A
szépségért meg kell szenvedni, vagy az, aki szép, az reggel is szép? Mi
az igazság? Órákig állsz a tükör előtt és soha nem vagy elégedett a
látvánnyal? Koplalsz, ha kell és a kényelmetlen cipősarok sem riaszt el,
ha hódítani szeretnél? Bizony, nem vagy ezzel egyedül. Majd’ minden
nőtársunk szenved a megfelelési kényszertől. Nemcsak szépek, mindenkinél
szebbek akarunk lenni és ezért sokan bármit meg is tennénk. Milyen
áron, és kinek akarunk tetszeni igazából? Magunknak, a férfiaknak, vagy
korunk túlzó elvárásainak próbálunk csupán megfelelni? Pár
éve, anorexiában meghalt egy brazil modell, Ana Carolina Reston.
Családja szerint Carolina szinte csak almát és paradicsomot evett, és
evés után mindig egyből elrohant a fürdőszobába… Gyönyörűen, fiatalon
belehalni a téves értékrendek okozta megfelelési kényszerbe. Nincs ez
így jól. Én azt mondom: Állj, ne tovább! Hölgyeim, alaposan körbejártam a
témát, hogy igazából mi is kell a férfinak. A válaszok nagyon
megdöbbentőek…Tudjuk, mi kell a férfinak?
Sokféle szépségideál létezett már. Volt már divat a hófehér bőr, a teltkarcsúság, mint a nőiesség szimbóluma, de ma, a már-már beteges vékonyság a „trendi”, főleg ha a kifutók világából indulunk ki. Valamint, napjainkban újra kezd divat lenni a természetesség is. Sokszor halljuk, látjuk mi a „jó” nekünk. Sulykolják a reklámok, az újság fotói, hogy az a jó, ami természetes. A természetes szépség, a természetes ételek, a természetes gyógymódok és természetesen minden, ami természetes. Mégsem biztos, hogy reggelente a tükörképünkre tekintve is ezt a nézetet valljuk. Hogy biztosan tudjuk mi a jó nekünk, megkérdeztem hát a témában igencsak érintett másik felet, hogy a férfiak mit gondolnak, mitől leszünk mi nők az ő számukra vonzóak, szépek. Úgy gondoltam, női szépség témában a férfiak 99 % -ának, na jó, inkább 100 % -ának Pamela Anderson piros bikinis képe jut majd először eszébe. Csalódnom kellett, ugyanis több férfi -aki bármilyen szépséget megkaphatna-, vélekedik úgy, hogy a szépség a részletekben rejlik. Éppen ezért sok férfinak nincs is szépségideálja. Nem egy bizonyos típust keresnek, nem csak a barnát, szőkét, feketét, vagy vöröset, vagy nem csak a vékonyat, vagy teltkarcsút, mert a szépséget nem lehet beskatulyázni. Szeretheti valaki a rock zenét és Mozartot is ugyanúgy, mert mindkettőben meg van a „szépség”, ha más jellegű is. A szépség sokszínű. Szerintük szép a nő, ha szép a mosolya, ha beszédesek a szemei, ha szép a keze, vagy vonzó, ha jó a társasága. Egyébként, a megkérdezett férfiak többsége egy nőn, a szemét nézi meg elsőként. Hiszik, hogy nem attól lesz számukra vonzó a nő, ha a 90/60/90-es ideálnak cm-ről cm-re, kg-ról kg-ra megfelelnek. Sőt, elmondásuk szerint még az apróbb testi hibák is lehetnek vonzóak (pl.: egy ferde fog). Vallják, hogy az igazi szépség nem az, amit a címlapok borítóján látunk. Az igazi szépség valóban belülről fakad. Az őszinteség, a tisztaság, a becsületesség azok a tulajdonságok, amitől számukra igazán értékes lesz egy nő. Persze, most sokan, ahogy azt én is tettem, kis félmosollyal az arcukon kérdezik: Ez, most ugye csak vicc? – Nem. Ez, nem vicc, hanem több, intelligens férfi, őszinte véleménye a női szépségről, arról, amit ez számukra igazából jelent.
És az örök kérdés: Hogyan lehetünk még szebbek?
Legnagyobb meglepetésemre, tanultam valamit a férfiaktól, és most már őszintén mondhatom, hogy nem, elsősorban nem az új uborkás arcpakolástól, vagy a méregdrága kiegészítőktől lehetünk igazán szépek, hanem attól, ha megtaláljuk magunkban a természetes szépséget, még ha nehéz is, még ha az csak egy kis részlete is lényünknek. Sören Kierkegaard szavaival élve: „Minden nőnek megvan a maga sajátos szép része: a vidám nevetés, huncut pillantás, vágyakozó szem...” Csak meg kell magunkban találni. El kell hinnünk, hogy van bennünk szépség, és ha elhisszük, akkor azt mások is látni fogják ,és vonzó kisugárzásunk mindenkit levesz majd a lábáról.
Úgy vélem, a hiba főként bennünk, nőkben van. Talán magunknak sem ismerjük be, de nem igaz, hogy elsősorban a párunk, férjünk, vagy a kiszemelt, hőn áhított férfi miatt mondunk le a finom vacsoráról, hogy alakunk megóvjuk. Igazából magunknak nem tudunk megfelelni a média által is közvetített torz elvárások miatt. Az igazán fontos az lenne, hogy húzzuk meg a határokat, állítsunk fel magunknak reális, elérhető mércét, amin belül még magunk tudunk maradni. Azt a határt soha ne lépjük túl, semmiféle külső elvárás, sem egyetlen egy férfi kedvéért sem. Azt hiszem, ez az az út, amiről ha nem tévedünk le, megtalálhatjuk igazi szépségünk, értékeink.
Írta: Szabó Márta
Fotó: Mogyorósi Diána
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése