2013. január 27., vasárnap

A várakozásról


Ha nem érkezik valaki a megbeszélt időben a találkozóra - legyen az nő vagy férfi,
barát vagy idegen -, tizenöt percet várhatsz. Aztán menj el. S ha nem tudja magát
jogos ürüggyel menteni, ne keresd többé az ilyen ember társaságát. Haragot vagy
sértődést ne őrizz szívedben, mert ez méltatlan az emberhez. De ne nyújts többé alkalmat
a másiknak, hogy megvárakoztasson. Mert az emberek nyegleségből és gyávaságból
is sértegetik egymást. A várakoztatás is ilyen nyegle sértés.
Minden, minden dolgodban maradj másodpercre pontos. Nem lehetsz olyan fáradt,
szomorú, kedvetlen, hogy az udvarias pontosság törvénye ellen vétkezzél. A
pontosság nemcsak a királyok udvariassága, hanem minden felelős, rangját ismerő
ember kötelessége. Elsőrendű ember az, aki érdek nélkül pontos. A lomha, a nyegle,
a frivol ember mindig késik. Az ilyen ember végül is lekésik az élet nagy találkozójáról:
önmagának megismeréséről.

(Márai Sándor)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése