Kornis Mihály: Mi a jó a férfiakban?
Hiányzik belőlük minden hiúság és önzés. Képtelenek megsértődni. Csak másokért élnek, a családjukért és az eszményeikért, amelyekért évezredek óta hajlandók az életüket áldozni. Továbbá, előbb kellett volna megemlítenem, a férfiak szerények. Már így születnek. Édesanyjuknak kell beléjük csöpögtetni egy kis önszeretetet – de ez rendszerint sikertelen. A férfiak ugyanis képtelenek szeretni magukat. Erejüket ők sosem fitogtatják, csak akkor mutatják ki, mikor a családjuk vagy egy, a gyengébbik nemhez tartozó barátjuk előtt már egy férfi áldozatát követelő, komoly akadály tornyosul. Férfihez nő, vagy gyermek sose fordulhat hiába – a gyöngének, ha igaza van, ő nem tud nemet mondani. Ezért mindig sokkal többről mond le, mint az, aki férjeként vagy apjaként tekint föl reá: kiveszi a kezéből a porszívót, vagy ha kell, átveszi vele a matekot, még annál is szívesebben a magyar irodalmat. Ha valakit megszeret, azt becsapni, elhagyni, kiszolgáltatottá tenni egy férfi képtelen. Ha a nő falhoz állítja, azzal mutatja ki az erejét, hogy nem áll bosszút. A tipikus férfi az édesanyját viszi ki a nagycsarnokba szombat délelőtt, azután ő maga vásárol be kis családjának, hogy a felesége addig kimehessen az uszodába. Egy férfi ugyanis képtelen lustálkodni. Valamit neki mindig csinálnia kell: ha nem a szennyest mossa ki, akkor a háza előtti járdát mossa fel. Problémája viszont, amiért kedvelem magamban, hogy nem szeret beszélni, még kevésbé telefonálni, általában olyasmit csinálni, ami csak az időt veszi el, amit egyébként is csak nők szoktak. Azt is szeretem magamban, hogy nem rivalizálok senkivel, az ilyesmi egy férfiból annyira hiányzik, hogy az már szinte fáj. Egy férfit nehéz, hogy ne mondjuk lehetetlen megsérteni. Ő a támaszra szorulót látja abban, aki ellene uszul – hát hisz különben miért is érezné a szerencsétlen szükségét annak, hogy támadja? Röviden: a férfi rendelkezik valamivel, ami a nőknek nincs – neki szíve van, dobogó, nagy szíve, amelyiknek állandóan azon jár az esze, hogyan tehetne boldogabbá önmagával a másikat.
Hiányzik belőlük minden hiúság és önzés. Képtelenek megsértődni. Csak másokért élnek, a családjukért és az eszményeikért, amelyekért évezredek óta hajlandók az életüket áldozni. Továbbá, előbb kellett volna megemlítenem, a férfiak szerények. Már így születnek. Édesanyjuknak kell beléjük csöpögtetni egy kis önszeretetet – de ez rendszerint sikertelen. A férfiak ugyanis képtelenek szeretni magukat. Erejüket ők sosem fitogtatják, csak akkor mutatják ki, mikor a családjuk vagy egy, a gyengébbik nemhez tartozó barátjuk előtt már egy férfi áldozatát követelő, komoly akadály tornyosul. Férfihez nő, vagy gyermek sose fordulhat hiába – a gyöngének, ha igaza van, ő nem tud nemet mondani. Ezért mindig sokkal többről mond le, mint az, aki férjeként vagy apjaként tekint föl reá: kiveszi a kezéből a porszívót, vagy ha kell, átveszi vele a matekot, még annál is szívesebben a magyar irodalmat. Ha valakit megszeret, azt becsapni, elhagyni, kiszolgáltatottá tenni egy férfi képtelen. Ha a nő falhoz állítja, azzal mutatja ki az erejét, hogy nem áll bosszút. A tipikus férfi az édesanyját viszi ki a nagycsarnokba szombat délelőtt, azután ő maga vásárol be kis családjának, hogy a felesége addig kimehessen az uszodába. Egy férfi ugyanis képtelen lustálkodni. Valamit neki mindig csinálnia kell: ha nem a szennyest mossa ki, akkor a háza előtti járdát mossa fel. Problémája viszont, amiért kedvelem magamban, hogy nem szeret beszélni, még kevésbé telefonálni, általában olyasmit csinálni, ami csak az időt veszi el, amit egyébként is csak nők szoktak. Azt is szeretem magamban, hogy nem rivalizálok senkivel, az ilyesmi egy férfiból annyira hiányzik, hogy az már szinte fáj. Egy férfit nehéz, hogy ne mondjuk lehetetlen megsérteni. Ő a támaszra szorulót látja abban, aki ellene uszul – hát hisz különben miért is érezné a szerencsétlen szükségét annak, hogy támadja? Röviden: a férfi rendelkezik valamivel, ami a nőknek nincs – neki szíve van, dobogó, nagy szíve, amelyiknek állandóan azon jár az esze, hogyan tehetne boldogabbá önmagával a másikat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése