja.
A Férfi: óceán, a Nő pedig tó.
Az óceánt gyöngyei teszik ékessé, a tavat a költészet fénye árasztja el.
A Férfi merészen repülő sas. A Nő szépen éneklő pacsirta.
Repülni annyi, mint uralni a teret, énekelni annyi, mint meghódítani a szívet.
A Férfi templom, a Nő a szentély.
A templom előtt letesszük a fejrevalónk, a szentély előtt térdet hajtunk.
A férfi helye ott van, hol véget ér a Föld, a Nőé pedig ott, ahol kezdődik az Ég.

(Victor Hugo)

"Mi, nők...




















"Mi, nők, amikor az életünk értelmét vagy a megismerés útját keressük, mindig a négy klasszikus archetípus valamelyikével azonosulunk.

A SZŰZ (és itt nem a szexualitásról beszélek) az a típus, aki a teljes függetlenségen keresztül keresi az utat, és mindent, amit tanul, annak köszönhet, hogy képes egyedül szembenézni a kihívásokkal.

A MÁRTÍR a fájdalomban, az odaadásban és a szenvedésben találja meg az önmegismerés módját.

A SZENT a határtalan szeretetben találja meg élete értelmét, és abban a képességben, hogy úgy adjon, hogy nem kér cserébe semmit.

A BOSZORKÁNY pedig a teljes és határtalan gyönyört keresi, hogy ezzel adjon értelmét létének."

(Paulo Coelho: A portobellói boszorkány)

A nő olyan fele a férfinak...
















A nő olyan fele a férfinak, mint a nappalnak az éj, a lombnak a virág. (...) Csak ránézni is gyönyörűség. Hát még ha ő tekint szeretve ránk. Semmi se szebb, jobb, édesebb. Testének szépségét felül nem múlhatja a művészetnek semmi remeke. - Lelkének édessége földi üdvösségünk.

(Gárdonyi Géza)

2012. május 30., szerda

A Nő dicsérete






















A Nő dicsérete
Ragyogj!

Ragyogj, mert szeretetre születtél,

mert az élet hordozója lettél,
Ragyogj, mert érzelmek élnek benned,
értelmet adva az életednek. 


Ragyogj, hogy erőt sugárzó lényed
szülője lehessen a reménynek.
Ragyogj, mert a közöny sivársága
nem vethet árnyat a napsugárra.

Ragyogj, mert szép vagy és ragyognod kell!
Mert lelkedben rejtett csillag tüzel,
Ragyogj, mert Isten üzenete vagy!
Szebb lesz tőled a világ, s boldogabb!


(B. Radó Lili)

A Férfi dicsérete




















A Férfi dicsérete


Szeretünk!


Mert nélküled nincs igazi nő!

És nincs életre keltő erő,
nincsenek rózsák és illatok,
szépség és szerelem nem ragyog!

Mert nélküled nincs gondoskodó

békés otthon és vigasztaló
szívderítő, meleg szeretet.
Nincs haza! Nincsenek gyerekek!

Mert nélküled céltalan az út,

minden vágy és ölelés hazug,
hontalan vándor a boldogság,
nélküled a lét, csak pusztaság. 


(B. Radó Lili)

2012. május 29., kedd

Hogy mitől Nő a nő?
















Hogy mitől Nő a nő? Ez nagyon összetett kérdés – mondja Popper Péter pszichológus. – A nőiségnek, mint szociális nemi szerepnek, sokféle formája lehet.
 
- Ennek semmi köze a biológiához, erősen belejátszik viszont az adott kultúra, a hagyomány, és az, hogy mi a társadalom igénye: dolgozó, vagy éppen családról gondoskodó nőt kíván inkább. De van egy másik szempont, amit legalább ilyen fontosnak tartok. És itt érdemes visszanyúlni a Bibliához. Hogy hogyan is lettünk… Mert miből gyúrta össze Isten a férfit? Földből és porból. Kemény, élettelen agyagból. Aztán lelket lehelt belé. És a Nőt? A Nőt nem anyagból teremtette. Hanem a férfi testéből, az „oldalbordájából”. A Nő egy másik emberből lett. Óriási, lényegi különbség! Mindez azt közvetíti, hogy a Nő sokkal érzőbb, emberibb, sérülékenyebb jelenség a világban, mint a nagyon is anyaghoz kötött férfi.
Én azt gondolom, hogy igenis tudomásul kell venni a férfi és nő közti biológiai különbségek mellett a lelkieket is. Mások vagyunk. Ezért nem értem a feminizmus olyan vonulatait, amelyekből azt érzem, a nő nem egyenlőségre törekszik, hanem ugyanolyan szeretne lenni, mint a férfi. Ezt óriási tévútnak tartom. Mert ha a nő valóban Nő tud lenni, akkor ő az, akik sokkal biztosabban él a világban, a természetben, mint a férfi. Ez egy biztosabb létforma, mégpedig azért, mert egy Nő életének értelme önmagában van. Hiszen szülni tud. Kiformál egy testet magában, világra hozza, föltáplálja, gondozza.
Mit tesz eközben a férfi? Bizonyítani akar. Mindig. Bizonyítani, hogy neki joga van a világon való létezéshez. Elsőként az alkotással próbálkozik. Ha nem megy, karrierre áhítozik. Ha azt sem sikerül, sok pénzt akar keresni. Nem jön össze? Akkor ő lesz a házi ezermester, megjavít mindent, amit ér… Végül pedig, ha ezt sem tudja, inni kezd… Kétségbe esik.
 

Lehetek kicsit szubjektív? Irigykedem a Nőkre. Mennyivel jobb létforma az övék! Függőm is tőlük. Nagyon. Én mindig csakis a Nőktől kaptam meg azt a melegséget, azt a fényt, azt a biztonságot, ami nélkül nem létezhettem volna. Ezt nagyon komolyan mondom. Hogy Élek – nagybetűvel! –, hogy írok, alkotok még most is, a Nőknek köszönhetem. Száz százalékig.

2012. május 26., szombat

Mi a jó a nőkben?

















Kornis Mihály: Mi a jó a nőkben?

Odafigyelnek arra, aki érdekli őket, évekig gondolkodnak, hogy milyen hosszú legyen a hajuk, szemükben a gyermekek vagy a betegek feltétlen elsőbbséget élveznek akár egy pártvezetővel vagy miniszterelnökkel szemben is. Amelyik nő nem így gondolkodik, az nem nő, ez leleplezi a nőimitátorokat, a nő szereti a férfi gyengeségeit is, ha szereti a férfit, viszont általában nem szereti a Forma 1-et, legföljebb a csacsi Forma 1 versenyzőket, de az egy egészen másik kérdés. A nők áldozatkészek, végső soron a normál női sors reggeltől estig derűsen önkéntes áldozat, folyamatosan zuhogó odaadás. A nők férfiak társaságában nem szoktak egymással durván vitatkozni, bezzeg fordítva.. Két nő egymással csak négyszemközt vadállat, de ez tetszik nekem, mert bátrabb dolog, mint közönség előtt arénázni. Hiányzik belőle a rejtett zsarolás, amely a környezet nyomását használná fel a maga oldalán, és a nők kizárólag az emberük vagy a gyermekük sorsa feletti aggodalomtól hajtva vesztik el a jó modorukat, és a nők, ha nők, édesen szemérmesek, ám ha úgy döntöttek, akarnak egy férfit, gátlástalanok, akár a felhőszakadás és lelkileg is pucérok, akár a júliusi verőfény. Szeretnek apróságokkal csendesen bíbelődni, tudnak sírni, tudnak megbocsátani ok nélkül. Tudnak várni, kitartóan és mozdulatlanul LENNI, a legritkábban vannak eltelve magukkal, szóba állnak a tárgyakkal és a növényekkel éppúgy, mint a gyermekekkel. Nem pornográf a fantáziájuk, hanem forró, illatos és félhomályos, akár a dzsungel, és tele van titkokkal, mint a trópusi esőerdők. Sokkal többnek van emberbarát humora, mint a férfiak között, vagyis a nevetése nem sért senkit, és meghökkentően gyakran megbocsátó(!) öngúny, több az önfegyelmük, ki tudják várni a helyet és a módot, ahol zavartalanul dühönghetnek és zokoghatnak, bátrabbak, igenis bátrabbak, mint a férfiak. Kitartóak a bátorságban, mélyebb forrásból is fakad ez a bátorság, nem egy szikláról ugranak le a tengerbe, hanem rábízzák az életüket valakire, aki tegyük fel az életben még nem is bizonyított, az idegeneknek is felvarrják az ingjükről leszakadt gombot, nem kell megkérni őket erre, maguk ajánlják fel. A nőkben póztalan a nagylelkűség.

Mi a jó a férfiakban?
















Kornis Mihály: Mi a jó a férfiakban?


Hiányzik belőlük minden hiúság és önzés. Képtelenek megsértődni. Csak másokért élnek, a családjukért és az eszményeikért, amelyekért évezredek óta hajlandók az életüket áldozni. Továbbá, előbb kellett volna megemlítenem, a férfiak szerények. Már így születnek. Édesanyjuknak kell beléjük csöpögtetni egy kis önszeretetet – de ez rendszerint sikertelen. A férfiak ugyanis képtelenek szeretni magukat. Erejüket ők sosem fitogtatják, csak akkor mutatják ki, mikor a családjuk vagy egy, a gyengébbik nemhez tartozó barátjuk előtt már egy férfi áldozatát követelő, komoly akadály tornyosul. Férfihez nő, vagy gyermek sose fordulhat hiába – a gyöngének, ha igaza van, ő nem tud nemet mondani. Ezért mindig sokkal többről mond le, mint az, aki férjeként vagy apjaként tekint föl reá: kiveszi a kezéből a porszívót, vagy ha kell, átveszi vele a matekot, még annál is szívesebben a magyar irodalmat. Ha valakit megszeret, azt becsapni, elhagyni, kiszolgáltatottá tenni egy férfi képtelen. Ha a nő falhoz állítja, azzal mutatja ki az erejét, hogy nem áll bosszút. A tipikus férfi az édesanyját viszi ki a nagycsarnokba szombat délelőtt, azután ő maga vásárol be kis családjának, hogy a felesége addig kimehessen az uszodába. Egy férfi ugyanis képtelen lustálkodni. Valamit neki mindig csinálnia kell: ha nem a szennyest mossa ki, akkor a háza előtti járdát mossa fel. Problémája viszont, amiért kedvelem magamban, hogy nem szeret beszélni, még kevésbé telefonálni, általában olyasmit csinálni, ami csak az időt veszi el, amit egyébként is csak nők szoktak. Azt is szeretem magamban, hogy nem rivalizálok senkivel, az ilyesmi egy férfiból annyira hiányzik, hogy az már szinte fáj. Egy férfit nehéz, hogy ne mondjuk lehetetlen megsérteni. Ő a támaszra szorulót látja abban, aki ellene uszul – hát hisz különben miért is érezné a szerencsétlen szükségét annak, hogy támadja? Röviden: a férfi rendelkezik valamivel, ami a nőknek nincs – neki szíve van, dobogó, nagy szíve, amelyiknek állandóan azon jár az esze, hogyan tehetne boldogabbá önmagával a másikat.

2012. május 22., kedd

A nő belső forradalma
















 
= a férfi megújulása
 
Nagyon sok nőt hallgattam már meg arról - köztük magamat is -, hogy miért nem jó a férfi, hogy milyennek kellene lennie ahhoz, hogy jó legyen, hogy megfeleljen az igényeinknek, az elvárásainknak...
Tapasztalataimon és a férfiak hiányosságainak bizonygatásán túl azt látom, hogy bizony nagyon is szükség(ünk) van a férfiakra. Persze mondhatnánk, hogy „de nem így!” – ám jelen esetben nem ezt állítjuk. Most másképpen, egy másik szemmel közelítsünk a férfiakhoz.
 
Globális átalakulásban, krízisben vagyunk, melynek nem csak materiális, hanem spirituális vonatkozásai is vannak. Nem csak kívül, hanem belül is válságos időket élünk. Sok a probléma – pl. válás, betegségek –, bizonytalanság van a családok körül. Az jó, hogy hatékony megoldásokat keresünk a felmerülő konfliktusok rendezésére, de sajnos közben nem vesszük észre, hogy már rengeteg információt felhalmoztunk – már túl sokat is –, és a körülmények valahogy mégsem rendeződnek. Talán éppen ezért nem. Változtatni szeretnénk, de úgy látszik nem külső változásokra, hanem belső változásra van szükségünk.
 
Gandhi üzenetét már a legtöbben hallották – „Legyél te a változás, amit a világban (jelen esetben a férfiban) látni szeretnél.” – mégis kevesek szánják el magukat a valódi belső változásra.

Bármennyire is bántja az igazságérzetünket, nem szabad a férfiakat okolnunk a szexben, a párkapcsolatban megjelenő problémáinkért – mert nem figyelmesek, vagy felületesek, és mert nem úgy csinálják, ahogy mi szeretnénk... –, vagy egyéni életünk nehézségeiért még akkor sem, ha úgy érezzük „mennyi mindent megtettünk értük, és mégsem jó, nem kell nekik...”
 
A külső információk halmozása, az elégedetlenség és a „jókislányság” helyett mostanra már belülről, önmagunktól kell ismereteket gyűjtenünk, ha a férfiakkal való kapcsolatunkban a harmónia, az egyensúly a célunk.
Tudom, mennyire borzasztóan nehéz tud lenni a szembesülés, hogy nem a másik fél hibájának, felelősségének a felderítése a fontos.
Nem könnyű önmagunkért vállalni a felelősséget. Mégis, talán eljött az ideje, hogy a régi szokásos látásmódunkon túl másképpen tekintsünk önmagunkra: ez esetben a férfiakat megpillanthatjuk felesleges szenvedéseink nélkül olyanoknak, amilyenek valójában.
 
(Knolmár Marica) 

A lélek nyugalma














Hogyan legyünk boldogok?
 
Rengeteg a megtépázott lelki életet és felborult egyensúlyunkat segítő módszer, mégis, a gyakorlat azt mutatja, hogy egyre több a pszichés probléma, és az emberek többsége elcsigázott, a párkapcsolatok zöme romokban, növekszik a válások, s a magányos, elkeseredett, frusztrált emberek száma...

Boldogok vagyunk, ha a dolgaink rendben mennek, és egészségesek vagyunk, vagy megtaláltuk a „nagy Ő”-t, és van elegendő pénzünk. De vannak, akik azt mondják, hogy szex közben juthatnak hozzá életük legboldogabb pillanataihoz.
Vajon mi történik akkor, ha dolgaink nem úgy mennek, ahogy elképzeltük? Hova lesz a boldogság, ha a pénz elfogyott, vagy mi van szex nélkül? Biztos, hogy a boldogság egyenlő azzal, amit a szex, a pénz, a siker nyújtani tud számunkra?
Ha dühösek, indulatosak vagy sértettek vagyunk, ha nem tudunk örülni még az egészségünknek sem, és ha a frusztrációval azonosítjuk magunkat, akkor még a legkedvesebb barátunkat is bosszantó ellenfélnek látjuk. Hiába van meg mindenünk, ha lelkünket sérelmekkel, bánattal, elkeseredéssel tápláljuk. Viszont ismerünk olyan eseteket, amikor tragédiából kikerült emberek – átértékelve életüket – sokkal elégedettebben élnek, mint a tragédia előtt.

Sajnos semmiféle garancia nincs arra, hogy a siker, a pénz és a szex meg tudják adni számunkra azt a boldogságot, amire vágyunk.

Mégis mit tehetünk boldogságunkért?

- legyünk tudatosak a bennünk zajló negativitásra, hogy ellen tudjunk állni neki,
- különböztessük meg az ártót, a hasznostól,
- fejlesszük magunkban az együttérzést és a jóindulatot először a saját magunk irányába, hogy másokkal is megtehessük,
- törekedjünk a belső fegyelem kialakítására,
- fogadjuk el az élet részeként a nehézségeket és a szenvedést,
- meg kell értsük, hogy a boldogság nem csupán a gyönyör, vagy egy jó érzés, hanem a szomorúság és az öröm is egyben.

Problémák mindig vannak és lesznek. Ha falakat emelünk magunk elé, ha körbebástyázzuk magunkat a félelmek és sérelmek hamis erejével, elzárjuk magunkat életünk valós örömeitől és egymástól is.
Azonban ha bátrak vagyunk és kapcsolatba lépünk a szívünkkel, együtt érzőbbek lehetünk önmagunkkal, miközben ráébredhetünk arra, hogy valójában hasonlítunk egymásra. Nyitottabbak, érzékenyebbek (nem érzelgősek!) leszünk a magunk és mások, az élet problémáival szemben. Ez pedig már nem a kötődés másokhoz és a külső dolgokhoz, hanem a szabadság, mely a kölcsönösségben, a tartós boldogságban gyökerezik.

„Nagyszerű dolog a lélek nyugalma és az, hogy örülni tudunk magunknak.”     (Goethe)


(Knolmár Marica)

Feladatunk: szeretni




 

 





Szívedben az erő
 
Vannak életünknek olyan szakaszai, amikor elengedhetetlenül fontos, hogy letisztítsuk lelkünket az évek alatt rárakódott hordalékoktól. Tartozunk az életnek annyival, hogy kibogozzuk lelkünk összegabalyodott fonalát és feloldjuk csomóit...

E felszabadító hang, ami ebben vezet bennünket, belülről érkezik.


 

Értékek nélkül


 A mo
dern élettempó a biztonság, az érdekességek, a mohóság és panaszkodás, a pletykák és a szenzációk mesterséges ritmusára jár. Hipnózisa, hogy egyszer véget ér a tánc, és ezzel megijesztve a ma emberét az elmúlás, az örömök vége és a vágyak kihunyása előli menekülésbe hajtja. Ezért azonnal kell a több, gyorsan kell egy másik, egy újabb, a legtetszetősebb autó és ház, a vagyon. Külső kapaszkodókat keresve a legtöbben megfeledkeznek életük értelméről, a szépről, a jóról, az emberiről, így a valódi, az igazi utánzatából „élnek” csupán.
 

Félünk     

 
Megtanultunk elfojtani, elfutni a bizonytalan elől (az élet bizonytalan, nincs garancia), megtanultunk szorongani, stresszelni, fájdalmat okozni magunknak, aztán másoknak is. Mindannyian félünk. Félelmében az ember külső kapaszkodókat teremt magának: pénz, siker, szex, érvényesülés, elismerés – és ha ezek megszűnnek, akkor jön a zuhanás. Krízisbe, válságba jut és szenved az ember. Megtanultunk inkább félni, mint önmagunk lenni. Félünk önmagunktól, félünk a boldogságtól. (Ez könnyebb, mint cselekedni érte.) Így aztán félelmeinken keresztül kapcsolódunk egymáshoz is, és nem csoda, ha összegabalyodunk, összecsomózódunk és magunkba, majd egymásba harapunk, egymásba karmolunk. Félünk szeretni = félünk élni.
 
 
Kigyógyulásunk

Mindannyiunkban van egy ép, spirituális rész, a valódi nő/valódi férfi, aki megrendíthetetlen a jóban, aki feltétlen bízik az életben, önfeláldozó és bölcs, nem hátrál meg, nem fél a haláltól. Szeret akkor is, ha már minden kilátástalan, mert tudja, hogy a szívén ejtett seb gyógyítható. Minden fájdalmat túlél. Kockáztat és elveti a „majd holnap” illúzióját, tudván, hogy az
a holnap sosem jön el. Bízik abban, hogy az élet bármit felkínál számára, az jó. Tudja, hogy nem élhet védekező életet belső sebei, lelki fájdalmai miatt, mert így elmulasztaná a legfőbb jót. Rendíthetetlenül bízik abban, hogy minden értelmetlennek tűnő és lehetetlen esemény mögött az élet értelme lüktet. Innen, a lélek valódi forrásából kell merítsünk emberi kapcsolatainkhoz, mindennapi életünkhöz, a félelmek, a téves önkép és az elkülönültség illúziója helyett.

Boldognak lenni, újjászületni, megújulni – az gyógyulást, kigyógyulást jelent, melynek útja, hogy engedjük új szívünket megszületni. Van egy szufi mondás:
„Össze kell a szívnek törni, hogy helyet teremtsünk a feltétlen, a Végtelen Szeretet számára”.
A szív sokat bír, bíznunk kell benne, hiszen feladatunk bátran szeretni: akkor is, ha fáj.

(Knolmár Marica: „A nő belső könyve” írásaiból)

Férfi és nő























Férfi és nő

'' A nő határtalan lény, sőt éppen az, aki sohasem annyi, amennyi, hanem mérhetetlenül több''. Miben nyilvánul meg ez a ''határtalanság'', a '' mérhetetlenül több''? Például a férfi és a nő kapcsolatában is. Amikor az Örök Nő jelentőségéről ír századunk nagy gondolkodója, Theilard de Chardin, akkor a következőket állapítja meg:


… a Nő a Férfi számára:

A Világmindenségtől remélt minden kiegészítésnek szimbóluma és megszemélyesítője...
A Nő szárnyakat bont, érzékennyé tesz, önmagának nyilatkoztatja ki a Férfit, akit szeret. Ez olyan ősi igazság, mint az Ember...
A Nő úgy áll előtte, mint a világ vonzóereje és szimbóluma. Már csak úgy tudja átölelni, hogy maga is a Világ méretei szerint nagyobbodik meg. S mert a Világ mindig nagyobbodik, még mindig befejezetlen, s nálunk mindig előbbre jár, ezért - hogy elérhesse azt, akit szeret - A Férfinak vállalkoznia kell a Mindenségnek és önmagának meghódítására.

Chardin az örök nő páratlan hivatását hangsúlyozza:

szerepe a világot átadni a férfinak, szerepe segíteni a férfit a világ meghódításában, amely küzdelemben a férfi kezével, eszével harcol. Tükör lenni, hogy a Férfi megtalálja önmagát. Ki akarhatna nő létére ennél kevesebbet? És lehet ennél többet? Ő azt is állítja: '' Az Anyag legpezsgőbb formája a Női'''' Az Anyag erői között a Női a legfélelmetesebb.''
Hogy mi következik ebből, azt is leírja:
„ A Női olyan illat, amely szédít; ital, amely részegít. A Valóság területén a '' veszély'' az erő jele is. Minél veszélyesebb valami, meghódítását annál inkább parancsolja az Élet...”

Mácz István: Egészen szép vagy c. könyvéből