Érintés...

Mikor volt utoljára, hogy egy kedves barátnőd vállára helyezted a kezed elismerésként? Vagy például mikor volt utoljára, hogy egy szomorú osztálytársadat/ kolléganődet átölted, megsimogattad vigasztalásként? Régen, ugye? Pedig ez a legjobb módszer egy nő megnyerésére. Az már biztos. Éreznünk kell az érintést, éreznünk kell a férfiakat, ahhoz, hogy odafigyeljünk arra, amire kell. Nekünk nőknek fontos az érintés mindig, minden esetben, amíg a férfiaknak ez inkább csak a szexre korlátozódik. Ezt mindig szem előtt kell tartanod!


Hiába érzed úgy, hogy már pedig minek megsimogatni a vállát, vagy minek megölelni, Te úgy is vonzódsz iránta és ezt biztos észreveszi. Na ez nem olyan biztos. Viszont a kedves érintés szavak helyett is beszél. Nekünk nőknek többet jelent pár kimondott szónál vagy kedveskedő szavaknál. Ha a nő szomorú, örül vagy épp bánatos, mindig jól esik neki egy szavak nélkül jött ölelés, simogatás, kényeztetés. Szex nélkül is akár. Ez hangozhat furcsán a férfi számára. El ne felejtsd, hogy a nőknek nem minden a szexuális érintkezés! Azon felül is szükségük van az érintésre. Habár 1-1 ilyen ölelkezős, vigasztalós “akciónak” akár egy kellemes szeretkezés is lehet a vége, alapból ne úgy indulj neki. Nekünk nőknek a simogatás, érintés szeretetet fejez ki, azt mutatja, hogy valóban fontosak vagyunk és biztonságban érezhetjük magunkat. Azt mutatja, hogy képes vagy szavak nélkül csupán tettekkel vigasztalni, így a nő mellett állni, ha baj van vagy épp örül. Testünk szeretetteljes érintésre vágyik. Az ölelés, a megérintés, a simogatás – ez mind a szeretet érintéssel kifejezhető módja. A párkapcsolatokban és a férfi-női kapcsolatokban is fontos a testi érintés pl. ölelés. A tapintásérzékelő idegvégződések halmazokban a test minden részén megtalálhatók, ezért a testi érintés mindennél több lehetőséget nyújt a szeretet kifejezésére. Van akinek annyira fontos a testi érintkezés ezen formája, hogy ennek hiányában nem is biztos a másik szeretetében.
A testi érintés kifejezhet szeretetet, gyűlöletet; ennél fogva lehet barátságos vagy ellenséges; közvetíthet örömet és fájdalmat. Egyes eseteket az emberek különböző módon élnek meg. Például egy pofon mindenkit sért, de megsemmisítő erejű azok számára, akiknek nagyon fontos a testi érintkezés. Az ölelés szeretetet közvetít, de nekünk nőknek szinte alapvető érzelmi szükségletünk.

Az érintés lehet:

• közvetlen – teljes figyelmet, több időt igényel (pl: izomlazító masszázs)
• közvetett – futólagos, kevesebb időt igényel (pl: egymáshoz simulás).

Aki válságba jut, annak nagy szüksége van mások szeretetére, külön képen, ha az illető nő. Ilyenkor egy ösztönös ölelés minden szónál kifejezőbb. Az érzelmi szükséglet betöltéséhez elengedhetetlen a gyengéd, szeretetteljes ölelés, érintés.

Szijártó Péter: NŐ

Szijártó Péter: NŐ

van amikor a másik szobába vonul, van amikor úgy sír hogy kívül nevet
van amikor örömében könnyezik, van amikor eltitkolja hogy szeret
van hogy csak érted él, és tudod hogy halni is érted fog
van hogy nem viseled el, de van hogy imádod ha nyafog
könnyű ruhákban jár, s neked örök rejtély marad
van hogy egy nő csak puha vászon, test, meztelen darab
mennyi égő virág között van hogy csak egyet mentenél
van hogy pokolra jutsz miattuk s szíved a tűzbe ér
van hogy aranyban látod, van hogy egyiptom barna
s reméled hogy lesz olyan fehér, mint egy papíralma
van hogy igent mond, van hogy csak a fejét rázza
van hogy többet mondana rólad egy igaz nő álma
van hogy bejön a szobádba, van hogy kifesti az életed

és tudom hogy olyan is van, hogy együtt nem lehet

Mit várhat el a nő a párkapcsolatban?

Mit várhat el a nő a párkapcsolatban?

Az egyik lábtörlőt csinál a pasijából, a másik maga fekszik a küszöb elé, hadd töröljék belé a lábukat még páran. Pedig léteznek olyan alapvető értékek egy kapcsolatban, amit joggal várhat el a nő.

És akkor még az extrákról nem is beszéltünk. Márpedig a különbség egy, a megalázás határát súroló kapcsolat, és egy őszinte, szerető kapcsolat között épp az extrákban rejlik.

Alapfelszereltségnek számít (tehát kínos még a tény is, hogy említeni kell) a monogámia, a hűség, a tisztelet, az őszinte és nyílt kommunikáció, a kedvesség, és magának a kapcsolatnak a kinyilatkoztatása. Ez azt jelenti, hogy az illető férfiember döntést hoz a nővel kapcsolatban, amit aztán fel is vállal. Ez megmutatkozik többek között az időbeosztásában, a fontossági sorrendekben, és a világ felé küldött jelzésekben is.

Ezek minimálisan elvárható dolgok egy kapcsolatban, ahogy az is, hogy a nő lássa: a férfi boldog attól, hogy vele van, fontos számára, és szeretné megosztani vele az élete és a lelke bizonyos darabkáit. Ha nincs "státusz", azaz nem vállalja fel a partnerét szívvel-lélekkel, akkor a nőnek rá kell jönnie: ez bizony nem is kapcsolat. És ezen a ponton neki kell dönteni, és tartani magát vágyaihoz és az igényeihez, hogy találjon valakit, aki valóban megérdemli és meg is becsüli.

És mi a helyzet az extrákkal? Nem kötelező. Nem elvárható. Nem is könnyű dolgok ezek a legtöbb férfi számára. Mégis a legtöbb nő ettől lesz boldog, ettől nyugszik meg, és ezektől az apróságoktól lesz a férfi örökké szeretett, ritka, nagyra becsült partner.

Csak ölelj meg!
Ami egy nő fejében és lelkében végbemegy, örök rejtély a férfi számára. A nők állandóan terveznek, aggódnak, lelkesednek, számolnak, rágódnak, megbántódnak, kiengesztelik magukat, és naponta százszor harcolnak meg a maguk árnyékával. Szükségük van arra, hogy odabújhassanak a párjukhoz, aki átöleli és megnyugtatja őket. Nem, ezúttal nem a szexről van szó, függőleges állapotban is meg lehet ölelni egy nőt. Sőt! Egyszerűen el kell neki mondani, hogy minden rendben van, és hogy mindig ott leszel neki, hadd érezze, hogy nincs egyedül.

Amikor szüksége van valakire
Bár gyakran úgy tűnik, hogy a nők a rossz fiúkra buknak, ez a vonal hosszú (sőt, közép-) távon mindig elbukik. Amikor élesedik a helyzet, amikor nem minden szép és jó (tehát a rendes hétköznapokban), akkor a nőnek olyan valakire van szüksége, akire számítani lehet. A filmekben is ugyanez történik: mindig abba esik bele a nő, aki a végén megjelenik, és megmenti őt a bajtól. Olyankor nem számít, az illető mennyire gazdag vagy jóképű. Csak az számít, hogy ott van - nem csak jelen van, hanem szívvel-lélekkel ott van -, amikor szükség van rá.

(Kiskegyed)

“Nincs tökéletes nő, férfi...

“Nincs tökéletes nő, férfi, ember. Ez a felismerés szabaddá tesz (remélem, Téged is); nincs megfelelés a másiknak, bizonyítani, más arcot mutatni meg végképp szükségtelen. Nem is szükségtelen, inkább öngól, becsapás. Az vagyok, aki vagyok. Az vagy, aki vagy. Lehet, hogy önbizalomhiánnyal, lehet, hogy tele félelemmel, és tényleg lehet, hogy van mit tanulnunk az életből és az életről, de az egészen bizonyos, hogy vagyunk valaki (még akkor is, ha ez közhelyes szócséplésnek tűnik részemről, mert szívesen vállalom e közhelyességet, szívesen cséplem a szót: bízom abban, hogy ha helyes a magva, jó helyre hull, és másban is kicsírázik egy bátrabb lélegzés).
Az emberek világában is működhet egy jól megválasztott párválasztási szempont: ha azt fogadjuk bizalmunkba, aki elfogad annak, aki vagyok. És azért az is fontos, hogy ennek visszafelé is működnie kell: elfogadni a másikat annak, aki. Ha a tökéletességre hajtunk, bukott angyalt kergetünk. Ha a másikat akarjuk, át kell ölelnünk hiányosságait.

Még egy szó a heppiendről. Létezik. Egyszer volt, hol nem volt, Winona Ryderen túl, de az Óperencián innen, belenéztem egy szempárba. Hát ennél mélyebb tekintetet én még soha nem láttam. Azóta sem. Küzdök érte sárkányokkal, és mindketten naponta állunk ki próbákat, de a királylánnyal úgy döntöttünk, hogy ennek a mesének most már kéz a kézben járunk a végére.

Így lett két félelemből egy egész remény.”
 
(Horváth Gergely)

Van értéke egy Nőnek a Férfiak szemében?

Van értéke egy Nőnek a Férfiak szemében?

És az hol kezdődik?
És miért nem fontos nekik a szerelem?
És az, hogy nem minden nemes vad könnyű préda..!
Van amiért küzdeni kell...! ( kellene)
De ha küzdeni kell, akkor már miért nem kell a Nő...?
Mert valaha könnyű préda volt....
Igen!
Mert szerelmes volt a Nő..., és mindenét odaadta ezért a szerelemért....!

Változik a Világ, s mindenki Világa változik..
Talán vannak még értékek, és azok az értékek ott legbelül élnek bennünk!
Ezeket kell megkeresni, megtalálni, és megbecsülni...!

De ehhez idő kell, ha fontosak ezek az értékek...!
Már csak az a kérdés, kinek mi a fontos...!?

Mit mond a férfi?

- Az a baj a nőkkel - mondja nőcsábász hírében álló, negyvenes kollégám -, hogy a saját testüknek hisznek utoljára.
Ha egy férfi és egy nő találkozik, világosan érezhető, hogy vonzzák vagy taszítják-e egymást.
Rólam az a hír járja, hogy imádom a nőket, s hogy mindenkinek udvarolok....
Ez hülyeség.
Vannak nők, akik kiváltják belőlem a vágyat, hogy hozzájuk érjek.
Az ilyen nőktől egészen libabőrös leszek.
Mindegy, hogy a hajuk milyen színű, hogy soványak vagy kövérkések kicsit.
A koruk sem fontos.
Egyszerűen érzem, hogy nagyon puhán, lassan és finoman tudnám szeretni őket.
Ezért nagyon lassan, puhán és finoman hozzájuk érek.
Megérintem a tarkójukat, a tenyerükben a sok kis domborulatot.
Mondok valamit, egészen halkan és közel hajolva a fülükhöz.
És pontosan érzem, hogy reagálnak.
Mert minden nő telis-tele van finom és érzékeny receptorokkal.
A szakkönyvek erogén zónáknak nevezik azokat a testtájakat, amelyek által a vágy felkelthető.
Ez hülyeség.
A nők teste a lábuk ujjától a fejük búbjáig csupa vágyakozás.
Ezért a lábuk ujjától a fejük búbjáig szeretni kell őket.
Az igazi férfiak tudják ezt.
Csak a kamaszok csókolóznak vadul és úton-útfélen.
Csak a kamasz fiúk képzelik úgy, hogy a nők mellét kell megszerezni, hogy a lábuk közé kell bejutni, gyorsan és lihegve.
Az igazi szeretkezés visszafogott, úgy kúszik végig a testen, mint a napfény, lassan és puhán, időt hagyva a vágynak, hogy növekedjék.
És bármilyen csúnyán hangzik, ehhez nem kell sem szerelem, sem közös gondolatok.
Nem kell hozzá más, csak egy férfi, aki szeretni tud, és egy nő, aki hagyja, hogy szeressék.
A többi néma csend....

A nő értéke...

Egy nő nem lehet boldog, amíg nem érzi magát nőnek.

A nőnek épp az az értéke, hogy a gondolkodása női. 

A szíve meg angyali.

Meg kell tanulnunk...

Meg kell tanulnunk elfogadni magunkat, értékelni magunkat, függetlenül attól, mások mit mondanak rólunk. Meg kell tanulnunk, hogy mindennek és mindannyiunknak megvan a maga helye a földön. Valamennyien egyediek vagyunk. 

 (Adam J. Jackson)

„Ha csalódtál...

„Ha csalódtál, mindig tedd fel magadnak a kérdést: kiben, miben csalódtál? És miért? Csalódtál egy emberben? Nem lehet, hogy csak nem ismerted? Nem lehet, hogy csak a saját vágyaidat vetítetted ki rá, te halmoztad el olyan tulajdonságokkal, amivel soha nem is rendelkezett? A jelenben éltél vele, észrevetted, hogy már nem ugyanaz az ember, aki tegnap volt?
Csak figyeld meg most azokat az embereket, akiket régóta ismersz. Milyennek látod? Még mindig olyannak, amilyennek megismerted?
Pedig ő már nem ugyanaz, s te sem vagy ugyanaz. Változunk a világgal együtt, de mintha nem vennénk tudomásul ezt a változást. Ha most valóban megfigyeled a szeretteidet, a barátaidat, a családodat, ha VALÓBAN a másik arcát látod, a másik mozdulatait látod, észre kell venned, hogy csukott szemmel jártál mellette, körülötte. Még önmagad sem ismered, hogyan is ismerhetnéd a másikat? Ha magad sem tudod, mi is lenne neked jó, hogyan is várhatsz el bármit is? S honnan is tudnád, mi jó a másiknak, ha magadat sem ismered, s fogalmad sincs arról, hogy mindaz, amit a másiknak adni tudsz, öröm-e, boldogság-e a számára?
Szétcsúszott kapcsolatokban élünk, s ha vége van, megsértődünk. Ha ezt ki merjük mondani: elválnak útjaink, s ilyenkor valakiben mindig tüske marad. És elhangzik a felkiáltás: Csalódtam! Na de kiben? A másikban?
Nem, nem a másikban csalódtál: saját magadban. Mert rávetítetted a vágyaidat, rávetíttetted az általad megálmodott tulajdonságokat. S olyan ez, mint mikor egy sötét szobából a fényre lépsz: minden világossá válik. Azt hitted itt van, azt hitted ő az, s kiderült, hogy mégsem.
Saját magadban csalódsz, s ez nagyon fájdalmas tud lenni. Hiszen hiszékeny is te voltál. Hittél hamis mozdulatoknak, hamis mosolyoknak, hamis ölelésnek. Míg nem a valóságot látod, míg nem a jelen pillanatban vagy, míg nem azt látod, aki most és ott áll előtted bizony, bizony sok-sok csalódásban lesz részed.
Az álmok jók. Az álmodozások is jók. A vágyakozás is. De sose uralkodjon el rajtad annyira, hogy ettől már nem látod a valóságot. Mindent itt rontunk el: nagyon vágyakozunk valamire, valakire. S mindenkire, minden élethelyzetre kivetítjük ezt a vágyakozást, mindenkiben és minden helyzetben ennek megvalósulását látjuk.
Minden vágyakozás valósággá válik, ha kitartóan vágyakozunk rá, de csak akkor, ha már megértünk rá. S az érés folyamata az is, hogy megtanulj a jelenben élni, ne a jövődet színezd a jelen helyett. S ne múlton búslakodj.
Azok a helyzetek, azok az emberek, akikkel kiteljesedhetsz, azok a helyzetek, amiben jól érzed magad, mindig ott vannak körülötted.
A létezés nagyon okos és nagyon szeret téged. Tudja, mi a jó neked.”

A Nők ereje felülmúl mindent.

Ha egy NŐ szemébe nézel, s őszintén nézed őt, egy pillanatra betekintést nyersz titkos és ellentmondásokkal teli lelkébe. Megláthatod érzékenységét s erejét, mely megmozgathatja a hegyeket, kitartását, mint féktelen erőt érezheted. Felfedezheted mennyire vágyik a szeretetre, s cserébe mindenét odaadja, elhiheted, védtelen...
Könnyeiben nézheted csalódásait , örömeit, de viszi tovább terheit, s tudhatod nem fogja feladni sohasem, ameddig a szíve ver.
Hatalmas erő lakik a lelkében, minden rosszat le tud küzdeni, még akkor is, ha most nem is bízik magában...
A Nők ereje felülmúl mindent.

(Lelki Titkaink...)

Valódi kapcsolatok?

Szeretni csak kitárt karokkal és kitárt lélekkel lehet, ölelve a szeretett lényt. A szeretet igényli a fizikai megnyilvánulást, az érintést, a simogatást. A szeretet őszinte és nem fél megmutatni magát...

Ma reggel Berniczky Edit Gazdátlan szív című könyve került a kezembe.
Az írónőnek ez a mondata nagyon elgondolkodtatott:

 

Ma több diplomával rendelkező emberek csetlenek-botlanak a világban, mert bár az értelmi intelligenciájuk fejlett, az érzelmi abszolút fejletlen. Egyszerűen nem képesek szeretni, nem hagyják magukat szeretni, képtelenek valódi kapcsolatokat létesíteni.

Mert milyen is a valódi kapcsolat?

A valódi kapcsolat csakis szeretetkapcsolat lehet.
Szeretetkapcsolatban az ember nem fél kimutatni az érzéseit.

Szeretni csak kitárt karokkal és kitárt lélekkel lehet, ölelve a szeretett lényt.

A szeretet igényli a fizikai megnyilvánulást, az érintést, a simogatást.
A szeretet őszinte és nem fél megmutatni magát.
A szeretet alkot, és nem rombol.

A szeretettel készült alkotás az emberi lét legmagasabb formája, boldogság az alkotónak, s hívó jel annak, akihez szól.
A szeretet folyamatosan változik, fejlődik.

Akik félnek a változástól, s az állandóságba (hamis biztonságba?) kapaszkodnak, azok nem tudnak növekedni a szeretetben sem.
Az igazi szeretet az adás tiszta és akadálytalan formája.
Szabadon áramlik, hiszen a szeretet nem más, mint jónak lenni és jót tenni.

 

(Csehák Hajnalka)

Társ...

„Az igazi Nőt a férfi engedi élni. Mert a Nő ugyanúgy ember. És Társ. A férfi társa. Mindenben. Mindent megtehet érte: moshat, főzhet, takaríthat - de nem azért, mert ez a dolga. Hanem szeretetből. Szeretetből, amit a férfi észrevesz, és viszonoz. Talán mos, főz, takarít - vele együtt. Vagy csak egyszerűen nem vár el mindent tőle. Nem teszi szóvá, ha nincs kész időre az ebéd, vagy kicsit gyűrött az ing. Mert nem ez legfontosabb számára. Nem az ebéd, nem a tárgyak, nem a külsőség. Hanem a Társ. A Nő. Az igazi.”

(Csitáry-Hock Tamás)

"időnként jobb egyedül"

„Minden kapcsolatban normális jelenség s nem vésztünet, hogy időnként jobb egyedül; hogy az érzelmek is vágynak pihenésre; fáradtságuk múlékony.”

(Vavyan Fable)

Férfi és Nő...

Férfi és nő között az a legszebb kapcsolat, amikor nincs köztük semmi kötelék, az akarat és a véletlen mégis egymás felé taszítja őket.

Képzeld el, hogy Te vagy ez a nő!"

"Elképzelek egy Nőt, aki szerelemben él Önmagával.
Elképzelek egy nőt, aki hiszi, hogy helyes, és jó dolog, hogy nőnek született.
Egy nőt, aki hálás a megtapasztalásaiért, és elmondja a történetét.
Aki elutasítja azt, hogy mások vétkét a saját testében, vagy életében hordozza.
Elképzelek egy nőt, aki elismeri, hogy a múlt hatással van a jelenre.
Egy nőt, aki átlépett a múltján. Aki a jelenben gyógyult meg.
Elképzelek egy nőt, aki szerelemmel viseltetik a saját teste iránt.
Egy nőt, aki hiszi, hogy a saját teste éppen úgy a megfelelő, ahogy van. Aki tökéletes forrásként ünnepli testének ritmusait, ciklusait.
Elképzelek egy nőt, aki úgy öleli magához szexualitását, mint saját magát.
Egy nőt, aki örömét leli önmagában. Aki erotikus természetét szégyen és bűntudat nélkül éli meg.
Elképzelek egy nőt, aki az Istennő testét, a saját teste változásaiban tiszteli.
Egy nőt, aki megünnepli évei gyarapodását és bölcsességét.
Aki elutasítja, hogy értékes életerejét testének és élete változásainak az elrejtésére használja fel.
Elképzelek egy nőt, aki belépett az emberi érzelmek teljes birodalmába. Egy nőt, aki érzéseit tisztán és közvetlenül fejezi ki. Aki megengedi nekik, hogy olyan lágyan vezessék őt, ahogyan a lélekzet.
Elképzelek egy nőt, aki kimondja az igazságot. Egy nőt, aki bízik a megtapasztalásaiban és kifejezi azokat. Aki elutasítja, hogy mások gondolatihoz, felfogásához, vagy reakcióihoz alkalmazkodjon.
Elképzelek egy nőt, aki követi kreatív impulzusait.
Egy nőt, aki eredetit alkot. Aki elutasítja, hogy belső világában valaki más színeivel fessen. Elképzelek egy nőt, aki önmagát saját istenei által jelöli. Egy nőt, aki az istenit önmagában, saját képmásában képzeli el.
Aki személyes spiritualitásán keresztül tájékozódik a mindennapokban. Elképzelek egy nőt, aki elutasítja, hogy megadja magát isteneknek, guruknak, magasabb erőknek.
Egy nőt, aki mélyen alámerült saját belső világába. Aki magának követeli, hogy impulzusaival, ösztöneivel harmóniában éljen.
Elképzelek egy nőt, akit érdekel a saját élete. Egy nőt, aki úgy öleli magához saját életét, mint tanítóját, gyógyítóját és kihívását. Aki hálás a szépség és a kegyelem hétköznapi pillanataiért.
Elképzelek egy nőt, aki saját életének az írója. Egy nőt, aki bízik a saját megérzéseiben, amelyek megmutatják, hogy mi a jó az ő számára. Aki elutasítja, hogy életformáját megváltoztassa azért, hogy az mások elvárásaival találkozzon.
Elképzelek egy nőt, aki részese a saját életének. Egy nőt, aki kreativitásának minden egyes kihívását megtapasztalja. Aki saját maga érdekében tisztán és erővel cselekszik.
Elképzelek egy nőt, aki ravaszul bánik a magánnyal. Egy nőt, aki önmaga rendelkezésére áll. Aki úgy választja ki barátait és szerelmeit, hogy azok képesek legyenek elfogadni, ha egyedül akar lenni.
Elképzelek egy nőt, aki nem alacsonyítja le a saját életét azért, hogy mások jobban érezzék magukat. Egy nőt, aki minden kapcsolatában évei, tapasztalata, és bölcsessége egészét adja.
Aki arra számít, hogy jelenlétével kihívást és áldást hoz mások életébe. Elképzelek egy nőt, aki vállalja az egyenlőséget a párkapcsolataiban.
Egy nőt, aki nem hiszi tovább, hogy alacsonyabb rendű egy férfinál és szüksége van arra, hogy megmentsék. Aki elfoglalja az őt megillető helyet az emberek közösségében.
Elképzelek egy nőt, aki elutasítja, hogy értékes életerejét a krízisek, és konfliktusok támogatására használja.
Egy nőt, akinek kapcsolatai mély elégedettségben és nyugalomban telnek, anélkül, hogy kihasználnák őt. Aki törvényszerű ügyességgel választja meg barátait és szerelmeit, akikkel az élet kihívásain áthajózik. Elképzelek egy nőt, aki a nőt tiszteli saját életében.
Egy nőt, aki az asszonyok körében ül.
Aki emlékezteti magát, az igazságra amikor az feledésbe merül.
Elképzelek egy nőt, aki feladta az intellektuális biztonság és a jóváhagyás iránti vágyait.
Egy nőt, akinek minden cselekvése, kiejtett szava erőteljes közléssé válik. Aki fenntartja magának a jogot, hogy igazabbá tegye a világot.
Elképzelek egy nőt, aki a tudásban és önmaga szeretetében kiteljesedett.
Egy nőt, aki hűséget fogadott saját életének és képességeinek.
Aki minden mást figyelmen kívül hagyva hű marad önmagához.
Képzeld el, hogy Te vagy ez a nő!"

(Patricia Lynn Reilly)