A nő szelíd, csöndes magányban
Családi érzelmeknek él.
Merengve jár, fák közt, az árnyban;
Szép arca így marad fehér.
A férfi-lélek hírt, hatalmat
Kergetve, napja perzselő.
De mint a balzsam, mint a harmat.
Üdít, gyógyít a szende nő.
(Reviczky Gyula)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése