Tudd, hogy a nő anyanyelve az érzelem.

 

A nők érzelmi emlékezete roppant erős. Te már rég elfelejtetted, ő még mindig emlékszik, mit érzett valaha. Nem múlik el benne olyan könnyen.

Te nem tudod már, mit szerettél valakiben - ő még tudja. Emlékszik rá. Már régóta nem szereti, de az érzésre emlékszik. A sérelemre, a bántásra, de a boldogságra is. Fel tudja idézni. Ha férfi vagy, tudd, hogy így van ez. Tudd, hogy a nő anyanyelve az érzelem.

 

/Müller Péter/

"A nők érzelmi emlékezete roppant erős...

 

"A nők érzelmi emlékezete roppant erős. Te már rég elfelejtetted, ő még mindig emlékszik, mit érzett valaha. Nem múlik el benne olyan könnyen.

Te nem tudod már, mit szerettél valakiben - ő még tudja. Emlékszik rá. Már régóta nem szereti, de az érzésre emlékszik. A sérelemre, a bántásra, de a boldogságra is. Fel tudja idézni. Ha férfi vagy, tudd, hogy így van ez. Tudd, hogy a nő anyanyelve az érzelem."

 

(Müller Péter)

A Nő szemében

A Nő szemében

A Nő maga a Szerelem, ahogy elcsendesedik minden a lényében, és egy sima tükrű tóvá változik, és ha nem vagy tolakodó magába fogad, mert a Nő a befogadás és táplálás Isteni küldetését vállalta magára. Megfürödhetsz a lényében, és közben a férfi egója is feladja a harcot, mert nem tud tovább küzdeni azzal az erővel, amely neki is életet adott egyszer.
A férfi nem szokott hozzá hogy a nő mindig többet akar az érzésből, többet akar az őszinte érintésekből, és mindig többet akar belőled, mert érzései és vágyai megtermékenyülni vágynak, és ha a férfi készen áll erre a méltó küldetésre, akkor kiárad és félelem nélkül merül el szerelmese ölelésében és érzéseiben.
Néha elég csak egy pillanat, és a férfi megnyugszik ettől a női erőtől és végtelen befogadó képességtől, hiszen ha a férfi kiáradó és folyton teremteni vágyó energiái nem találnak táptalajra a nő végtelen mélységeket rejtő lényében, akkor előbb utóbb ezek falnak ütköznek, és a férfi felemészti önmagát és energiát, mert hiányzik a női oldal, a nélkülözhetetlen kiegészítő aspektus.
A Nő sokszor nem mondja el mit érez belül, mert azt várja hogy a Lelkeddel érezd az érzéseit, és a Lelkeitekkel tudjatok finoman kommunikálni. Hiszen a nő alapvetően a lelkével kommunikál, de ha csak a szemébe nézel, abból is sok mindent kiolvashatsz, mert a szem a lélek tükre, és az erre érzékeny férfi lélek képes ebből olvasni. És ezek a szemek mint tudjuk, végtelen életekről és történetekről mesélnek.
A Nő lelke mindig készen áll a Szerelemre, minden sebesülésével és félelmével is együtt, mert ez élteti és táplálja lényét. De ha nem belülről közeledsz hozzá, hanem csak a külsőre és a felszínre helyezed a hangsúlyt, akkor nem fog magába engedni, és sem az érzéseit, sem a gondolatait nem tárja eléd, hanem bezárkózik. Lénye mint a tó felszíne, ugyanilyen érzékenységgel reagál a férfi közeledésére, és ha durván és elmével kopogtatsz a Lelke ajtaján, akkor ez nagy hullámokat kavar lelkének tavában, és csak elriasztod és megsebzed. De ha finoman közeledsz, és legbensőbb lényedet és érzéseidet tárod elé, és persze ha valóban ő a lelki társad, akkor magába fogad örömmel és izgatott vágyakozással.
A Nőt nem megfejteni kell, hanem szeretni, és akkor mindig újabb titkokat tár eléd. Mert egyetlen érzése és mozdulata is akár választ adhat létezésünk nagy kérdéseire, és az idők során bizony elfeledkeztünk ezekről, épp úgy a nőről, mint ahogyan a Szerelem misztériumáról.

(Gabryel)

 

Mit jelent valójában a szépség?

Mit jelent valójában a szépség?

Milyen az, amikor valaki igazán szép? Ha a testünkkel azonosulunk, elhisszük, hogy nem vagyunk többek, csak egy test, lekorlátozzuk magunkat a fizikai külsőségekre, akkor elhisszük mindazt a külső tökéletességet hajszoló illúziót, amit a szépségipar, a reklámok közvetítenek. A környezetünk azonban sosem a külsőségekre reagál - mert hiszen nem csupán testünk van, hanem lelkünk, elménk és szellemünk is -, hanem a bennünk lévő érzelmekre.

Pompázhatunk elegáns és stílusos, szebbnél szebb ruhadarabokban, feltehetünk hozzá mindenféle kiegészítőt, ékszert, azonban mindez mit sem ér, ha a bensőnkben nincsen harmónia. Ha a lelkünkben nem teljességet, bőséget élünk meg, nem fogadjuk el és nem szeretjük magunkat, a környezetünk ennek megfelelően ezeket az érzéseket tükrözi majd vissza számunkra.
Azonban ha magabiztosak vagyunk, ismerjük magunkat, tisztában vagyunk a valódi értékeinkkel, felvehetünk bármit, a belső szépség, a kisugárzás oly erővel bír, hogy a külsőség eltörpül mellette.

Találd meg magadban a szépséget, légy tudatában az értékednek és akkor jöhet bármilyen külső inger, hatás, befolyásolni akarás, már nem ettől teszed majd függővé az értékességedet, a szépségedet. Olyan belső erőre teszel szert, ami nem függ senkitől és semmitől.

A két évvel ezelőtt írásom arról szól, hogy miben, kiben láttam meg valójában az igazi szépséget, a valós kincset. Ma is aktuális...

Szépség, én láttalak

Este tíz óra lehetett. Fülledt, tikkasztó nyári meleg volt. Emlékszem, lépteimet tücskök zenéje kísérte, s bódító muzsika ciripelt fülembe, míg az apró macsakakövekből kirakott úton egyensúlyoztam magassarkú cipellőmben hazafelé. Sötét volt, csak a telihold és a göncölszekér titokzatos fénye vezetett utamon.

Épp a táskámban kotorásztam, mikor zajra lettem figyelmes. Felkaptam fejemet, észlelve, hogy a messzi távolban van valami. Abban a kapualjban van valami - konstatáltam izgatottan. Vajon mi lehet? Hajtott a kíváncsiság, immár nem csak az egész napos munka utáni fáradság siettetett, valami megmagyarázhatatlan magnetikus hívogatás sürgette lépteimet. Meredten bámulva haladtam előre. Egyik lépés a másik után. Hallottam, ahogy kopogásom visszhangzik a zajos utcában, hallottam a saját lélegzetem egyre erősödő zúgását, s bár a gondolatim szinte dübörögtek, mégis ott voltam, jelen a történésekben.

Vajon mit fogok látni, az a semmiből homályosan domborodó alak egy ember? Ki lehet az? Ki vagy mi kuporodhat ott, abban a kapualjban? Már csak pár lépés választ el és feltárul a titok, mindjárt odaérek. Ekkor már nem gondolkodtam, üressé váltam, csak jött egy érzés és cselekedtem, tudtam, mit kell tennem. Anélkül, hogy levettem volna tekintetemet arról a különösen vonzó, ám mégis kicsit ijesztő valamiről, fél kezemmel belenyúltam a táskába, ismét kotorásztam, a kezembe fogtam némi aprót és folytattam a gyaloglást, megállás nélkül.

A tiszta látvány hirtelen tárul fel teljes valójában. Csak másodpercek teltek el, olyan gyorsan történt minden, én mégis lassított felvételként emlékszem a történtekre, arra a pár másodperc alatt lezajló csodára.

Közeledek. Odaérek. Meglátom őt. Egy férfi. Hajléktalan. Óvatosan ráemelem a tekintetemet, egy pillanatra összefonódik a tekintetünk, lendül a kezem, pénzt dobok a kezében lévő pohárba, majd továbbhaladok. Ennyi. 7 másodperc csupán. Kiszámoltam. Odalépek, ránézek, pénzt dobok, továbbmegyek. Látszólag ennyi történt csupán. De nem, ez nem ennyi. Máig él bennem az a tekintet, az a szempár: a hajléktalan férfi tekintete, amely annyira belevésődött az emlékezetembe. Szépséget láttam, igazi szépséget. Nem tudom, milyen színű volt a férfi szeme, nem tudom, hány éves lehetett, milyen ruhát viselt, milyen volt a haja. Nem emlékszem, nem látom magam előtt, semmilyen részletet nem tudok elmesélni, de az érzést máig érzem, átjárja egész lényemet. Amikor belenéztem abba a bizonyos szempárba, szépséget láttam. Vajon valaha láttam ennél szebbet? Nem tudom, ő mit élt át akkor, nekem a mindenséget adta az a pillanat. A pillanat, amikor a szépség valódisága mutatkozik meg, amikor egy röpke pillanatra megszűnik a külvilág, s eggyé válsz a világmindenséggel. Mennyei szférák rezgése ölelt körbe. Belezuhantam a mélységbe, beszippantott a pupilla mögött feltáruló sokdimenziós világ. A pupilla, a szembogár, a szivárványhártya nyílása. Abban a pillanatban szivárvány színeiben pompázó örvénylés font magába. Ehhez, a zsigereimben tapasztalt szépség megéléséhez harminchat év kellett és ő, az idegen hajléktalan ember, az a megigéző, mindentudást magában foglaló tekintet.

A férfi arcán meglepődöttség tükröződött, nem számított rá, hogy az éjszaka közepén egy csinos, fiatal, kiskosztümös nő, a divatos retiküljével ráemeli tekintetét. Megrendült, megdöbbent és egyben hálás is volt, hálát véltem felfedezni a szemében. Láttam, ahogy az érzés végigfut arca minden rezdülésén, a lényén, tanúja voltam a varázslatnak. Az a bizonyos mágus, a Hála, élettel teli, sugárzó ragyogást teremtett az immár isteni színben tündöklő férfi szférája köré. A bűvölet most is tart, a hálát én is érzem.

Köszönöm, hogy láthattam azt a szépséget. Bárki is vagy, bármelyik kapualjban, bármi is a sorsod, szép vagy. Belülről szép. Én tudom. Láttalak.

Szeretettel: dr. Bati Zsuzsanna, LiliOm

Hallanom kell: szeretsz még?

Félsz és megijedsz, ha kinyilvánítom feléd az érzéseimet… Pedig azok mind csak apró kedveskedések, mintha azt mondanám: jó étvágyat, egészségedre.

De te folyton megijedsz!

Akkor is, ha azt mondom, szeretlek – pedig nem várom, hogy elvegyél feleségül.
Akkor is, ha azt mondom, hiányzol – pedig nem várom, hogy útnak indulj és elgyere.
Ha azt mondom, félek, hogy elveszítelek: nem várom, hogy írásba add, hogy eldobsz értem mindent.

Ezek csak az én érzéseim, amelyekre nem vagy köteles reagálni.

De talán az fáj a legjobban, mikor csöndben vagy.

Ha azt mondom, szeretlek, mondhatod viszont, hogy én is.

Hisz barátok is vagyunk. Ha azt mondom, hiányzol, mondhatod, hogy jó lenne téged is látni.

De mivel te ilyen ijedős vagy, én pedig már eljátszottam többször is az esélyemet, hogy valaha ez normálisan működjön köztünk, amikor hiányzol nekem, azt mondom, vágyom rád.

Vagy azt mondom, hogy

úgy szeretnék melléd kucorodni, rám tennéd a kezed és csak

feküdnénk, nyugiban.

Amikor féktelen vágyat érzek, mert úgy szeretlek, az érzéseimről akkor sem beszélek.

Csak azt mondom, kívánlak! Azt hazudom, a tested kell csupán, a vágy hajt, semmi más…

Amikor félek, hogy elveszítelek, akkor is csak hallgatok. Nem beszélek, nem ostromollak.

Csak mikor már nem bírom féken tartani a szerelmem, mikor mindent feltennék egy lapra,

akkor kérdezem meg: szeretsz még?

Mert hallanom kell!

Így csaljuk ki mi, nők azt a visszajelzést, amelyre mérhetetlenül vágyunk… Melyre olyan hatalmas szükségünk van.

(Somogyi Eszter)

Érett nő csak akkor lehetsz...

Érett nő csak akkor lehetsz, ha már elengedted a félelmeidet. Már nem zavar az a néhány plusz kiló, ha a kihívásokat mosolyogva fogadod, ha úgy tudsz szeretni,ahogy csak tőled telik. Mert egy igazi, őszinte nő nem fontolgatja, hogy mennyit adjon, és kinek, hiszen tudja, hogy rengeteg van még ott, ahonnan ez jött, a lelke sosem örül ki. Csordultig van az élet szeretetével. Nem aggódik, ha valamihez nem ért, inkább mulattatja, hogy mások mennyit aggódnak a hiányosságaikon. Nem érdekli, hiszen tudja, hogy bizonyos dolgokban viszont ő a jobb. Ha már a csalódások nem törik össze, hanem leckének fogja fel, és emelt fővel magassarkúban tovább tipeg, és hagyja hogy a szél belekapjon a hajába, és elrepítse a gondokat. A vérbeli nő tudja, hogy nincs lehetetlen, minden csak akarás kérdése. És hogy nincs olyan, hogy tökéletes. Tudja, hogy mikor veheti elő a kislányt, ami ott lakozik benne, és hogy mikor legyen maga Seherezádé. Szüntelen óv és kényeztet, de nem felejti el, hogy magát is szeretnie kell minden nap. Tudja, hogy nem kell állandóan erősnek lennie, hiszen az érzelmektől lesz valaki ember. Tisztában van vele, hogy néhány dologra nincs magyarázat, és hogy neki semmit sem kell megmagyaráznia, hiszen ugyanolyan kötött, mint amennyire szabad. És csak ő dönti el, kihez köti magát, és kinek engedi, hogy sírni lássa, hogy az élete része legyen. Egy igazi nő nem engedi, hogy bárki is átgázoljon rajta, mert elsétál onnan, ahol kevesebbet kap, mint amennyit megérdemel. Nincs szüksége megmentőre, mert erős, kitartó, önmaga hőse, de hagyja a férfit maga mellett hősnek lenni. Tudja, hogy nem kell mindig sminket viselnie, hiszen a szépségével tökéletesen tisztában van. És tudja, hogy akkor szép valaki, ha a lelkében nyoma sincs háborúnak. Ha már túl van néhány fontos leckén, és a többit tárt karokkal várja, hiszen azok fejlesztik. Elenged, szeret, ölel, bátorít, megvalósít, vagy egyszerűen csak élvezi, és tudja, hogy az Élet valójában szép. NŐnek lenni pedig csudijó.

(Agárdi Zsóka)

Érzelmi biztonság...

„Bármelyik nő el tudja költeni a férfi pénzét, tud ülni az autójában, feküdni az ágyában és kívánságlistát készíteni számára. De csak egy igazi NŐ tud segíteni egy FÉRFINAK, hogy megvalósítsa céljait, támogatni őt az életben, buzdítani a sikerekért, dicsérni és pozitív energiával tölteni. Érzelmi biztonságot adni és nem cserbenhagyni a nehezebb helyzetekben! Csak így lesz valakiből igazi társ az életben" - írta le eszmefuttatását Berki, mi pedig csak annyit üzennénk neki, hogy ez visszafelé is így kellene, hogy működjön.

(Berki Krisztián) 
 

  Hétköznapi történet

Férfi:
Nézte őt, ahogy épp a
mosogató fölé hajolt...
Elszabadult tincsei,
összefogott haja alól,
pajkos táncba fogva
keretezték az arcát,
de így is látszott rajta
fáradtsága, a szomorúság.

A keze túl vörös volt,
kissé dagadt és eres.
- Sokat dolgozik mostanában,
és itt vannak a gyerekek. -
Átkozódik magában. - Miért?
Miért ilyen keveset keres?
Pedig ő is sokat megy,
életük mégis szégyenletes.

Többet szeretne adni,
nyugodt, szép életet,
boldoggá tenni, bearanyozni,
mert ő arra érdemes.
Itthon lenne a helye,
a házimunka sem kevés.
Alig vannak már együtt,
ritkul a meghitt párbeszéd.

Letenni néha a gondot,
kicsit kalandozni.
Sóhajt: értelme sincs
a jelenben erről ábrándozni.
Nincs idő, fáradtak, s kevés
az ölelésre az alkalom.
Hagyom pihenni őt,
látom fáradt nagyon... -

Nő:
- Lám, meg sem szólal, már
nem szeret tudom, érzem.
Fagyos a levegő, pedig,
vágyom rá, hogy átöleljen.
Eltávolodik tőlem, már
nem lát biztos szépnek.
Se idő se pénz magamra,
hiányoznak a beszélgetések.

Biztos van más, aki
vigasztalja őt - gondolja.
- Rég fogta már a kezét -,
könnyét elmorzsolja...
- Neki csak a gyerekek
jutnak meg a házimunka.
De jó lenne visszamenni
csak kicsit a múltba... -

Szótlanul telnek a percek,
és eszükbe sem jut...
hogy hangosan kimondják,
érzésük, gondolatuk...

(Alkony Zagyi Gáborné)

Van az érzés...

Van az érzés... Ami másnak nem adható. Csak neki. Aki felébresztette. Ott ülsz az asztalnál, a kávéd lassan kihűl, de te észre sem veszed. Ő figyelmeztet, hogy hideg lesz. De nem számít, nem érdekel. Most nem. Most csak az érdekel, aki veled szemben ül. Amit mond, ahogy mosolyog, ahogy a fejét billenti. Minden apró mozdulatát figyeled, minden szavát lesed, és egyre inkább érzed: közöd van hozzá. Hozzá van közöd. Ezekben a pillanatokban fedezed fel őt, és bár még alig tudsz róla valamit, mégis, a legfontosabbat már tudod: ő az, akivel szívesen vagy együtt.


(Csitáry-Hock Tamás)

A kifinomult nő életre keltése

A kifinomult nő életre keltése

 

 

A napokban eldöntöttem, hogy a NŐK-ről - a NŐK-höz szeretnék írni, amit nagyban ajánlok férfiaknak is! E témában nem szeretném a gondolati szálaimat összekuszálni, mivel sok az elvarratlan szál.

 

A szép gondolataim hangosan szólalnak meg bennem, hogy: mitől is kelünk Mi életre NŐK és mitől vagyunk és leszünk eredeti, kifinomult, légies lelkületű, nőies NŐK?
 

Kezdeném azzal, hogy: a nők miért nem figyelnek oda jobban önmagunkra, először is a lelkiállapotukra? A lelkiállapot tükröződik az öltözködésen, a menésen, az egész testtartáson, a testbeszéden, a kommunikáción keresztül, s így az egész személyiségen.

Nagy kérdés -hol vannak, azok a férfiak, akik a női lehangolt, fáradt lelkiállapotot nem veszik észre? Nem minden lehet ráfogni a gazdasági helyzetre, az anyagiakra, hogy nincs semmire időnk, és hogy rohanó világban élünk.

Dicséretes az a férfi jellem, az a magatartás, aki észreveszi, hogy a társa fáradt és, aki besegít a házimunkába is, sőt kötelességének is érzi. Az ilyen férfi előre gondolkozik, hogy a nővel együtt hallgassa a boldogságuknak szépen szóló, édes dallamait..

Nemcsak az emberi kapcsolatokban nézem és kutatom a teljességet, mivel a teljesség egy kör alakú, amiben állandóan kanyarodni kell. Ezeket a kör alakú kanyarulatokat könnyen, simán lehet venni az életben, ha a férfi a nővel együtt érez és a nő a férfival.

KEDVES HÖLGYEIM! - hozzuk ki magunkból a legjobbat, a nőiesen vibráló, légiesen szárnyaló nőt szelíden, gyöngéden és kedvesen az önbizalmunk, az önértékelésünk mentén, hogy illatosan kibomoljon bennünk a boldogság lelkiállapot viruló rózsabimbója...

KEDVES URAIM! - érzékiesen, frissen bimbóztassák a figyelmükkel, a forró szerelmükkel mindig a NŐT, hogy a szép, illatos bimbóból Önöknek tetsző csodálatos rózsaszál váljék, ami elbűvölő illatanyagokat vált ki a nőből. Ezek által a finom női receptorok, s azoknak a könnyű illatfelhős érzelmi csápjaik szépen kinyílnak, mert a nőt boldoggá tették a figyelmük, a szeretetük által. Így a NŐ boldogan életre kell a lelkével...

Egy női viselkedéshez mi méltó? Mindenben a nőiességnek kell vezérelni bennünket a lágy, a gyöngéd, a szelíd érzelmeink által, amik meg vannak bennünk, csak felszínre kell hozni magunkból, a belsőnkből. Felszabadultan kell gondolkozni, cselekedni, érezni, de nem szétszórtan, mert az kizsebeli a lelkiállapotot, és akkor úgy érezzük magunkat, mint akin átment az úthenger, mert energetikailag lemerültünk, ami bizony nem kelt bennünket életre.

Nekünk nőknek tudnunk kell mosolyogni, nevetni, elbűvölőnek, intelligensnek lenni és finom, lágy tónusokban beszélni, de nem kényesen, aztán ízlésesen, stílusosan öltözködni, hogy szexisen édesek legyünk!

Kerüljünk a férfi nem figyelmének látókörébe és alkalmazkodjunk az érdeklődéseihez! Váltsunk helyes irányt, építő taktikát egy teljes, komoly és megbízható kapcsolat érdekében!

Mit szeretne egy NŐ a férfitól? - teljes, odaadó, őszinte szeretetet, abszolút figyelmet és nem elkalandozót. Aztán olyan lágyan fürdetős, simogatós érzést, igazi boldogságot, amiben elmerülhet a nő és szárnyalhat a lelkével. Így a férfi újra életre keltheti az imádott NŐT.

A nő a teljes szívével a lelke legmélyén azt szeretné még szavak nélkül is, hogy a férfi rátaláljon, hogy a figyelme csak őrajta akadjon meg és pihenjen meg, hogy: - csillogóan ragyogó vonzerővé váljon a férfi számára.

Ez az extra, intenzív, fenomenális és odaadó férfi figyelem felmelegíti a nő szívét, és örömmel sugározza a férfi felé a szeretetét, mert a férfi teljes mértékbe őszintén imádja, amiktől szintén örömmel életre kel a NŐ.

Legyünk mi nők különlegesek vonzók, romantikusak, izgalmasak, elbűvölően csábítóak, de természetesen, hogy a férfit édes szájúvá tegyük, hogy ne éljen érzésekben - cukormentesen. A nőiességünk érdekében tegyünk meg mindent az új boldogságunkért, amiben örömtelien és boldogságtól ittasan pöröghetünk, ami által arcunk boldog és szép lesz, s így nem kell sminkoktatásra járnunk.

A nő, férfi gondos és simogató figyelemre vágyik, és ha ezt megkapja, akkor a nő kecsesen jár-kel és a boldog női lelke szinte egzotikus szépséggé változtatja át. A férfi az együttérzésével érdekessé és egyedivé tudja tenni a nőt, át tudja varázsolni, és ki tudja hozni belőle a nőt: a jó hangulatút, a vidámat, a megértőt, ha a férfi kedvesen és szeretetteljesen ráfigyel.

Igazi nőnek lenni csodás élmény, amiben gyönyörű tapasztalatokat szerezhetünk, ha rátalálunk önmagunkra, megtaláljuk önmagunkat, ami igazi örömöt és lelki felszabadulást jelent, ha vállaljuk a női mivoltunkat.

A férfiak csodákra képesek, abban, hogy életre keltsék a NŐT, amihez nem kell nagy kombináció, hogy a vágyközpontjába állítsák a nőt, annak érzéseit lágy, finom érintésekben, tökéletesen, jól irányzottan és forró szenvedélyben - úgy kényeztetés képen. Így hosszútávra összecsiszolódik a férfi a nővel, ami egy magasabb, fénylő szintre emeli az együttléteket.

KEDVES FÉRFIAK!- A nőre rajongó figyelmet kell fordítani kiváló udvariasságban, kedves udvarlásokban, imádó bókokban és biztosítani kell számára a biztonságot a harmóniára való törekvésben, mivel a női lélek ebben szeret vidáman sütkérezni...
A NŐ szereti, ha életre keltik.

A nőknek elismerés és dicséret jár és nemcsak Nőnapon, ami nemsokára lesz, hanem mindennap, hogy teljesítményét, kedvességét, finom nőiességét tudja növelni és nem pedig depressziós állapotba kerülni.

KEDVES MÉLYEN TISZTELT és SZERETETT OLVASÓIM! Az írásommal abszolút de nem akarok botrányt, mivel a leírtakkal kapcsolatban vannak élettapasztalataim, mint dolgozó és párkapcsolatban élő nőnek, s így nagyobb összefüggésekben gondolkozok és érzek.
Írásomban próbáltam fölpattintani a - titok zárját, hogy: HOGYAN KELJEN ÉLETRE A NŐ? Amit leírtam, azt úgy gondolom, hogy mindkét nem megértette, és nagyban remélem, hogy nem jönnek zavarba és nem sértettem meg senkit.

Lényeg, hogy nekünk nőknek is meg kell változnunk és a velünk együtt élő férfinak is, hogy őszintén, könnyű és boldog lélekkel önmagunkat adjuk a mindennapjainkban, hogy vidáman, mosolyogva éljünk a családban, a munkahelyen és az élet minden területén.

Ehhez kívánok nagy-nagy szeretettel Mindenkinek jó egészséget és örömteli, boldog napokat!

Nagyné Kiss Dóra
Újságíró -Mátészalka -

Miként mondod meg..

Miként mondod meg egy ilyen férfinak, hogy most én vagyok az, aki meg akarom tanítani valamire, és simogatásai közben meg akarom értetni vele, hogy a sors nem béklyóba köt, hanem szárnyalni segít.



(Alessandro Baricco)

Adni jó...

Adni jó, csak ezt kevés férfi tudja igazán. A férfi inkább elvenni szeret, kizsákmányolni. A nő szívesen ad, amíg érzi, hogy valami csekély viszonzást kap cserébe. Mert a nő lelke olyan, mint a bankbetét. Beteszel egy kis érzelmet és megsokszorozódik. A kis törődés óriási gondoskodássá nő benne. De szükség van arra a kis befektetésre. Amelyik férfi ennyit nem tesz meg saját boldogsága érdekében még annyit sem érdemel, hogy a nő szomorkodjon érte, végette.
A férfi óriási szeretetforráshoz tudna jutni a nő által, de neki meg a lelke van csukva ez iránt. Ő nem szeretetnek éli meg a nő gondoskodását, hanem csak tudomásul veszi, mint ami jár neki és kész. Lepereg róla. Ahelyett hogy kamatozna, veszteséggel zárul és még hiányérzete is van.
Ha ezt a szeretet képességet megtanulná a férfi, akkor lehetne a nő igazi társa, akkor tudnának a szeretetenergiák áramlani közöttük, és élhetnének emberhez méltó életet.

 
(Szeréni S. Péter)

Kitartás

Ha nő vagy, ne feledd: egy igazi varázslónak születtél, teremtő tündérnek. Ha valamit szeretnél, el fogod érni, meg fogod érinteni. Az érzelmeid segítenek megtalálni és megtartani bármit: szerelmet, munkát, célokat. Elegendő vagy te magad, a lelked és a szíved.

(Belső Nóra)

Érzelmek...

A nők nem azért bizonytalanabbak érzelmileg, mert tökéletlenek lennének. Ó, dehogy is. A nők hangulatváltásainak az a titka, hogy túl sokat fognak föl a világból, túl sok érzést élnek meg a környezetükből. Egyszerűen nem tudnak mit kezdeni a sok különféle hatással. S amikor kiborulnak, amikor túl nagy bennük a káosz és az érzelmi hullámzás, elég, ha csak a válladba fúrják a fejüket, elég, ha csak átöleled őket. Te, a férfi, pusztán a jelenléteddel el tudod simítani a feszültséget.
 
(A. J. Christian)

Valódi kapcsolatok?

Szeretni csak kitárt karokkal és kitárt lélekkel lehet, ölelve a szeretett lényt. A szeretet igényli a fizikai megnyilvánulást, az érintést, a simogatást. A szeretet őszinte és nem fél megmutatni magát...

Ma reggel Berniczky Edit Gazdátlan szív című könyve került a kezembe.
Az írónőnek ez a mondata nagyon elgondolkodtatott:

 

Ma több diplomával rendelkező emberek csetlenek-botlanak a világban, mert bár az értelmi intelligenciájuk fejlett, az érzelmi abszolút fejletlen. Egyszerűen nem képesek szeretni, nem hagyják magukat szeretni, képtelenek valódi kapcsolatokat létesíteni.

Mert milyen is a valódi kapcsolat?

A valódi kapcsolat csakis szeretetkapcsolat lehet.
Szeretetkapcsolatban az ember nem fél kimutatni az érzéseit.

Szeretni csak kitárt karokkal és kitárt lélekkel lehet, ölelve a szeretett lényt.

A szeretet igényli a fizikai megnyilvánulást, az érintést, a simogatást.
A szeretet őszinte és nem fél megmutatni magát.
A szeretet alkot, és nem rombol.

A szeretettel készült alkotás az emberi lét legmagasabb formája, boldogság az alkotónak, s hívó jel annak, akihez szól.
A szeretet folyamatosan változik, fejlődik.

Akik félnek a változástól, s az állandóságba (hamis biztonságba?) kapaszkodnak, azok nem tudnak növekedni a szeretetben sem.
Az igazi szeretet az adás tiszta és akadálytalan formája.
Szabadon áramlik, hiszen a szeretet nem más, mint jónak lenni és jót tenni.

 

(Csehák Hajnalka)

"időnként jobb egyedül"

„Minden kapcsolatban normális jelenség s nem vésztünet, hogy időnként jobb egyedül; hogy az érzelmek is vágynak pihenésre; fáradtságuk múlékony.”

(Vavyan Fable)

Képzeld el, hogy Te vagy ez a nő!"

"Elképzelek egy Nőt, aki szerelemben él Önmagával.
Elképzelek egy nőt, aki hiszi, hogy helyes, és jó dolog, hogy nőnek született.
Egy nőt, aki hálás a megtapasztalásaiért, és elmondja a történetét.
Aki elutasítja azt, hogy mások vétkét a saját testében, vagy életében hordozza.
Elképzelek egy nőt, aki elismeri, hogy a múlt hatással van a jelenre.
Egy nőt, aki átlépett a múltján. Aki a jelenben gyógyult meg.
Elképzelek egy nőt, aki szerelemmel viseltetik a saját teste iránt.
Egy nőt, aki hiszi, hogy a saját teste éppen úgy a megfelelő, ahogy van. Aki tökéletes forrásként ünnepli testének ritmusait, ciklusait.
Elképzelek egy nőt, aki úgy öleli magához szexualitását, mint saját magát.
Egy nőt, aki örömét leli önmagában. Aki erotikus természetét szégyen és bűntudat nélkül éli meg.
Elképzelek egy nőt, aki az Istennő testét, a saját teste változásaiban tiszteli.
Egy nőt, aki megünnepli évei gyarapodását és bölcsességét.
Aki elutasítja, hogy értékes életerejét testének és élete változásainak az elrejtésére használja fel.
Elképzelek egy nőt, aki belépett az emberi érzelmek teljes birodalmába. Egy nőt, aki érzéseit tisztán és közvetlenül fejezi ki. Aki megengedi nekik, hogy olyan lágyan vezessék őt, ahogyan a lélekzet.
Elképzelek egy nőt, aki kimondja az igazságot. Egy nőt, aki bízik a megtapasztalásaiban és kifejezi azokat. Aki elutasítja, hogy mások gondolatihoz, felfogásához, vagy reakcióihoz alkalmazkodjon.
Elképzelek egy nőt, aki követi kreatív impulzusait.
Egy nőt, aki eredetit alkot. Aki elutasítja, hogy belső világában valaki más színeivel fessen. Elképzelek egy nőt, aki önmagát saját istenei által jelöli. Egy nőt, aki az istenit önmagában, saját képmásában képzeli el.
Aki személyes spiritualitásán keresztül tájékozódik a mindennapokban. Elképzelek egy nőt, aki elutasítja, hogy megadja magát isteneknek, guruknak, magasabb erőknek.
Egy nőt, aki mélyen alámerült saját belső világába. Aki magának követeli, hogy impulzusaival, ösztöneivel harmóniában éljen.
Elképzelek egy nőt, akit érdekel a saját élete. Egy nőt, aki úgy öleli magához saját életét, mint tanítóját, gyógyítóját és kihívását. Aki hálás a szépség és a kegyelem hétköznapi pillanataiért.
Elképzelek egy nőt, aki saját életének az írója. Egy nőt, aki bízik a saját megérzéseiben, amelyek megmutatják, hogy mi a jó az ő számára. Aki elutasítja, hogy életformáját megváltoztassa azért, hogy az mások elvárásaival találkozzon.
Elképzelek egy nőt, aki részese a saját életének. Egy nőt, aki kreativitásának minden egyes kihívását megtapasztalja. Aki saját maga érdekében tisztán és erővel cselekszik.
Elképzelek egy nőt, aki ravaszul bánik a magánnyal. Egy nőt, aki önmaga rendelkezésére áll. Aki úgy választja ki barátait és szerelmeit, hogy azok képesek legyenek elfogadni, ha egyedül akar lenni.
Elképzelek egy nőt, aki nem alacsonyítja le a saját életét azért, hogy mások jobban érezzék magukat. Egy nőt, aki minden kapcsolatában évei, tapasztalata, és bölcsessége egészét adja.
Aki arra számít, hogy jelenlétével kihívást és áldást hoz mások életébe. Elképzelek egy nőt, aki vállalja az egyenlőséget a párkapcsolataiban.
Egy nőt, aki nem hiszi tovább, hogy alacsonyabb rendű egy férfinál és szüksége van arra, hogy megmentsék. Aki elfoglalja az őt megillető helyet az emberek közösségében.
Elképzelek egy nőt, aki elutasítja, hogy értékes életerejét a krízisek, és konfliktusok támogatására használja.
Egy nőt, akinek kapcsolatai mély elégedettségben és nyugalomban telnek, anélkül, hogy kihasználnák őt. Aki törvényszerű ügyességgel választja meg barátait és szerelmeit, akikkel az élet kihívásain áthajózik. Elképzelek egy nőt, aki a nőt tiszteli saját életében.
Egy nőt, aki az asszonyok körében ül.
Aki emlékezteti magát, az igazságra amikor az feledésbe merül.
Elképzelek egy nőt, aki feladta az intellektuális biztonság és a jóváhagyás iránti vágyait.
Egy nőt, akinek minden cselekvése, kiejtett szava erőteljes közléssé válik. Aki fenntartja magának a jogot, hogy igazabbá tegye a világot.
Elképzelek egy nőt, aki a tudásban és önmaga szeretetében kiteljesedett.
Egy nőt, aki hűséget fogadott saját életének és képességeinek.
Aki minden mást figyelmen kívül hagyva hű marad önmagához.
Képzeld el, hogy Te vagy ez a nő!"

(Patricia Lynn Reilly)

MINDEN NŐ SZÉP AKI SZERET!

 


 


-Mama miért sírsz? – kérdezi a kisfiú az édesanyját.
-Mert én nő vagyok – válaszolta az asszony.
-Ezt nem értem! – mondja a kisfiú
-És ezt soha nem is fogod megérteni …
-válaszolta gyermekét átölelve az anya.
Később megkérdezte a fiúcska az édesapját is .
-Papa, miért sír a mama látszólag minden ok nélkül?
-Minden nő ok nélkül sír. – ez volt minden amit az apa válaszolt.
A fiúcska felnőtt férfi lett, és még mindig kereste a választ, vajon
miért sírnak időközönként a nők.
Egyszer megkérdezte a Legfelsőbb Hatalmat:
– Mondd Atyám, miért sírnak a nők olyan könnyen?
Az Atya elgondolkozva válaszolt:
-Amikor a nőt teremtettem, valami különlegeset alkottam.
Oly erőssé tettem a vállát, hogy a világ terheit elbírja, mégis oly gyengéddé, hogy vigasztalást is tudjon adni. Oly belső erőt adtam neki, ami lehetővé teszi, hogy akkor is tovább menjen, amikor már mindenki más feladja, hogy a betegségek és a bánat idején is ellássa családját panaszkodás nélkül. Oly mély érzéseket adtam neki, amelyekkel gyermekeit mindig és minden körülmények között szereti, még akkor is, ha a gyermek őt mélyen megbántotta. Oly erőt adtam neki, mellyel a férjét minden hibájával együtt szereti és elviseli, és azért alkottam a férfi oldalbordájából, hogy vigyázzon
férje szívére. Oly bölcsességet adtam neki, hogy tudja egy jó férj soha nem sérti meg
a feleségét, mégis néha próbára tesz a nő érzéseit, határozottságát és kitartását, hogy szikla szilárdan férje mellett áll-e? És végezetül könnyeket is adtam neki, hogy sírhasson. A könnyek kizárólag csak az övéi, és annyit használ belőlük, amennyire csak szüksége van. Látod: Egy nő szépsége tehát, nem a ruhájától függ amit éppen visel, vagy az alakjától amilyen az ő formássága, de még nem is attól ahogyan a haját viseli. Egy nő szépségét a szemeiben ismered fel , mert ez a szíve kapuja, ahol a szeretet lakozik. Add tovább ezeket a gondolatokat minden nőnek, akit csak ismersz.
Ha ezt megteszed, valami csodálatos dolog fog történni.
Segíted a nők önbecsülését!
HISZ MINDEN NŐ SZÉP AKI SZERET!
 

Vágy

S csakugyan személynek szól ez az érzés, mellyel egy férfi egy nő felé fordul? Nem a vágynak szól, örökké és csak a vágynak, mely néha, átmeneti időszakokra, testet ölt? S a mesterséges izgalom, melyben élünk, nem lehetett célja a természetnek, mikor megalkotta a férfit és asszonyt adott melléje, mert látta, hogy nem jó nekik egyedül.

(Márai Sándor)