Szív az agyban, avagy agy a szívben...
Nagy dilemma, örök harc...
Miért
jó elfojtani, azt az érzést, ami jó lehet? Miért jó eloltani a tüzet
ott belül? Miért jó megölni a szerelmet a szívben? A férfiak szemmel
láthatóan, szívvel érezhetően sajnos legtöbb esetben ezt teszik. Nem
minden, de legtöbb esetben, ez fontos! Mi nők ezt soha nem fogjuk
megérteni, mert ha mi szeretünk, akkor szeretünk olthatatlanul, nem
tudjuk elrejteni, és ami a legszebb, nem is akarjuk! A szerelemnél,
szeretve vagyunk állapotnál nincs felemelőbb érzés a világon, ezt azért
nő és férfi is tudja, érzi, mégis különféle módon állunk a dologhoz.
Képzeljétek
el, ha a férfiak hozzáállása megváltozna az érzelmekhez, a szerelemhez,
és nem tennék az agyukat a szívük helyére, vagy a szívüket az agyukba,
amikor elárasztják őket a lázas érzelmek, hanem kiadnák magukból azokat a
nők felé, akiről tudják, hogy ugyanazt érzik, mennyi boldog pár lenne a
Földön! És azok bizony igaz szerelmek lennének... Nem lenne annyi
szomorú és megkeseredett nő, és nem lenne annyi kőszívű férfi, aki csak
kifele kemény, belül tombol, és sebezhető akkor is, ha megpróbálja
eltitkolni. Mert mi nők, akik szeretünk, bizony megérezzük, ha szeretnek
minket, nem tudják ők annyira elásni, hogy ne tudnánk előcsalogatni a
szerelmüket. Előbb vagy utóbb azért mindig sikerül, és kitör az a belül
fortyogó vulkán.
Csak
remélni tudom, hogy most, hogy a világ pozitív irányba változik, és a
szeretet, a szív hangja egyre inkább előtérbe kerül, és hamarosan
irányítja majd az életet, a földi létet, ez is változni fog. És akkor
figyeljétek csak meg, mennyi boldog pár lesz majd ezen a bolygón, mennyi
boldog lélek, mennyi boldog pillanat, teljesen más lesz az egész világ.
:)
(Takács Kriszta)
