2023. június 4., vasárnap

Tudd, hogy a nő anyanyelve az érzelem.

 

A nők érzelmi emlékezete roppant erős. Te már rég elfelejtetted, ő még mindig emlékszik, mit érzett valaha. Nem múlik el benne olyan könnyen.
Te nem tudod már, mit szerettél valakiben - ő még tudja. Emlékszik rá. Már régóta nem szereti, de az érzésre emlékszik. A sérelemre, a bántásra, de a boldogságra is. Fel tudja idézni. Ha férfi vagy, tudd, hogy így van ez. Tudd, hogy a nő anyanyelve az érzelem.
 
/Müller Péter/

2023. június 3., szombat

Ha a Férfi egyszer találkozott álmai Nőjével, soha senkivel nem tudja a hiányát pótolni...

 

"Ha a Férfi egyszer találkozott álmai Nőjével, soha senkivel nem tudja a hiányát pótolni. Lesznek rossz utánzatok, illúziók, hazug szavak, erőltetett vágyak, de lelki szemei előtt mindig a Nő lebeg. A majdnem az, nem az. Ne hazudj magadnak barátom."
 
(Müller Péter)

2022. október 20., csütörtök

Az erő ahhoz kell, hogy előhívd egy nő lelkének ragyogását...

 

 Csak egy erős férfi képes meghajolni egy nő előtt…

A férfierő nem az erőszakban, hangos hangban, elnyomásban, irányításban, akaratérvényesítésben rejlik...

Leuralni, elnyomni, irányítani könnyű...

Az erő ahhoz kell, hogy előhívd egy nő lelkének ragyogását. Mert ragyogni mi nők, csak biztonságban, békében, szeretetben tudunk.

A kapcsolat nem harc, az együttélés nem lehet háború. Hisz ott mindenki veszít.

A szerelem szövetség, mely erősebbé tesz. A szerelem döntés és választás. Önmagad mellett. A szeretet mellett. A tisztelet mellett. A hűség mellett.

Erő ahhoz kell, hogy el tudd ismerni a másikat, hogy békében élve önmagaddal emeld fel lelked párját…

A fényt kioltani könnyű másban… de táplálni, erősíteni, az a nemes feladat…

Emeld a fénybe a nőt és tartsd ott…mert az ő fénye lesz, ami megvilágítja az önmagadhoz és az eredendő isteni erődhöz vezető utat…

 

Sándor Judit - Jóportál

 

2021. május 21., péntek

Az igazi férfi ismeri feleségének lelkét...

 

"A valódi férfi-nő kapcsolatban - ami régóta csak az álmainkban él már - senki sem értheti meg a nőt úgy, mint a férfi. Az igazi férfi ismeri feleségének lelkét. Még fülcimpájának érzékenységét is érzi. Az anyja sem ismeri úgy, mint a férje. (A Biblia "megismerésnek" hívja a szeretkezést.) Belenézni a nőnek egy valódi férfi szemében azt jelenti, hogy egész valója ott tükröződik az íriszében. Csak Isten tud úgy nézni rá, mint egy igazi, szerető férfi. Tudom, hogy ez cikis mondat, de egy nő, ha szerelmes, ma is így érzi. Nincs olyan értelmes pszichológus, vagy bölcs barát, aki ezt a pillantást pótolhatná. Ez ugyanis a valódi férfitekintet. Látó. Értő. Megismerő. Tudó. A nő a férfi által ismerheti meg mélyebb önmagát. Nem véletlen, hogy az irodalom legnagyobb nőalakjait férfiak írták."

(Müller Péter)

A világnak kétségbeesetten szüksége van a bölcs nőkre....

 

A világnak kétségbeesetten szüksége van a bölcs nőkre....
 
Nőkre, akik a körülményektõl függetlenül hajlandók lelkesen, elevenen és kifejezõen élni.
Nőkre, akik nem félnek kimondani az igazságot vagy kiállni amellett, amiben hisznek.
Nőkre, akik nem félnek egyszerre intelligensnek, érzékinek, anyának, feleségnek, spirituálisnak és könyörületesnek lenni.
Nőkre, akik nem versenyeznek vagy harcolnak a férfiakkal (vagy más nõkkel), hanem mindenkit olyannak látnak, amilyenek valójában: Isten gyermekének.
Nőkre, akik egy nyugodt szép életre, és tiszta szeretetre vágynak.
 
Mutass példát a világnak, mennyire fantasztikus ellenállhatatlan nőként élni. Mert a világnak kétségbeesetten szüksége van rád, a bölcs, kiegyensúlyozott, érzéki és tiszta szeretetteljes Nőre..
 
Életfestők

2021. február 12., péntek

A szerelem az egyetlen, ami nem fáj...

 

′′ Számomra nem halt meg. Vannak pillanataim a New York-i házamban, amikor hallom, hogy kinyílik az ajtó, és azt várom, hogy ennyi év után belépjen. Nagy hatással volt rám a halála, egy ilyen tragédia megrázza az életed, és érzed, ahogy a lábad alól fut a talaj. Nem vagyok folyton szomorú, de vannak pillanataim, amikor a fájdalom újra megjelenik.
Mindenki azt mondja, hogy a szerelem fáj, de ez nem igaz. A magány fáj. Valakit elveszteni fáj. Mindezt összekeverjük a szeretettel, de valójában a szeretet az egyetlen dolog a világon, ami elolthatja a fájdalmat, és ami miatt újra nagyszerűen érezheted magad. A szerelem az egyetlen, ami nem fáj
Hálásnak kellene lennünk a feleségekért. Mivel az élet rövid, több időt kell velük töltenünk. Bánjunk jól velük, mert egy nap majd kapunk egy hívást, és ez tudatja velünk... Élj és szeress minden nap, mintha az utolsó lenne. Mert egyszer tényleg az lesz, utolsó nap. Használd ki és éld az életed! Mondd meg a kiválasztottnak, hogy szereted őt, és minden nap emlékeztesd rá ".
 
Liam Neeson

2020. augusztus 27., csütörtök

"A nők érzelmi emlékezete roppant erős...

 


"A nők érzelmi emlékezete roppant erős. Te már rég elfelejtetted, ő még mindig emlékszik, mit érzett valaha. Nem múlik el benne olyan könnyen.
Te nem tudod már, mit szerettél valakiben - ő még tudja. Emlékszik rá. Már régóta nem szereti, de az érzésre emlékszik. A sérelemre, a bántásra, de a boldogságra is. Fel tudja idézni. Ha férfi vagy, tudd, hogy így van ez. Tudd, hogy a nő anyanyelve az érzelem."
 
(Müller Péter)

2020. augusztus 8., szombat

A nőiség belülről jön...

 

(...) A nőiség belülről jön, így szépítvén meg hordozóját. Nincs az a ruha, az a szépészeti kellék, vagy egyéb külcsín a világon, amely megszépítené azt, aki csak külsejében nő. Hiszen az intelligens nőnek ezer arca van, megannyi rétege és mélysége. És az igazi nő mindig tudja, hogy ezek közül melyiket kell képviselnie. Így épül fel benne élete során mindaz, ami nővé teszi: csodálatossá, egyedülállóvá és teremtővé.
 
/Golden Dawn/

2020. március 9., hétfő

A férfi, aki vár egy nőre...

 
A férfi, aki vár egy nőre...

Gyere velem oda, ahol még nem voltál! Ahova mindig is vágytál, ahol a legjobb helyen leszel. Oda, ahova csak egy ajtón át juthatsz.

Annak az ajtónak a kulcsát adom most neked, ha akarsz, beléphetsz rajta, ha akarsz, maradhatsz. Ne félj használni, nyisd ki az ajtót, ne állj meg a küszöbön, rá ne taposs, a sarat se azzal szedd le a cipőd talpáról, csak lépd át bátran! Gyere be hozzám! Nálam otthonra lelsz, biztonságban leszel. Nem csak egyéjszakás vendég lehetsz, annál többet adok, csak ne félj, gyere velem, gyere bátran!

Házamba ne hozz sok csomagot, ne hozz bőröndöket, ne cipelj felesleges terheket! Azokat tedd le, mielőtt megérkezel, ne akard, hogy egyből megtudjam, mennyi mindent hordozol! Nem kórházba teszed a lábad, így ne sebesült, űzött vadként gyere! Előbb gyógyulj meg, ragaszd össze azt, ami eltörött. Ne gyógyír legyek, de bosszú sem - azért, ha valaki, valamikor meggyötört!

Nem lehetek számodra vigasz, zsebkendőm nincs, amit telesírhatnál, ha bánatos vagy. Nem lehetek pótszer azért, ha még mindig valaki után bánkódsz! Ne legyek játék a kezeid között, és én sem foglak álarcokban fogadni, ha te is őszintén köszönsz.

Nem játékot akarok, így kérlek, én se az legyek. Nem teszlek rabommá, ha te is engeded, hogy a szárnyaim szabadon maradjanak, és akár az égig repüljek veled. Ne add oda mindened, maradjon neked is valami! Legalább az, ami neked ahhoz kell, hogy erős maradhass, hogy ne érezd tehernek, rabságnak azt, hogy velem vagy. Ne kéresd magad túl sokáig, ne játszd el egy apáca szerepét, aki a kolostorban szentként éli életét! De ne is ugorj első szóra az ágyamba - ne legyél se túl könnyű, se túl nehéz!

Nem várnak égig érő várfalak, a vizes árkot is betemettem régen. Rács sincs már az ablakon, de még a redőnyt is felhúzva tartom, hogy otthonom a béke szigete legyen, amikor belépsz és körülnézel. Nincsenek penészes falak, friss, tiszta a levegő.
 
Gyere velem, és megtudod! Nem ontom rád azt, amit átéltem, nem árasztalak el egyből egy érzelmi hullámveréssel. Nem terhellek azzal a sok mindennel, amiket a gardróbom legfelső polcain őrzök. Nem bontatom ki veled a pókhálós, "emlékeim" feliratú dobozokat, amikben minden korábbi fájdalmam megtalálható ugyan, de azok mind méltó helyükön nyugszanak.

Nem leszek terhedre, pihenhetsz, ha akarsz. Nem leszek sok, hagyom, hogy otthonosan mozogj, hogy biztonságban érezd magad. Ne menj tovább, ha megtaláltad nálam azt a helyet, ahol nemcsak kikötni, de lehorgonyozni is érdemes! Viharok jöhetnek, de ha erős a szál, ami összeköt, akkor nincs mitől félned, megóvlak még a tornádótól is.

Esőben esernyőd, metsző hideg, téli szélben kabátod, sálad és sapkád leszek. Sárban taposva én leszek a csizmád, hogy ne kelljen tartanod semmi olyantól, ami neked nem jó. Védelek a támadásoktól, megóvlak, őrizlek a viszontagságoktól, de csak akkor, ha szívedből jövő szándékkal akarod. Nem kötelező semmi, de ha jössz, akkor ne úgy tedd, hogy közben folyamatosan hátra tekintesz - vagy már túlnézel rajtam és mindazon, amit nálam találsz!

Jöhetsz is, maradhatsz is, mehetsz is. Csak egy érzés és egy választás kérdése, hogy melyik úton indulsz el. Az indexet ne felejtsd el kitenni, mielőtt lefordulsz, hogy ne derült égből villámcsapás legyen az, amikor elfordulsz tőlem!

Gyere velem, hogy megismerhess, hogy megtudd, mi az, amit adhatok!

Gyere velem, hogy lásd, amit mutatok!

Gyere velem, hogy érezd, amit számodra nyújthatok!

Ha nem lépsz, akkor ott maradsz, ahol én nem vagyok, ahol én sosem lehetek.

(Molnár Csanád)

2020. február 23., vasárnap

Egy igazi férfi tudja, hogy egyetlen nőben meg lehet találni a teljességet...


Keanu Reeves: “Az az igazi férfi, aki tudja, hogy hogyan kell értékelni és szeretni egy nőt!”
 
Nem könnyű feladat megtalálni azt a férfit, aki igazán szeretni és tisztelni fog, aki elfogad olyannak, amilyen vagy. Nehéz megtalálni azt a férfit, aki úgy gondolja, hogy te vagy a legboldogabb és legszerethetőbb nő a világon, pontosan az, akivel le szeretné élni az életét.
 
Egy igazi férfi tudja, hogy egyetlen nőben meg lehet találni a teljességet. Azt a férfit, aki egyszerre több nővel tart fenn kapcsolatot, csak a vágyai és önzősége vezérli. Egy igazi férfi tudja, hogy egyszerre csak egyetlen nőnek adhatja oda a szívét teljes egészében. Tudja, hogy nehéz rátalálni a tiszta, őszinte és igaz szerelemre, de legalább annyira nehéz megtartani is azt. Mert a tüzet táplálni kell, hogy a szerelem meg tudjon maradni minden időkben.

Az igazi férfi tudja, hogy a tökéletes nő csak a hollywoodi filmekben létezik, hiszen mindenkinek vannak hibái, bosszantó szokásai, félelmei, de mindezekkel a szeszélyekkel együtt elfogad és szeret. Tudja, hogy teljes szíveddel szereted, és nem azt a személyt szereti, amilyen kellene legyél, hanem azt, aki vagy.

Az igazi férfit nem zavarják a hibáid, mert pontosan úgy vagy jó neki, ahogy vagy, minden tulajdonságoddal együtt. Az igazi férfi harcol azért a nőért, akit szeret, arra törekszik, hogy megvédjen, és biztonságban tudjon maga mellett. Nem engedi, hogy bárki megsértsen, kritizáljon, vagy rosszat akarjon neked.

Az igazi férfi mindig melletted áll, nem hagyja, hogy a problémák legyőzzenek, segít és támogat mindenben. Mindig őszinte veled, még akkor is, ha tudja, hogy esetleg rosszul eshet az, amit mondani fog. Segít a nehéz időszakokban, elűzi a bánatodat, azt szeretné, ha mindig mosolyognál. Tiszteletben tartja a véleményed, kíváncsi a gondolataidra és álmaidra, hisz benned, elismeri a képességeidet, és támogatja a törekvéseid. Arra ösztönöz, hogy soha ne add fel az álmaid!

Az igazi férfi tudja és ki is mutatja, hogy számára nincs nálad fontosabb személy a világon!

2020. február 10., hétfő

Az igazi férfi nem parancsol, hanem irányít...


"Megkérdeztem egy táncost a tangó titkáról. Azt mondta: „A férfi parancsol, és a nő engedelmeskedik.” Ugyanezt megkérdeztem a társától, egy szép és okos táncosnőtől is. Azt felelte: "Jól mondja a párom, ez tényleg így van. Csak a szavaink mások. Az igazi férfi nem parancsol, hanem irányít. És a nő nem engedelmeskedik, hanem bízik a férfiban." 

(Müller Péter)

2020. február 4., kedd

A Nő szemében


A Nő szemében

A Nő maga a Szerelem, ahogy elcsendesedik minden a lényében, és egy sima tükrű tóvá változik, és ha nem vagy tolakodó magába fogad, mert a Nő a befogadás és táplálás Isteni küldetését vállalta magára. Megfürödhetsz a lényében, és közben a férfi egója is feladja a harcot, mert nem tud tovább küzdeni azzal az erővel, amely neki is életet adott egyszer.
A férfi nem szokott hozzá hogy a nő mindig többet akar az érzésből, többet akar az őszinte érintésekből, és mindig többet akar belőled, mert érzései és vágyai megtermékenyülni vágynak, és ha a férfi készen áll erre a méltó küldetésre, akkor kiárad és félelem nélkül merül el szerelmese ölelésében és érzéseiben.
Néha elég csak egy pillanat, és a férfi megnyugszik ettől a női erőtől és végtelen befogadó képességtől, hiszen ha a férfi kiáradó és folyton teremteni vágyó energiái nem találnak táptalajra a nő végtelen mélységeket rejtő lényében, akkor előbb utóbb ezek falnak ütköznek, és a férfi felemészti önmagát és energiát, mert hiányzik a női oldal, a nélkülözhetetlen kiegészítő aspektus.
A Nő sokszor nem mondja el mit érez belül, mert azt várja hogy a Lelkeddel érezd az érzéseit, és a Lelkeitekkel tudjatok finoman kommunikálni. Hiszen a nő alapvetően a lelkével kommunikál, de ha csak a szemébe nézel, abból is sok mindent kiolvashatsz, mert a szem a lélek tükre, és az erre érzékeny férfi lélek képes ebből olvasni. És ezek a szemek mint tudjuk, végtelen életekről és történetekről mesélnek.
A Nő lelke mindig készen áll a Szerelemre, minden sebesülésével és félelmével is együtt, mert ez élteti és táplálja lényét. De ha nem belülről közeledsz hozzá, hanem csak a külsőre és a felszínre helyezed a hangsúlyt, akkor nem fog magába engedni, és sem az érzéseit, sem a gondolatait nem tárja eléd, hanem bezárkózik. Lénye mint a tó felszíne, ugyanilyen érzékenységgel reagál a férfi közeledésére, és ha durván és elmével kopogtatsz a Lelke ajtaján, akkor ez nagy hullámokat kavar lelkének tavában, és csak elriasztod és megsebzed. De ha finoman közeledsz, és legbensőbb lényedet és érzéseidet tárod elé, és persze ha valóban ő a lelki társad, akkor magába fogad örömmel és izgatott vágyakozással.
A Nőt nem megfejteni kell, hanem szeretni, és akkor mindig újabb titkokat tár eléd. Mert egyetlen érzése és mozdulata is akár választ adhat létezésünk nagy kérdéseire, és az idők során bizony elfeledkeztünk ezekről, épp úgy a nőről, mint ahogyan a Szerelem misztériumáról.


(Gabryel)

 

2019. július 13., szombat

Mit jelent valójában a szépség?


Mit jelent valójában a szépség?

Milyen az, amikor valaki igazán szép? Ha a testünkkel azonosulunk, elhisszük, hogy nem vagyunk többek, csak egy test, lekorlátozzuk magunkat a fizikai külsőségekre, akkor elhisszük mindazt a külső tökéletességet hajszoló illúziót, amit a szépségipar, a reklámok közvetítenek. A környezetünk azonban sosem a külsőségekre reagál - mert hiszen nem csupán testünk van, hanem lelkünk, elménk és szellemünk is -, hanem a bennünk lévő érzelmekre.

Pompázhatunk elegáns és stílusos, szebbnél szebb ruhadarabokban, feltehetünk hozzá mindenféle kiegészítőt, ékszert, azonban mindez mit sem ér, ha a bensőnkben nincsen harmónia. Ha a lelkünkben nem teljességet, bőséget élünk meg, nem fogadjuk el és nem szeretjük magunkat, a környezetünk ennek megfelelően ezeket az érzéseket tükrözi majd vissza számunkra.
Azonban ha magabiztosak vagyunk, ismerjük magunkat, tisztában vagyunk a valódi értékeinkkel, felvehetünk bármit, a belső szépség, a kisugárzás oly erővel bír, hogy a külsőség eltörpül mellette.


Találd meg magadban a szépséget, légy tudatában az értékednek és akkor jöhet bármilyen külső inger, hatás, befolyásolni akarás, már nem ettől teszed majd függővé az értékességedet, a szépségedet. Olyan belső erőre teszel szert, ami nem függ senkitől és semmitől.

A két évvel ezelőtt írásom arról szól, hogy miben, kiben láttam meg valójában az igazi szépséget, a valós kincset. Ma is aktuális...

Szépség, én láttalak

Este tíz óra lehetett. Fülledt, tikkasztó nyári meleg volt. Emlékszem, lépteimet tücskök zenéje kísérte, s bódító muzsika ciripelt fülembe, míg az apró macsakakövekből kirakott úton egyensúlyoztam magassarkú cipellőmben hazafelé. Sötét volt, csak a telihold és a göncölszekér titokzatos fénye vezetett utamon.

Épp a táskámban kotorásztam, mikor zajra lettem figyelmes. Felkaptam fejemet, észlelve, hogy a messzi távolban van valami. Abban a kapualjban van valami - konstatáltam izgatottan. Vajon mi lehet? Hajtott a kíváncsiság, immár nem csak az egész napos munka utáni fáradság siettetett, valami megmagyarázhatatlan magnetikus hívogatás sürgette lépteimet. Meredten bámulva haladtam előre. Egyik lépés a másik után. Hallottam, ahogy kopogásom visszhangzik a zajos utcában, hallottam a saját lélegzetem egyre erősödő zúgását, s bár a gondolatim szinte dübörögtek, mégis ott voltam, jelen a történésekben.

Vajon mit fogok látni, az a semmiből homályosan domborodó alak egy ember? Ki lehet az? Ki vagy mi kuporodhat ott, abban a kapualjban? Már csak pár lépés választ el és feltárul a titok, mindjárt odaérek. Ekkor már nem gondolkodtam, üressé váltam, csak jött egy érzés és cselekedtem, tudtam, mit kell tennem. Anélkül, hogy levettem volna tekintetemet arról a különösen vonzó, ám mégis kicsit ijesztő valamiről, fél kezemmel belenyúltam a táskába, ismét kotorásztam, a kezembe fogtam némi aprót és folytattam a gyaloglást, megállás nélkül.

A tiszta látvány hirtelen tárul fel teljes valójában. Csak másodpercek teltek el, olyan gyorsan történt minden, én mégis lassított felvételként emlékszem a történtekre, arra a pár másodperc alatt lezajló csodára.

Közeledek. Odaérek. Meglátom őt. Egy férfi. Hajléktalan. Óvatosan ráemelem a tekintetemet, egy pillanatra összefonódik a tekintetünk, lendül a kezem, pénzt dobok a kezében lévő pohárba, majd továbbhaladok. Ennyi. 7 másodperc csupán. Kiszámoltam. Odalépek, ránézek, pénzt dobok, továbbmegyek. Látszólag ennyi történt csupán. De nem, ez nem ennyi. Máig él bennem az a tekintet, az a szempár: a hajléktalan férfi tekintete, amely annyira belevésődött az emlékezetembe. Szépséget láttam, igazi szépséget. Nem tudom, milyen színű volt a férfi szeme, nem tudom, hány éves lehetett, milyen ruhát viselt, milyen volt a haja. Nem emlékszem, nem látom magam előtt, semmilyen részletet nem tudok elmesélni, de az érzést máig érzem, átjárja egész lényemet. Amikor belenéztem abba a bizonyos szempárba, szépséget láttam. Vajon valaha láttam ennél szebbet? Nem tudom, ő mit élt át akkor, nekem a mindenséget adta az a pillanat. A pillanat, amikor a szépség valódisága mutatkozik meg, amikor egy röpke pillanatra megszűnik a külvilág, s eggyé válsz a világmindenséggel. Mennyei szférák rezgése ölelt körbe. Belezuhantam a mélységbe, beszippantott a pupilla mögött feltáruló sokdimenziós világ. A pupilla, a szembogár, a szivárványhártya nyílása. Abban a pillanatban szivárvány színeiben pompázó örvénylés font magába. Ehhez, a zsigereimben tapasztalt szépség megéléséhez harminchat év kellett és ő, az idegen hajléktalan ember, az a megigéző, mindentudást magában foglaló tekintet.

A férfi arcán meglepődöttség tükröződött, nem számított rá, hogy az éjszaka közepén egy csinos, fiatal, kiskosztümös nő, a divatos retiküljével ráemeli tekintetét. Megrendült, megdöbbent és egyben hálás is volt, hálát véltem felfedezni a szemében. Láttam, ahogy az érzés végigfut arca minden rezdülésén, a lényén, tanúja voltam a varázslatnak. Az a bizonyos mágus, a Hála, élettel teli, sugárzó ragyogást teremtett az immár isteni színben tündöklő férfi szférája köré. A bűvölet most is tart, a hálát én is érzem.

Köszönöm, hogy láthattam azt a szépséget. Bárki is vagy, bármelyik kapualjban, bármi is a sorsod, szép vagy. Belülről szép. Én tudom. Láttalak.

Szeretettel: dr. Bati Zsuzsanna, LiliOm

2019. július 5., péntek

Hallanom kell: szeretsz még?

Félsz és megijedsz, ha kinyilvánítom feléd az érzéseimet… Pedig azok mind csak apró kedveskedések, mintha azt mondanám: jó étvágyat, egészségedre.

De te folyton megijedsz!
Akkor is, ha azt mondom, szeretlek – pedig nem várom, hogy elvegyél feleségül.
Akkor is, ha azt mondom, hiányzol – pedig nem várom, hogy útnak indulj és elgyere.
Ha azt mondom, félek, hogy elveszítelek: nem várom, hogy írásba add, hogy eldobsz értem mindent.

Ezek csak az én érzéseim, amelyekre nem vagy köteles reagálni.

De talán az fáj a legjobban, mikor csöndben vagy.

Ha azt mondom, szeretlek, mondhatod viszont, hogy én is.
Hisz barátok is vagyunk. Ha azt mondom, hiányzol, mondhatod, hogy jó lenne téged is látni.
De mivel te ilyen ijedős vagy, én pedig már eljátszottam többször is az esélyemet, hogy valaha ez normálisan működjön köztünk, amikor hiányzol nekem, azt mondom, vágyom rád.

Vagy azt mondom, hogy

úgy szeretnék melléd kucorodni, rám tennéd a kezed és csak

feküdnénk, nyugiban.

Amikor féktelen vágyat érzek, mert úgy szeretlek, az érzéseimről akkor sem beszélek.
Csak azt mondom, kívánlak! Azt hazudom, a tested kell csupán, a vágy hajt, semmi más…

Amikor félek, hogy elveszítelek, akkor is csak hallgatok. Nem beszélek, nem ostromollak.
Csak mikor már nem bírom féken tartani a szerelmem, mikor mindent feltennék egy lapra,
akkor kérdezem meg: szeretsz még?

Mert hallanom kell!

Így csaljuk ki mi, nők azt a visszajelzést, amelyre mérhetetlenül vágyunk… Melyre olyan hatalmas szükségünk van.

(Somogyi Eszter)