A Nők dicsérete…
Ti Nők, szépek, szenvedő szíveknek igézet,
lányok, kislányok, mosolygó nap orcátok.
Liliom- szüzek, ébredőn tüzes lelkekkel…
Agg matrónák, bölcsek, koravének,
Örömlányok, örömanyák, gyászban
maradt özvegyek. Nélkületek üres az élet,
veletek jár a gondolat, bennetek él a lélek…
Szirmaira nyíljon a virág kezetekben,
gyöngyös rokolyátok fényben, öletekben
mag ébredjen, hasadjon, szerelem tűzzel égjen…
Ti Nők! Napbolygók! Örök vonzalma a férfiszemnek.
Visszatérnek hozzátok, mint ahogy keringő égitestek.
Elvágyódnak, elülnek, majd megkerülve
összetört szívekkel, lábaitok elé terülnek.
S akkor szeszéllyel, kacéran, csalfa bájjal
világot rengettek meg egy pillantással…
Szóljon hát a dicsérete, a mindent uraló női nemnek,
zengjen ének, s kinyíljatok, mint bimbói az érzelmeknek…
(barnaby)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése